Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908

110

Először is megnéztük az egyes jégalakzatokat, melyeknek egyike-másika valóban elragadóan szép, mint pl. az u. n. „Karácsonyfa“, a „Sírkövek“, az „Orgona“ nevüek, melyek magnesium-fény mellett valóban tündériek. Ezen alakzatok természetesen a felülről beszivárgó csepegés folytán évről- évre változnak, összesürüsödnek és lassankint alaktalan jégtömeggé alakulnak, viszont újak létesülnek úgy, hogy mindig van valami rendkívüli látnivaló.

Szép, nagykiterjedésű az u. n. „Nagyterem“, amelynek sima jegén a nyári vendégek korcsolyázni szoktak. Diákjaink is felhasználták az alkalmat és örömmel csúszkáltak.

A barlangban levő pallókon és karfákkal ellátott lépcsőkön kényelmes járás esik, de ezek a tél folyamán a barlang boltozatáról lehulló zuzmóra és vízcsepegés folytán vastag jégkéreggel vonódnak be, melyet a látogatási idény előtt (május 15.—október 1.) csákánnyal távolítanak el.

Igen érdekes a barlang mélyében levő körülbelül száz méter vastagságú jégfalba vágott helység, melyet „Kápolna“- nak neveznek. Csak világítás mellett lehet ide bejutni. Érdekessé teszi a megszámlálhatatlan névjegy, melyet az egyes látogatók itt letesznek. Persze, mi is hódoltunk e szokásnak, s akinek nem volt névjegye, az papírlapra írta nevét, hogy későbbi és esetleg ismerős látogatók kirándulásunkról tudomást vegyenek.

Az idő azonban haladt s mi kénytelenek voltunk ezt az érdekes helyet is elhagyni. Felszálltunk tehát kocsinkra és este hét óra után szerencsésen megérkeztünk Poprád-Felkára. Mindjárt vacsorához ültünk, melyet kellemes csevegés között fogyasztottunk el és egyúttal megállapodtunk, hogy a két éjjelen át való utazás elkerülése végett a kassa—oderbergi vasút vonalán Ruttkáig és innét Körmöcbányán keresztül Zólyomig, illetőleg haza indulunk. Így is volt.

Másnap (szeptember 18.) reggel, miután derék és előzékeny szállodatulajdonosunktól szívélyes búcsút vettünk, 8 óra 12 perckor felszálltunk vonatunkra és mindvégig gyönyörködve a páratlan szép vidékben, dél felé Ruttkára érkeztünk.

Itt a vasúti állomáson megebédeltünk. Minthogy Ill-ad osztályú kocsikat nem csatolnak gyorsvonathoz, megfizettük a különbséget és délután 3 órakor az állomásfőnök szívélyes intézkedése folytán I. és II. osztályú kocsikban kényelmesen elhelyezkedve: Körmöcbányán, Zólyomon és Hatvanon át,