Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
Ill bámulva mindenütt a szép vidéket, szeptember 19-én hajnali fél 5 órakor Isten segítségével, minden baj nélkül, jó egészségben megérkeztünk Békéscsabára, ahol aggódó kedveseink ölelő karokkal fogadtak bennünket. Midőn már most képzeletben újra végigjárok a bekalandozott területen és számbaveszem mindazt, amit láttunk és hallottunk és azt, hogy kivel érintkeztünk: lehetetlen be nem látni azt a végtelen hasznot, mellyel paedagógiai szempontból véve ilyen tanulmányi kirándulás jár. Midőn közvetlen szemléletből bővíthetjük ismeretkörünket és gazdagíthatjuk lelki kincstárunkat, akkor áll igazán módunkban lelki gazdagságunkkal másokat is gazdagítani; midőn továbbá személyes érintkezés útján ismerhetjük meg másoknak lelkületét, gondolkozásmódját és modorát, akkor tudunk igazán egybevetést tenni magunk és mások között, vájjon több-e az erkölcsi értékünk mint másoké. Sok szépre és jóra oktatunk így másokat, de végtelen sokat tanulunk is. Meg vagyok győződve, hogy ezen tanulmányúton szerzett tapasztalatok mélyen bevésődtek ifjaink leikébe és habár a feledhetetlen útra kitűzött napok gyorsan elteltek és mi nehéz szívvel búcsúztunk el eme örökszép vidéktől: a fogékony ifjúlélek meg fogja őrizni emlékében azt a sok szépet, melyet hazánk e vidéke nyújt. Szolgáljon ezen tanulmányi kirándulás ifjaink tapasztalatainak bővítésére, a Teremtő csodás alkotásainak magasztalására és a hazaszeretet érzelmének fokozására! BAB1C1I PÁL tanár.
