Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905

— 16 történelmileg oly nevezetes helyen, a püspöki palota felé indultunk, melyet Majláth püspök úr engedelmével meg is tekinthettünk. Itt kivált a püspökök arcképeit az ebédlőben s a püspöki kápolnát néztük érdeklődéssel. Lejövet Csiky főgimnáziumi tanár úrral találkoztunk, aki szakszerű magyarázatban ismertette meg velünk a székesegyházat, mely az Árpádok korában épült; Hunyady,János megtoldotta ; a torony Bethlen Gábor korából való. Érdekes az u. n. fejedelmi kapu a székesegyház baloldalán. Innen a r. kath. főgimn. felé vezetett bennünket Csiky tanár úr s útközben megmutta a híres Bethen kollégium egykori épületét, amelyben most katonaság tanyázik. A gimnáziumból, hol Pál igazg. úrral s több kollégával megismerkedtünk, s azok szíves kalauzolása mellett megnéztük a tornacsarnokot, útunk a Batthyányeumba vezetett. Itt dr. Kóródy tanár úr üdvözölt kedvesen bennünket, megmutatta az ásványtárt s a régiségtárt, melynek tárgyai között az alapító családi poharát 1615-ből s Pázmány Péter tintatartóját őrzik. Majd a nagy könyvtárterembe léptünk, hol érdeklődéssel szemléltük a kódexeket, a láncos könyveket, incunabulumokat, a többi között az u. n. Gyulafehérvári glosz- szákat, a Döbrentei-kodexet s egy Ballustius-kodexet a IX. századból, stb. Láttuk Hunyady László gyűrűjét is, amellyel állí- iólag fölfogta a Cilley csapását.

Ebéd után az alsófehérm. tört. és régész, társulat múzeumát látogattuk meg, hol dr. Cserni Béla ig. úr fogadott nagyon szívesen s érdekes magyarázatot nyújtott a gyulafehérvári ásatásokról é$ a múzeumi tárgyakról. Kár, hogy több időt nem szentelhettünk az érdekes gyűjteménynek; megszemlélése azonban így is tanúlságos volt, mert hiszen múzsafiaink között sokan voltak olyanok, akik eddig nem láttak római oltárt, oszlopfőt, házi eszközöket, stb. eredetiben.

Útitervünk szerint most Piskin át Petrozsényba, illetőleg a Szurduk-szorosba kellett volna utaznunk; mivel azonban Kovács főtitkár úr ottani elszállásolásunkra nézve nem kapott kellő időben értesítést, úgy változtattuk meg programmunkat, hogy Déva s Vajdahunyad megtekintése után Gyalárra rán- dulunk ki s így Gyulafehérvárról Déva felé indultunk. Útközben érintettük Alvincet, melynek érdekes történelmi emléke a Martinuzzi-kastély, hol Martinuzzít 1551-ben meqölték; majd a Kenyérmezőnek vértől ázott földjén robogtunk át. Mint a vasútról is látható emlékoszlop hirdeti, 1479. október 13-án