Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905
17 itt nyert fényes győzelmet a törökökön Báthory István erdélyi vajda, illetőleg Kinizsy Pál, ki a súlyosan megsebesült Báthorynak segítségére sietett. A csata a Kenyér-folyócska s Bencenc között volt a leghevesebb s az alkenyéri állomás -épen a tűzvonalát jelöli". Ezért emelték ide az emlékoszlopot, melynek leleplezése 1890-ben történt. Egyébként ez utunkban úgyszólván minden állomás történeti nevezetességű. Elhaladtunk Szászváros mellett, mely igen régi hely (ref. gimnáziuma a nagy mecénás, Kuun Kocsárd gróf emlékét dicsőíti); azután Tordosnál, hol Torma Zsófia 1876-ban fedezte föl s ásatta ki az európai hírű őstelepet. (A talált tárgyak jelenleg a kolozsvári múzeum birtokában vannak). Itt vagyunk már azonban Piskinél s találgatjuk, hol állott az a híres piskii híd, melynél Bem apó honvédéi 1849. február 13-án nagy csatát nyertek az osztrákok fölött. A nagyszerű diadal emlékére egy kis dombon, Bem ágyúi helyén, emlékoszlopot emelt a hazafias kegyelet. Igaza van a feliratnak : Tettök sugára átragyog Időn s enyészeten ... Miközben a hősök győzelméről susog a Piskin felénk csapódó szél, kedves meglepetés ér bennünket : Kovács főtitkár úr tart kocsink felé, hogy miként kirándulásunk első két napján, most is, befejezésénél vezetőnk legyen. Nagy éljenzéssel fogadtuk igaz, jó barátunkat s amikor közénk ült, akkor bírtuk magunknak megmagyarázni, hogy ami Kolozsvárról való eltávozásunk óta úgy hiányzott, az az ő kedves társasága volt. . . Mialatt elmondottuk éleményeinket, feltűnt Qéva vára s 427-kor leugráltunk már a kocsiról, hogy minél előbb a várromoknál lehessünk. - (\ dévai tanítóképző- intézet küldöttjének szíves üdvözlése után begyalogoltunk az intézetbe s megszabadúlva podgyászainktól, a várhegy felé indultunk. Jó út vezet fölfelé s az ember mégis kényteten többször meg-megállani, hogy a kibontakozó remek tájképben gyönyörködhessék. A kilátás még szebb a 371 méter magas hegy tetejéről, mert igen tág látóköre s szép vidéke van. Osszejártuk a romokat s megnéztük a többi között azt a helyet is, ahol Dávid Ferenc, az unitáriusok püspöke és vértanúja életfogytiglan rabságra ítélve raboskodott s meghalt 1579. november 6-án.
