Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905
13 kellőleg tájékoztatni. Mégis egy nyug. táblabíró szíves útmutatása mellett rátaláltunk Nagy Péter, Szász Domokos, Kriza, Brassai, Berde Mózsa, Mikó Imre, Bánffy György, Kendeffy Ádám Bardócz (az aradi vértan, gyóntatója), Szakácsi Vitus, Bethlen Gergely, Kuún Géza gróf sírjaira, A temetőből egyenesen szállásunkra tértünk s befejeztük szemlélődéseinket. Sajnos, hogy több időt nem szentelhettünk Kolozsvár nevezetes látnivalóinak ; programmunk azonban sürgette az el- indúlást. 4. Marosújvár. Másnap, június 5-én reggel fölszedtük a sátorfát, elbúcsúztunk szállásadónktól, Rónai Jánostól, - ki rendkívül jutányos áron jó lakással, változatos és finom ételekkel látott el bennünket s nagyon figyelmes volt irántunk egész ott tartózkodásunk alatt, — s katonás menetben a pályaudvar felé vonultunk, hogy a 830-kor induló vonattal Marosújvár felé száguldjunk. Az idő igen borús volt s alig szállottunk fel a kocsiba, megeredt az eső. Az út azonban úgy sem volt unalmas ; érdeklődve néztük a virágos mezőket, a kanyargó vasúti vonalat s vártuk az alagútakat. Az első állomás Apahida, melynek határában nevezetes népvándorláskori kincset találtak. Kolozs-Kara után erősen emelkedik a pálya s folytonosan kanyarogva a Szamos és az Aranyos vízválasztóján halad. Virágosvölgy felé a Mezőséq szélét metsszük át s berobogunk Aranyos-Gyéresre. Nagy kár, hogy az esős idő miatt nem láthatjuk (jobbra) a Tordai-hasadékot s a torockói hegyeket. Mialatt megízleljük a Gyéresen vett tordai pogácsát, tova robog vonatunk s nemsokára Székely-Kocsárdon vagyunk; — ezzel elhagytuk a Szamos, illet, az Aranyos vidékét s a Maros völgyébe léptünk. Némi várakozás után elindú- lunk s 10 perc múlva Marosújvár kéményei tűnnek elénk. Elértünk tehát mára kitűzött célunkhoz : a marosújvári sóbányákhoz. Azaz: bár ott volnánk; egyelőre csak az állomásnál vagyunk s jól felgyűrkőzünk, hogy eső barátunk minél kisebb kárt tehessen mibennük. így vonulunk a kincstári vendéglőbe, majd megszabadúlva poggyászainktól, a várva-várt bánya felé vezetnek bennünket. Csakhamar a Stefánia-aknánál vagyunk. Itt bő kaftánt és sipkát adnak ránk, s
