Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905

14 a fiúk jót mulatnak a különös ruhadarabokon. No de ott vagyunk már a süllyesztőnél, s nehányan egy pillanat alatt eltűnünk a láthatárról. Kis idő múlva megálltunk, szűk folyosón áthaladva, a karzatra lépünk, mely alatt az ú. n. táncterem van. Meglepődve nézzük az óriási 60 m magas, 250 m. hosszú, 45 m széles, villamos lámpákkal világított főcsarnokot, melyet szédítő magasságban karzat vesz körül. Leérve a főcsarnok aljára, (90 m a föld felszínétől) láthatjuk, hogy négy (100 — 45 m) oldalcsarnok nyílik belőle. Tova haladva a sótalajon, a bányászokhoz érünk, kik bemutatják nekünk, miként bányásszák a sót. Keskeny hosszú árkot metszenek először, majd folytonos csákányütésekkel elválasztják az így nyert sóhasábot a talajtól; mikor elvált, rudakkal fölemelik, kisebb, mintegy 50 kg-s darabra repesztik; e darabok a csillékre kerülnek, azután pedig a fölvonók segítségével a „felvilágra“. Sokáig gyönyörKödtünk az óriási terem szépségeiben s alig bírtunk tőle megválni. Kimenet egyik-másik emlékűi meg-megnyalogatta a falait, némelyik meg egy-két db. kősót rejtett zsebébe . . ,

Mikor újra a szabad levegőn voltunk, Jéger kollégánk lefényképezett bennünket abban a furcsa „kosztümben“, hogy ne foghassa ránk valaki: nem voltunk a sóbányában! Köszönettel kell idejegyeznem, hogy a bányaigazgatóság dij nélkül bocsátott bennünket a só világába.

Mialatt az Ízletes ebédet fogyasztjuk s képzeletben még egyszer végigjárjuk a tündértermet, nem lesz fölösleges tapasztalatainkat a következőkkel kiegészítenünk. Az új-bánya (van Marosujváron ó-bánya is, mely a 180 m mély Rudolf- aknával közlekedik) 1870-től kezdődőleg .-van üzemben“ ; falai 45n alatt hajlanak össze; a bányászás mindig lefelé történik s így a most 60 m magas terem évről-évre magasabb, illetőleg mélyebb lesz. A marosujvári sóréteg kavics- és homokréteg alatt 1- 4 méter mélységben fekszik; szélessége 550 m., hossza 900 m.; mélységét természetesen még nem ismerik. Hogy a Maros vize ne árthasson a sótelepnek, illetőleg a bányászatnak, meghatározták a sótelep határait, s körtárnát építettek körötte, mely a Maros s a talaj vizét fölfogja, két kútban összegyűjti, ahonnan szivattyú segítségével eltávolítható. A termelés évente 1.000,000 q körül jár.

Marosujvárból az eső és a sár miatt keveset láthattunk, pedig a sósfürdő, mega szódagyár (ez utóbbiba »tilos a be-