Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901
11 tudományát, széles ismeretkörét túlszárnyalta férfias, egyenes, nemes jelleme, önzetlen ideális lelkülete. Az élet harczában és megpróbáltatásaiban megedzett rideg, komor külső mellett tanítványai mindig kiérezték azt, ami a tanár működésének koronája, a mély és szerető atyai szivet, mely azért dobogott, hogy minden egyes növendék javát előmozdítsa a szép, jó és igaz szeretetére buzdítsa. Művész volt ő e téren, kit Isten és nem emberek neveltek paedagogusnak és diplomának. Legnagyobb volt szomorúsága akkor, a midőn a harczot e téren tovább nem folytathatta, — a midőn kimerült szervezete felmondta a szolgálatot és iskolájának kapui bezárultak előtte. Futását bevégezte. Az apostol a futás alatt azt az életpályát érti, melyet az isteni gondviselés számunkra kijelölt. Egész életünk futás — olyan, a szentirás szavai szerint, mint a tovarohanó árnyék, melyben állandóság nincsen. Annál nagyobb az életünkben nyilvánuló isteni kegyelem, mennél inkább tudtuk a gyorsan letűnő életben érvényesíteni a reánk bízott talentomot és azoknak javára fordítani, akikkel együtt éltünk, együtt küzdöttünk. Kitudná felsorolni ma azt a sok jót, a mit a megboldogult tett, alkotott nevelői művészetével és bölcseségével tanítványai szivében, érzületében, Ielkületében. Valóban eszünkbe jut, ha az ily futásra gondolunk, hogy Isten országában jó tetteink köveire nincs felírva nevünk — és azok a legértékesebbek, melyekre magunk nem emlékezünk. A hitet megtartottam. Ezt helyezi az apostol élet- történetének utoljára — példát mutatva nekünk is, hogy mi az, a mire életünkben fő súlyt kell helyeznünk. És a megboldogult, kit most a sírhoz kisérünk — e hit megtartásáról tanúskodott teljes életében. Hivatásának hű teljesítése, az az állandó önfeláldozás mások szolgálatában — erős hitének volt tükre. Az igazság szeretete, az álnokság és jellemtelenség gyűlölete — az az erős, szilárd, tettetés nélküli egyéniség, melyet nehéz és viszontagságteljes pályáján megőrzött — hitének volt eredménye. Önmaga tiszta, becsületes, másokban bízott, csalatkozott, — de önmagát sohasem dicsőítette, önmagát sohasem védte. Hazájáért áldozatot hozott, feláldozta fiatalságát, pályáját, — de soha egy szóval sem említette sem áldozatát, sem szenvedését. A
