Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901
12 hitet megtartotta és élete, jelleme, önfeláldozása még sokáig az iskola falain túl is nevelője, oktatója lesz hálás tanítványainak. Nehéz, nemes harcz volt az ő élete, — de a nemes harczot megharczolta, futását bevégezte s mi azon tudattal búcsúzunk el tőle „az igaznak emlékezete áldott". Ámen." — Hogy a főgymnasiumi bizottság ez az intézkedése mennyire visszhangra talált városunk intelligens közönségének szivében, bizonyitotta a ravatalra helyezett számos koszorún kivűl az az impozáns menet, mely halottunkat nyugvóhelyére kikisérte. A temetőben hivatali utódja mondott búcsúszót, következőképen : „Tisztelt gyászoló közönség! Mielőtt átadnék a boldogult földi maradványát az anyaföldnek, szabad legyen még egyszer összefoglalnunk azokat az érdemeket, amelyek Horváth János nevéhez fűződnek. Idealismusa abban a korban vált vérévé, amelyben minden magyar szív lángolt hazájáért. O is azok közé állott, akikről a mai napon úgy beszélünk, mint ama nagy idők tanúiról. Csakhogy a dicső napokat csakhamar szomorú idők váltották fel. De ezek a szomorú idők sem fosztották meg ideális gondolkozásától, tettvágyától. Belső sugallatát követve, paedagogus lett s forró honszeretetét, kötelességtudását bevitte az iskola falai közé. Mint ilyennek, elévülhetetlen érdemei vannak városunkban. Mindnyájan tudjuk, hogy ő mentette meg az algymnasiumot az enyészettől s ő vetette meg alapját a mostani főgymnasiumnak. Szóval és Írásban vallotta, hirdette, hogy algym- nasiuma missziót tejesít: a magyar nemzeti kultúra misszióját! Teste immár a földbe kívánkozik, de szelleme közöttünk honol. Buzgósága követendő példa gyanánt marad előttünk. S midőn búcsút veszünk tőle, megvagyunk győződve, hogy érdemeiről soha sem feledkezik meg a főgymnasium, hogy erényei mindenkor példaszerüek lesznek előttünk s utódaink előtt.
