Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901

8

Be kellett érnie 1100 frtos (1000 írt az orsz. tanári nyugdíjintézettől, 100 frt a bányakerületi segélyző intézettől) nyugdíjával akkor, a mikor a bizottságnak módjában lett volna, hogy nagy tudását s érdemeit az intézet vagyonának megfelelően díjazza. Javadalma az első három esztendőben, a beiratási és bizonyítványdíjon kivül, a lakáspénz betudásával 700 frt volt és 20 köböl búza; majd 800 frt és ugyanennyi köböl búza s illetőleg 1000 frt készpénz. Ehhez hozzájárult később (1885/e óta) 100 frt igazgatói tiszteletdíj s 1891/2 óta — vagyis az első városi 2500 frtos évi segély elnyerése után — öt ötödéves korpótlék 50 írtjával: 250 frt s 200 frtos igazgatói tiszteletdíj.

De az ő szeretete, melyet az algymnasium iránt érzett, sohasem alkalmazkodott a díjazás mérvéhez s abban a kis, ú. n. „hivatalszobá"-ban csak olyan nagy volt az intézethez való ragaszkodása, mint később az emeletes épület igazgatói szobájában. Növendékeit csak oly lelkiismeretességgel tanította heti 23 órán át, mint később heti 12 órájában. Csak oly ügyszeretettel tanította az osztályrendszer idejében (1879/80-ig) a IV. osztály valamennyi tantárgyát, mint később, a szakrendszer idejében, azokat a tantárgyakat, a melyekhez inkább vonzódott (magyar, latin, földrajz és számtan).

S bármit is tanított, általában bármire vállalkozott, mindig alaposságra törekedett. Feltűnési vágy sohasem bántotta. A mai időben, a ki 25 éven át működött, már jubilál s a divat emberei elhitetik véle, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett s hogy paedagogiai s egyéb tudása rengeteg. A mi Horváthunk nem jubilált, hanem 25 évi tanárkodása után is csak oly csendes, de annál intenzivebb munkásságot folytatott, mint hivatalba lépésének legelején. Jellemző, hogy minden egyes leczkeórájára pontosan elkészült. Tudását nemcsak a jobb tehetségű növendékeknek, hanem a gyöngéknek is mérte. Ha kevés volt a heti óraszám, megtoldotta s legalább heti 2 órán át foglalatoskodott az elmaradottakkal. Ezeknek a pótló óráknak a keserű ízét különféle jóindulatú, tréfás megjegyzésekkel enyhítette. Eleinte a régi gyakorlat szerint bizonya „sárga komát" is szerepeltette. Így nevezte az iskolában később is elmaradhatatlan nádbotját. Később megszűnt a botbüntetés s inkább szóval korholta a tunyaságot. Igaz, hogy