Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901
9 szavai sok esetben metszők voltak, de mindig jó szívből fakadtak. Az volt a meggyőződése, nogy kényszer utján is'sokra lehet menni a tanításban. így történt, hogy tanítványai, bárhova is mentek, helyüket mindenütt megállották s nem egytől kérdezték, hol végezte az alsóbb osztályokat ? S én azt hiszem, hogy ennél kedvezőbb kritikát nem is lehet mondani az alsóbb fokon való vezetés helyességéről. A mily pontos és lelkiismeretes volt az iskolában tanítványai között, éppen olyan volt egyéb hivatalos teendőiben is. Mondhatnám, hogy bámulatraméltó volt ő nála az a belső kényszer, a mely még a legaprólékosabb dolognak is a legpontosabb elintézésére indította. Az intézet ügyiratai mintaszerűek voltak s mindig a legnagyobb rendben. Hivatalát annyira szerette, hogy nap-nap után, reggeltől estig, minden idejét neki szentelte. Azt hiszem, hogy a mikor betegsége erőt vett rajta s otthonmaradásra és tétlenségre kényszeritette, azt fájlalhatta legjobban, hogy megkedvelt munkaköréből ki kellett lépnie. Életének alkonyán teljesen elhagyta emlékező tehetsége, de szívós természete még azután is sokáig daczolt a kimúlással, míg végre múlt évi deczember hó 4-ikén, délelőtt 8 órakor az örökkévalóságba költözött. Horváth János neve örökké emlékezetes marad intézetünk történetében, mint oly férfiúé, a ki fáradhatatlan harczosa volt ebben a községben a magyar nemzeti kultúrának s úttörője a középiskolai oktatásügynek. — A főgymnasiumi bizottság elhatározta, hogy a halottat a főgymnasium halottjának tekinti s hozzá méltó végtisztességben részesíti. Deczember 6-án, a délelőtti órákban a főgymnasium délszaki növényekkel díszített előcsarnokában ravatalt állítottak fel a boldogulnak, a ki csak halála után juthatott be az új főgymnasiumi épületébe és délután 3 órakor kivitték az intézet tágas udvarára. Itt folyt le az egyházi szertartás a tanuló ifjúság és a tanári kar sorfala előtt, igen nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében. A gyászbeszédet nagy tiszteletű Szeberényi Zs. Lajos lelkész tartotta, mint volt tanítványa. Eme beszéd szövege itt következik :
