Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901
7 Eme forduló ponttól kezdve az intézet sorsa évről- évre javult. 1892-ben a régi viskó maradványa is eltűnt s be lett fejezve az építkezés. Az épület »egy algymnasium szerényebb igényeihez képest elfogadhatónak" találtatott. Gondoskodás történt a tanári kar kiegészítéséről, a korpótlékokról s az orsz. tanári nyugdíjintézetbe való belépésről. De mintha csak Horváth Jánosnál is érvényesülni akart volna a természet ama törvénye, mely szerint, — ha valamely tényező munkakörét betöltötte, erejében megfogyatkozik s az enyészet lehellete éri. 1893. okt. 9-ikén Horváth Jánost szélhüdés érte. A bizottság a súlyos betegnek egyelőre három havi szabadságot engedélyezett, — a melyet kénytelen volt a következő iskolai év elejéig meghosszabbítani. Az 1894/5. isk. évben Horváth elvállalta a IV. oszt. latinját, heti 6 órában. Az órarendet úgy készítettük el, hogy valahányszor ő neki órája volt, egy philologusunk szabad legyen s a gyöngélkedőt bármikor helyettesíthesse. így ment a munka egészen 1895. évi márczius hó 9-ig, amely napon végképp kimaradt az intézetből. A bizottság még az 1894/5. évben is teljes fizetésében részesítette, érdemeire való tekintetből s hogy a tanári nyugdíjintézetbe való fölvétele nehézségekbe ne ütközzék. Ez nemsokára be is következet, még pedig 54769 —1895. számú miniszteri rendelővel; 1895. évi deczember hó 1-től kezdődőleg. Tehát éppen annak az évnek a küszöbén, amelyben hazánk ezeréves fennállásának jubileumát ünnepeltük ; abban az időben, amikor már tudtuk, hogy al- gymnasiumunkból főgymnasiumot alkot a város lelkesedése s a magyar kormány jóindulata. Súlyos bajában az általános örömben nem osztozhatott, nemzeti önállóságunkat, haladásunkat fényesen bizonyító tényekben nem gyönyörködhetett; pedig a milleniumot előkészítő ama nagy időkben tevékeny része vala. Súlyos bajában tiszta szemmel nem láthatta az ő kis gymnasiumának a megnövekedését ; pedig a gyenge palántának ő volt a legnagyobb gondozója és ápolója. A gymnasiumi bizottság úgy rótta le az elismerés és hála adóját az ő érdemei iránt, hogy nyugalomba lépésekor arczképét a tanácsterem számára megfestette.
