Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901

4

s tollának meggyőző erejével mindig meg tudta hódítani az ellenfél nagy részét s bebizonyítani, hogy városunk fejlődésének szüksége van a gymnasiumra, melyet nem megszüntetni, hanem inkább tovább fejleszteni a legközelebbi jövő feladata.

Igaz, hogy Horváth életének ez a szakasza az, amely leginkább érdekel, de sok tanulságot meríthetnék életének első feléből is, — csak az a sajnos, hogy erről vajmi keveset tudunk. Azok közé a férfiak közé tartozott, kik szabadságharczunk idején »tettleg szerették" a hazát; de hogy micsoda viszontagságokon ment keresztül, arról még a legmeghittebb barátai előtt is hallgatott. Zárkózottságában annyira ment, hogy küzdelmes életéről vezetett jegyzeteit is megsemmisítette. Jelleméhez tartozott: hogy sohasem dicsekedett érdemeivel. —

Született 1823-ban deczember 25-ikén Beziben, Győr- megyében. A gymnasiumot Sopronban végezte, a jogot Győrben. A szabadságharczot végigharczolta s huszárszázadosi rangja volt a katastrofa bekövetkeztekor. Azután. Törökországban bujdosott és midőn viszszatért hazájába, elfogták s besorozták. Hat évig katonáskodott s őrmesterségig vitte, miglen kiváltották. Ennyi szenvedés után Radó vasmegyei főispán családjához került nevelőnek s- onnan Orosházára, hol magániskolát nyitott.

Békéscsabán 1864. szeptember 1 -ével kezdődik a működése. Ugyanezen évi október hava 22-ikén mutatkozott be a bizottságban, mely alkalommal értekezést tartott a nevelésről, annak alapjáról, elveiről és tényezőiről, — a tanárról, mint tanítóról és nevelőről. Értekezése a benne foglalt eszmék szépségével és életrevalóságával, nemkülönben alaki tökéletességével nagy tetszést aratott Határozatba ment, hogy kinyomatják s elárusitásából befolyó jövedelmet az intézet czéljaira fordítják.

Tanári hiványát az egyházközség presbyteriuma állítatta ki 1864-ben, nov. hó 16-ikán. Paedagógiai rátermettségéről tanúskodik a bányakerület 1866. évi közgyűlésének 21-ik jegyzőkönyvi pontja, mely szerint a tanárt vizsgálat alól fölmentették. Ez a fölmentés az 1886. évi márczius 27-ikén 9939. szám alatt kelt miniszteri leiratban el lett ismerve s Horváth jogosultságot kapott a magyar és latin nyelv tanítására.