Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901

HORVÁTH JÁNOS

1823-1901.

r\z isteni gondviselés végzése múlt évi dec. hó4-ikén * 1 körünkből elszólitotta Horváth Jánost, nyug. igazgatótanárt ; elhunytával „azok száma fogyott egygyel, akik a hazát veszély idején tettleg szerették s a kik alakoskodással megalkudni sohasem tudnak".

Ezekkel a szavakkal jellemezte Horválh János Styaszny Sámuel tanártársát, de ez a jellemzés az ő puritán egyszerűségére is ráillik s teljesebb lesz, ha hozzá teszszük még azt a vonást is: hogy ő nála az ernyedetlen munkásság a közjó érdekében — életszükség volt.

Hogy a komoly munkától való idegenkedésnek s a viszonyokkal való könnyű megalkuvásnak eme korában egy igaz ember képét állítsuk ifjúságunk elé, Horváth János életének leginkább azt a részét tárjuk fel, amelyet községünkben az algymnasium érdekeinek szolgálatában töltött el.

Életének eme szakasza anynyira összeforrott az algymnasium történetével, hogy egyik a másik nélkül el sem gondolható.

Városunk 1858-ban tekintélyes összeget adományozott az ág. h. ev. egyházközségnek „egy négyosztályu alreálgymnasium" szervezésére és fentartására. De mint minden uj intézménynek, úgy ennek is igen sok bajjal meg kellett küzdenie, tnig erős gyökeret verhetett s szükségessége nyilvánvaló lett. Hogy meg nem szűnt, hanem inkább erőre kaphatott, első sorban Horváth Jánosnak köszönhetjük. Ébersége mindig felismerte a baj természetét, fel a kutforrást s vasakaratával, éles eszével mindenkor szembe szállt az ellenséges áramlattal; ékesszólásával