Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
41 munkakörét s tudja azt is, mit kell egymástól várnia. Azonban, hogy folyton tudjon egymás munkájáról, ahhoz szükséges még az, hogy az iskola s a család állandó — bizalmas — összeköttetésben legyen egymással. Ez összeköttetés, viszony hiánya is nevelésügyünk akadályai közé tartozik kisértsük meg hát rövid fejtegetését. Szinte hallom a legfontosabb kifogásokat: a szülők legtöbbje igen el van foglalva, vagy: a szülők legtöbbje a vidéken tartózkodik s igy lehetetlen keresniük a tanárokkal való összeköttetést. Ez igaz, de a gyermek, nemzetünk jövő nemzedékének egyik tagja, megérdemli, hogy a lehetőséghez képest ez akadályokat is legyőzzük. Mások meg azt mondhatják, hogy az összeköttetés megvan az intők, évharmadi értesítők és évvégi bizonyítványok révén. Igen, megvan, csakhogy nagyon hivatalos és szűkszavú, a miként hogy máskép nem is lehet, midőn annyi tanulónak egyszerre való osztályozásáról van szó. Az érintkezésnek nem papiroson, hanem élő szóval kell történnie s ennek szükségét érzik szülők és tanárok egyformán s már a budapesti gyakorló fő- gymnasiumban történtek is kísérletek az u. n. szülői kon- ferencziákon arra nézve, hogy az iskola s a család munkáját összefűzzék. Eredményüket érdeklődéssel várjuk. Hadd emeljem ki azonban egy pár vonását ez érintkezés szükséges voltának. Ilyen mindenekelőtt az, hogy a tanár a tanulót, kivált kezdetben, ki nem ismerheti s későbben is rejtve marad nem egy vonása lelkiiletének, nem egy oly ok, a mely fejlődését valami tekintetben gátolja. Iskoláink ugyanis nagyon látogatottak, 40—50 tanuló jár középszámitással egy osztályba. Gondoljuk el tehát, hogyan vállalkozzék az a tanár, a kinek a kitűzött anyagot pontosan el kell végeznie, a tanulókkal elsajátíttatnia, — oly psychologiai megfigyelésekre, a melyekből tisztán lássa tanítványának jellemfejlődését. Azt hiszem, könnyű belátni, hogy idejét akkor ezzel kellene töltenie. És még mindég kevés idő maradna a megfigyelésre. Mi máskép van ez a családnál, a hol az idő tetemes volta, s az alkalom sokfélesége úgyszólván maga rávezeti a szülőt a megfigyelésre és nevelésre. A mi a szülői konferencziákat illeti, a magam részéről nem sok eredményt várok tőlük, különösen a vidéken. Megmondom az okokat is. Sok szülő részint szeméremből,
