Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
34 kellene lennie a család és az iskola között, tényleg nincs meg s egyesek buzgólkodása következtében csak most kezdi bontogatni szárnyait. Mikor a középiskolák Értesítőinek e viszonyról szóló czikkeit olvasom, az analógia hatásánál fogva önkéntelenül felelevenednek lelkem előtt a nagy angol philosophusnak, Spencer Herbertnek szavai, a ki a nevelésről szóló munkája IV. fejezetében a művelt angol nemzetnek nevelésügyi állapotát vázolva oda veti, hogy honának szülői bármi csekély kérdés iránt is jobban érdeklődnek, mint épen a legfontosabb ügy, a nevelés iránt. Mintha csak a mi állapotainkat festené . . . ! Távol legyen tőlem, hogy rosszul alkalmazott vádakkal álljak elő, vagy épen csak a mi iskolánk szükebb körére alkalmazzam a ,mondottakat. A középiskolák Értesítői tanúi annak, hogy nevelésügyünknek számos akadálya van s igénytelen czikkem épen azt óhajtaná elérni, hogy a szülők körében érdeklődést keltsen az iskola munkája, igyekezete iránt s közrehasson azon viszony létrehozásában, a melyet várva vár a jövőtől mindenki, a ki a nevelés ügyével foglalkozik s édes hazánk jövő nemzedékének ügyét szivén viseli. Nemcsak az iskola munkájának intensivitását, de kis magyar fajunk jövőjét is illetik e kérdések; ki lehetne hát tétlen, a ki érezni és gondolkozni tud, midőn népszerűvé tételükről van szó. A jövendőnek — mint okozatnak — oka nagyrészt mi bennünk van, az okozat előállásáért tehát mi vagyunk a felelősek. Közösségben élünk s ha valamelyikünket megáld az Isten gyermekkel, annak a tudatára kell ébrednünk, hogy e gyermekek nemcsak a mi kincsünk, hanem nemzetünké is; úgy kell tehát nevelnünk őket, hogy ne csak családtagokká, hanem emberekké és pedig magyar emberekké legyenek, a kik képesek nemzetünknek használni, sőt meg tudják állani helyüket a nemzetek egyre fokozódó versenyében is. Ne mentegesse magát senki azzal, hogy az ő gyermekéből úgy sem lesz nagy ember; sőt inkább arra kell törekednie mindenkinek, hogy gyermeke — ha értelmileg nem is, de erkölcsileg legyen azzá. Gépezethez szeretik hasonlítani az államot s vájjon, kérdem, a gépben a helyes működés tekintetéből nem kell-e hibátlannak lennie a legkisebb résznek is, nélkülözheti-e a gép a csekélykének látszó csavart is?