Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
23 aláirt 100,000 pfrtnak megfelelő államkötvényeknek birtokába jutott, 55,000 pírt értékű alapítványokat tett Rudolf trónörökös születésének örök emlékére. Ebből az összegből a mi egyházunk — lélekszáma arányában — 43,000 frtot kapott azzal a világos kikötéssel, hogy ezen a pénzen négyosztályú reálgymnasiumot létesítsen s fentartásáról és kormányzásáról gondoskodjék. Egyházunk ezt az alapítványt a megszabott feltétellel együtt elfogadta s a már fennálló intézetet ez időtől kezdve magáénak vallotta. Ámde az első évek nagyon magukon viselték a kezdet gyarlóságait, főkép a miatt, hogy soká késett az alapítvány jóváhagyása; az ennek következtében előállott bizonytalanság már már végveszélylyel fenyegette az intézetet. Végre az 1863-iki nyomor eszközölte ki azt, amit ismételt kérésekkel el nem érhetett a város. 1863-ban az alapítványt felsőbb helyen jóváhagyták, a lefoglalva tartott kötvényeket felszabadították s az érettük befolyt 43,000 frtot egyházunkra tulajdonul átruházták oly feltétellel, hogy ezt az összeget a község az egyháztól 10 évre kölcsön veszi s a községbeli szűkölködők közt búzában kiosztja. Az alaptőke ügyének végleges rendbehozása után az iskolai bizottság ajánlatára egyházunk tisztán gymnasiális irányúvá tette az iskolát s rendes hiványnyal tanárokul megválasztotta az I. oszt. vezetésére Styaszny Somát, a II. oszt. vezetésére Szomora Bertalant s a III. osztály vezetésére Horváth Jánost. A negyedik tanári állomás anyagi kénytelenségből betöltetlenül maradt, de azért meglett a IV. osztály is olyképen, hogy annak a vezetését — mint magántanár — Mokry Sámuel fogadta el s mint ilyen 50 frtnyi tandijat szedett minden egyes tanítványától. 1864/5-ben Styaszny végezte az igazgatói teendőket, de már a következő iskolai évben Horváth János lett az igazgató. Horváth János sokoldalúsága, rátermettsége, törhetetlen akaratereje, legkiváltképpen pedig páratlan munkaszeretete az intézet fejlődését biztosította, különféle támadások ellen megvédte s jó hírnevét megállapította. A rend, fegyelem és a tanítás egyöntetűsége megkívánta, hogy a IV. osztály teljesen beleolvadjon az algymnasium szervezetébe. E miatt s az érdekelt szülők óhajára egyházunk rendszeresítette a negyedik tanári állást is s azt Melczer Kálmánnal töltötte be. Az 1865/6. iskolai évben tehát már négy rendes tanár működött az intézetben. A tanári kar önfeláldozásig menő buzgalommal teljesítette
