Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
11 »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak, a kik azt építik." Az Úr megsegített s most mindnyájan neki adunk hálát, hogy szerető, jó földi királyunk szivét felénk fordította, hogy a nemes lelkek adakozását előmozdította, hogy mindazok tetteit, kik főgymnasiumunk létrehozásában buzgólkodtak, sikerrel koronázta. Az ő oltalmába, kegyelmébe ajánljuk az uj intézetet, kérve hogy oltalmát, áldását a jövőben se vonja meg tőle. Benne bíztak apáink a múltban és meg nem csalatkoztak. Bizzunk egyedül benne mi is. Erős várunk nékünk az Isten. — Ámen. Ezután a helybeli iparos ifjak Dalosköre Galli János karnagyuk vezetése mellett elénekelte a protestánsok lelkesítő énekét: »Isten rendíthetlen várunk"-at s ezzel a felavatási ünnep első része befejezését nyerte. Látnivaló volt, hogy a több ezer főre menő közönség csak igen kis részének adhatnánk helyet a tornacsarnokban. Ez oknál fogva úgy intézkedett a rendező-bizottság, hogy a felavatási ünnep második része is a nagytemplomban folyjon le. A padsorok elé állított zöld asztal mellett helyet foglaltak: Zsilinszky Mihály dr. államtitkár, Zsilinszky Endre dr. felügyelő és Szeberényi Zs. Lajos igazgató-lelkész, mint a főgymnasiumi bizottság elnökei, Lukács György dr. főispán, Fábry Sándor dr. alispán, Petrovics Soma, Veres József és Csepregi György esperesek, Benka Gyula a szarvasi főgyinnasium igazgatója és Bukovszky János igazgató-tanár. A karzaton a főgymnasiumi énekkar elénekelte a »Veni sancte"-t, mire Zsilinszky Endre dr. felügyelő állott fel s elmondta megnyitó beszédjét, a mely egész terjedelmében itt következik: Tisztelt Ünneplő Közönség! A nagy természet az ő ezernyi alakulataival örökké fejlődik, változik; változásaival uj, meg uj jelenségeket tár a szemlélő elé. Ott, hol a lombkoszoruzott hegyek lejtőin vagy szakadékain imént talán semmi sem mutatkozott, egyszerre gazdag forrás bugygyan fel, buja tenyészetet ébresztve maga körül. A végtelen tenger majd sima, majd viharkorbácsolta felülete néha viruló területeket borít, nyel el; ismét ott, ahol tüköré a legmélyebbnek látszott, uj szigeteket, uj földet alkot a mindenható bölcs keze.
