Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1899
18 A második időszak végén elégtelen osztályzatba esett áz I. a)-ban 15 tanuló (36'6%), az I. b)-ben 16 (40 0%), a II-ban 16 (400%), a Ill-ban 19 (41‘3%), a IV-ben 18 (34-8%), az V-ben 16 (39'0%), a VI-ban 7 (20-0%), a Vll-ben 11 (33*3%); összesen 118 tanuló (36'5%). A tanévvégi állapotról részletes felvilágosítást ád a statisztikai táblázat. A tanári kar, bár igen súlyos teher nehezült vállaira egyrészt a nagy óraszám miatt, másrészt az uj épületben való rendezkedés miatt, mégis kellő odaadással teljesítette kötelességét. A gymn. bizottságnak gondja lesz rá, hogy a lefolyt iskolai évben beállott kényszerhelyzet megszűnjék s hogy a jövőben kellő számú munkaerővel működjék a felügyeletére bízott intézet. Tapasztalati tény, hogy a fokozott mértékben igénybe vett szellemi erő csak bizonyos ideig szolgál kielégítő eredménynyel, azontúl, ha a rendesnél nagyobb mértékben működtetjük, lankadni kezd s elgyengül. Mint a múlt esztendőkben, most is merült fel az a panasz, hogy tanulóink átlagos előmenetele nem üti meg az óhajtott mértéket. Ennek a bajnak sok külső oka van, de bizonyos, hogy a legfőbb oka a tanulók nagy részének kötelességnemtudásában keresendő. Ez oknál fogva azon voltunk, hogy a szunnyadó kötelességérzetet életre keltsük s ébren tartsuk. E törekvésünkből kifolyólag nem volt közömbös ránk nézve, haladt-e egyik-másik tanulónk, vagy elmaradt. Az ehnaradozókat mulasztásuk pótlására szorítottuk intő szóval vagy becsukással. Nagy súlyt fektettünk a szülők vagy gondozók támogatására is s azon voltunk, hogy a szülei hajlékot közelebb hozzuk az iskolához. De ebbeli fáradságunk nem hozta meg a kívánt eredményt, mert nem minden esetben sikerült megtörnünk az absolut nem törődömséget s illetőleg a tanuló otthoni foglalkozásának hiányos ellenőrzését. A jövőben sem mondunk le ezen törekvésünkről, sőt azon leszünk, hogy fokozott erővel hassunk a szülékre s gondozókra, mert csak együttes munkával érhetjük el a kitűzött czélt s biztosíthatjuk növendékeink boldogulását.
