Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
ERZSÉBET 1837-1898. €gy szó nyilallott a hazán keresztül, €gy röpke szóban annyi fájdalom, midőn egy rajongó gyilkos tőre járta át Magyarország királynőjének szivét; azt a szivet, a mely, mig dobogott benne az élet, virágos kertje volt a jóságnak, a szelid- ségnek, az emberiség iránti szeretetnek és bús temetője a maga örömének és boldogságának. Gyilkos merénylő, mintha nem is őt találta volna hideg fegyvered, — hiszen fájdalom és jajjkiáltás nélkül rogyott össze, — hanem a mi szivünket, melyből az ő ledöltével zokogás tört elő és bús köny fakadt ... A hogy ajka örökre elnémult, panasz és tehetetlen harag, imádság és átok szállottak föl a magyar nép ajkáról trónjához az Ég Urának, hogy miért is vert meg bennünket ily súlyosan szentséges akaratja . . . Hogy ott feküdt holtan, hidegen, az érzéketlen koporsóban, mintha újra föltámadt volna a mi keblünkben. Királynői, női, anyai erényei, melyeknek szinét-fényét úgy tudta takarni nemes egyszerűsége és szerénysége, mintha virágokká váltak volna, úgy övezték körül lelki szemeink előtt nemes alakját; a magyar nép szeretete, kegyelete, tisztelete, mintha lobogó lángokká lettek volna, úgy törtek át bánatunk éjszakáján, midőn az ő jóságos lelkét sirattuk.
