Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

34 -lünk tartott kedves vezetőnk, dr. Csepreghy Kálmán is, ki útközben diákjaink nagy örömére előfogott egy olasz gimnázistát s igy alkalmat nyújtott a csabaiaknak az olasz diákokkal való megismerkedésre. A kedves fiú (Bolmartich János) hűségesen velünk jött a hajóállomásra s lakásunkon is többször meglátogatott.

Utunk czélja Abbázia volt, de feljebb, Lovranában szállottunk ki csak, hogy az innen Abbáziába vezető remek tengerparti utat is megtekinthessük. A tenger nagyon csendes volt s alig is vettük észre szelíd hullámzását, mert a látni valók nagyon lekötötték figyelmünket. Egyikünk a hajóverte hullámokat nézte, mint hasítja szét a vizet a hajó bájos fodorrá, melyben lágyan átolvadnak a színek a fehértől a kékes-zöldig s mint tűnik el lassankint a duzzadó hullám a felület uralkodó színébe. Más a hajó belsejét vizsgálgatta s megpróbálta, hogy esik oda benn az ülés; sőt volt olyan is, a ki képes levelező-lapot fogalmazott a kabin asztalán. Mert meg kell jegyeznem, hogy oly szenvedélyes képeslevelező-lap vevőket kevés ember látott, a milyenek a mi diákjaink. Alig volt állomás útközben, hol meg nem telt volna a postaszekrény Csabára induló levelező- lapokkal s alig van nevezetes helye Fiúménak s környékének, melynek képét egy-két sornyi üdvözlet mellett Csabára ne továbbították volna ifjukirándulótársaink .... Az a tenger színén úszó bójákat (a tenger fenekéhez erősített, hordóalakú tárgyak, melyek a hajó megerősítésére szolgálnak) nézegette, de legtöbbünket a a tájék kibontakozó képe. bilincselt le, mely a hajóról nézve valóban megkapó. Kedvünkért azonban, hogy egy-egy részletben tovább gyönyörködhessünk, nem állott meg a hajó, hanem tovább haladt. Cantridia mellett átléptük a magyar határt s bár ezentúl osztrák habokon ringott hajónk, a tenger mégsem volt barátságtalan irányunkban. Volosca mellett elhaladva, láttuk a villát, melyben a kiegyezés korszakának egyik híres szereplője, Andrássy Gyula gróf élte utolsó napjait. Fenn a hegyen áll Veprínáz, hol hajdan magyar pálos szerzetesek laktak; templomát tisztán kivehetni a hajóról. Kikötünk Abbáziában, lkában, de csak lVa órai út után szádunk ki Lovranában s ezzel elbúcsúzunk a Száva