Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

— 35 —

hajótól, melyhez indulásakor — ki tudja — hányán ^fohászkodtak így Horatiussal (Carm. I. 3.)'.

Sic te diva potens Gypri,

Sic /ratres jdetenae, lucida sídera,

Veptorumque regat pater Obstrictis aliis praeter Japyga,

fiavis, quae tibi „creditos, pebes „discipulos“ , . .

Mikor kiértünk a partra, Lovrana régi templomá- nan megszólalt a harangzene s igen kellemesen érintette halló szerveinket. Neki fogtunk hát, hogy a tengerparton Abbáziába érhessünk. Az út valóban megérdemli a fáradságot, mert kies nyaralók, kertek között, melyekből ki-kikandikál a déli gyümölcs, majd terebélyes erdei és délszaki fák alatt vezet lkába. Érdekes volt, midőn a Villa Elsa mellett elhaladtunk, hogy futott be egy serdülő leányka e szavakkal: „Fiúméból jönnek, magyarúl beszélnek, magyarok!“ és szinte kipi- rúlt az arcza, hogy tudtára adhatta háznépének egy ■csapat honfitársnak az érkezését.

lkába érve lecsillapítottuk éhségünket. Míg egy részünk az uzsonnával volt elloglalva, egy pár éles- szemű diák megleste, hogy zongora is van a háznál s nemsokára itt is megszólalt a magyar dal. A vendéglő udvara a tengerpartra nézett s így csakhamar megláttuk, hogy a kikötőben csolnak vesztegel, llárman-nógyen kedvet kaptunk a csolnakos kiránduláshoz s példánkat csakhamar mások is követték, úgy hogy a két csolnakos alig győzte ide s tova szállítani diákjainkat, lka a Monte Maggiore alatt fekszik, olaszos külsejű falu, lakosai halászattal foglalkoznak. Míg lkát, mint mondják. hajózása teszi módossá, Lovranát pedig helyzete s éghajlata, melyek hova-tovább neves, fürdőhelylyé fogják tenni.

Ha szép volt eddig. az út, még szebb ezentúl Abbáziáig. A sziklás tengerpart, a hozzája simuló habok, a feléje borúló babérfák és olajfák, az itt-ott előtűnő pálmák és kaktuszok lebilincselik az erre haladót. Jó gyalogolás után végre Abbáziában vagyunk. Előttünk