Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
12 — Hogyan is gondolt volna a lóra termett magyar a tengerre?! Bölcs Kálmán királyunk az első uralkodóink közt, a ki — tán felismerve a sós víz fontosságát, tengerpartot szerzett a magyarnak, midőn meghódította Dalmácziát. A tenger azonban egy ideig semmiféle hatást sem gyakorolt nemzetünkre műveltségi vagy kereskedelmi tekintetben, s az Anjou-háznak, Nagy Lajosnak, maradt a dicsőség, hogy Magyarországnak hat kikötőt szerezzen s megnyissa hazánkat az ezeken át hozzánk kerülő árúnak és ismeretnek. Értem Ragúzát, Spalatót, Zárát s a többi kikötőt. Akkor volt ez. midőn nagy volt a magyar, Jtagy volt hatalma, birtoka; ;Magyar tenger vizében hunyt el •észak, ke'et pél hulló csillaga — Azonban épen az újkor elején, midőn egyre nagyobb lesz az ember merészsége és hatalma a tengeren, midőn Columbus titáni vállalkozása mesés világrészeket nyit meg a hajósok előtt, s e mesés világrészek kincsei gazdaggá teszik a hajós nemzeteket, akkor nincs hazánknak kikötője. Zsigmond elveszti Dalmácziát, a lángeszű Mátyás király inkább a nyugat megtörésére indul, bár sastekintete nem egyszer szállhatott a tengerre is, a mint azt Dalmáczia visszafoglalására irányított igyekezete is tanúsítja. Az ő fényes uralkodását követő sötét időkben aztán eléggé gondoskodott arról a török, hogy ne legyenek a magyarnak „tengeri álmai.“ A nagy pusztulásban elvesztek a kikötők is s midőn a magyar megszabadult a török bókótól, kérdem, a reorganizáczió nagy munkájában gondolhatott-e mindjárt a tengerre is ? ! De hazánkat a természet sem alkotta tengeri országnak. Vessünk egy tekintetet a térképre s azonnal lápjuk, hogy nagy hegypánczélok választják el országunk belsejét a tengertől. A Karszt, a Velebit, a Dinári Alpok óriásai mintha őrt állanak a tenger s a magyar között s visszhangoztatnák, a mit a költő mondott az ihlet órájában nemzetének: )\ nagy világon e kívül Jtincsen számodra hely . . .
