Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

11

nak s felköltötte a mi kíváncsiságunkat is; az idő rövidsége miatt azonban csak visszajövetkor volt alkalmunk megtekinteni. Zágrábból tehát majd később talál említést a szives érdeklődő.

A horvátok fővárosán túl mentünk keresztül a hatalmasan áradó Száva folyón, melynek partjait közel egymáshoz két vashid köti össze. Az egyiken a vonat robog által, a másik az országút számára készült.

Az eget továbbra is felhők borították s igy a messze távolban kéklő hegyek előttünk a felhőkkel összeolvadni látszottak. Itt is, ott is elmaradt egy-egy falu s leginkább czifra cserepes házfedelei vonták magukra figyelmünket. A házak, mint azt az épülő és romladozó házaknál tapasztaltuk, leginkább fából készülneks gazdáik zsúppal vagy czifra cseréppel fedik be a tetőt. — A helység buzgóságának jeléül majd minden faluban templom emelkedik ki a házlödelek közűi s nem egyszer láttunk a távolban sctétleni egy egy régi román stilű tornyot.

Az idő azonban a látni valók közepette is előre haladt s mi Károlyvárosba- érkeztünk. Károlyvárost 1578-ban alapította Károly főherczeg, kinek a nevét viseli. A város a Kulpa folyó mellett fekszik s kár, hogy az idő rövidsége miatt nem tekinthettük meg.

Károly város sokáig játszott fontos szerepet hazánknak a tenger felé irányuló közlekedésében s e némű fontosságát csupán a legújabb időkben vesztette el, mikor kiépült a budapest—dombvár—fiumei vasút. Mielőtt hát tovább indulnánk, czélszerü lesz megemlékeznünk mindazon törekvésekről, melyek Magyarországnak az. Adriai tengerrel való összekapcsolását czélozták.

Őseink lovas nemzet voltak. Szerették a síkságot, hol nyíltan harczolhattak, szerették a fűben s folyóban gazdag mezőket, hol békésen legeltethették marháikat. Ha arra került a dolog, átúsztattak ők a folyón, akármilyen széles is volt az, de tengeren soha sem próbálkoztak. S midőn elfoglalták ezt a szép hazát, legelőinek kövér füve, zugó folyamainak vízben való bősége örökre e határokhoz csatolták őket; ha pedig kincs, dicsőség vágya tüzelte lelkűket, akkor is a nyugati, a szárazföldi szomszédokat tisztelték meg látogatásukkal.