Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1895
39 nasium helyett egy négy osztálya felekezeti polgári iskolát láván felállítani, a város mint alapitó beleegyezését adja azon világos feltétellel, hogy ez intézet a törvénynek megfelelő s hogy abban az előadási nyelv magyar legyen. Miről az evang. egyház azzal értcsittetik, hogy a végzés tudomásvétel sjóvá- h agy agy ás végett a megyei hatóságnak is felterjesztetik. Kmf. Kiadta Szemián Sámuel, jegyző. A városi képviselőtestületnek ezt a határozatát a kisebbségben maradt tagok sérelmesnek találták s felebbezéssel éltek. Felebbezésökben mindenek előtt arra a tényre hivatkoznak, hogy az algymnasium a község haladásának egyik fő- tényezője volt, áldás a város minden osztályú lakosaira, mert alkalma van mindenkinek gyermekét 14 15 éves koráig csekély költséggel saját felügyelete alat neveltetni. Hogy a város lakossága mennyire érezte az algymnasium fennállásának szükségességét, bizonyítják azok az áldozatok, a melyeket az iskola javára, felszerelésére hozott. A felebbezés ezek után igy szól: „Ezen ő fensége „Rudolf” császári királyi koronaherceg születésnapjának emlékére kegyeletből s a fenséges uralkodó ház iránti hódolat és hü ragaszkodás tanúságára szolgálóan tett alapítvány, mely felsőbb hatóság által megerősittetett s a b.-csabai ág. liitv. evang. egyház által az alapítvány levél szavai szerint „örök emlékül s örökös alapítvány képen elfogadtatott, formailag meg nem változtatható s ha az lenne is, inig az alapítvány czéljainak tökéletesen megfelel, mint a jelen esetben azt a városi kspviselőtestület házadományozása s az óta is az algymnasium mindinkább virágzó állapota teljesen igazolja, a megváltoztatás nem szükséges, nem igazolt, nem czélszerü; de végül az ily nemes érzelmekből fakadt alapítvány megváltoztatása nem is kegyeletes s hisszük, hogy a felsőbb hatóság illő módon meg fogja tudni óvni az országban ezen kiváló, úgy Csaba városára, mint az ev. egyházra nézve a legmélyebben megtisztelő születésnapi emlékezetét leendő felséges urunk és királyunknak. Mindenesetre megérdemelte volna az alapítvány azon kellő tiszteletet, hogy a felvetett kérdés ne egy véletlenül jött, rendkívüli gyűlés alkalmával, hanem a rendes gyűlések szokott napján tárgyal- tassék, legalább is egy bizottság áttanulmányozása után, mely véleményt mondott volna arra nézve, mennyiben engedhető az alap it ványlevél változtatása s okmányilag minő változtatást kellene az alapítványnak szenvednie? De e helyett a juh
