Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1868

7

világon, mert a sarkából kifordult s ezen rendetlen helyzetébe be- lerögzött észt ép úgy nem tehetni vissza, mint még a fejlődés korában, évekkel előbb kifiezamodott kezet vagy lábat. Sem ő nem hajlandó a gyógyulásra, sem a józanok az ő követésére. Az ellentét ezen kiegyenlithetlen küzdelmében arra még csak gondolni sem tud, hogy a bibe az ő regénnyel kitömött agyában van, azért utóvégre is abban állapodik meg, hogy ő korán született, törpe kora nem tudja követni, tépelődik, hogy a benne lobogó isteni lángok vak kortársainak híjába világítanak, szánalommal fordul el az ő fennen szarnyaló eszméit nem sejditliető emberkéktől.

Rendezett politikai viszonyok közt az ily meg nem értett lángész nem tesz számot: nem árt, nem használ; de izgatott időkben könnyen lehetnek veszélyes prófétákká, gyújtó szikrákká. Korlátolt ember mindig és mindenütt akad, még pedig sok akad. A korlátolt embernek nem arra van legelevenebb érzéke, a mi természetes, a mi lehető, hanem a mi természetfölötti, a mi csodás, a mi lehetetlen. Ezen viszásság közös tulajdona a teljesen műveletlennek és a regény által műveltnek; ez érintkezési pontul, kapcsul szolgál közöttük. Az ilyen regényes fő előtt ép úgy nem léteznek a létező dolgok, különösen ép úgy nincs viszony a jog és kötelesség között, ép oly szabad a tér a legmesésebb vágyak kielégítésére is, mint ama teljesen tudatlanok előtt. A vágyak egész raja is egyenlőn repked mindegyikben, mert hisz a valódi érték helyét mindig az üres vágyak foglalják el. De az egyenlőség közöttök sem határtalan ; midőn a vágyak raja szavakká válandó, beáll a regényes fő saisonja. Ez az egyetlenegy időpont a midőn képzelete tündérvilágát bámulóknak tárhatja fel, szóvirágait figyelő fülekbe szórhatja bele.

f

Aradozásainak sarkpontjai természetesen az izgatott kor jelszavai, ezek csakhamar rögeszmékké válnak benne, az eszmék mag- váig hatni képtelen lévén, azok hüvelyén rágódik, e hüvelyt szódagályával felpuffasztja, beléfúj belé nem tartozó álomképeket, melyek természetük szerint felül lebegvén, az eszme magvát elfödik, elan- dalitanak. — A többit egy futólagos tekintet a szabadság és egyenlőség divatszerü, járványos magyarázatára elmondja helyettem.

Tanulni csak az akarhat, aki érzi, hogy a tanulás ráfér, hogy ismeretkörén kívül még nagyon sok tudnivaló van, s hogy azon tudnivalók igen becsesek, s igy a rájok fordított munka igen hálás. Hogy valaki igy érezhessen, szükséges már valami hasznavehetőt tudnia, különben hol venné a fogalmat a még nem tudottak fontosságáról, hol a vágyat azok megszerzése után? Az ellenben, a minek vagy léteiét sem tudjuk, vagy a mit már úgy is tudni vélünk, legkisebb törekvésünknek sem lehet czélja. A regényeken felnevekedett oly gazdag lomtárával van ellátva az ismeret-foszlá