Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-26 / 218. szám

ISyiila, 1937. szeptember 26 vasárnap

IX1X. évfolyam 218« szám

RThÍ'FTh'^

DHiiVJjiO

Szerkesztőség és kiadóhivatal

Politikai napilap

Előfizetés egy hőra helyben

Gyula Városház-utca ? szám

Főszerkesztő:

3.50, vidéken 1.80 pengő

Telefon Gyula 32.

BÖBAY FERENC f

Egyes szám ára 8 fillér

Vallásos hit és nemzeti érzés

A jövő történetirója korunkat a kiforratlan világnézetek korszakának fogja bizonyára elkeresztelni. Valahogy nem találják még meg a lelkek azt a szilára pontot, amely körül lehorgonyozva jövő életük berendezésén munkálkodhatnának. Uj eszméket hirdetnek hivatott és kevésbbé hivatott apostolok, pedig a helyzet az, hogy az örök ellentét: a jó és a rossz, vagy másképpen a konstruktiv világrend áll szemben a tagadás minden eddigit rombolni akaró áramlatával, Rombolni akar ez az áramlat magáért a rombolásért. A romok helyére nem tud reális valóságot helyezni, hacsak a nyomort és pusztulást nem, ami nyomában úrrá lesz a világon. Csodálatos, vagy inkább természetes, hogy ebben a romboló irányzatban, mint megsemmisítendő, mint legnagyobb gyűlölet tárgya mindig a vallásos hit és a nemzeti érzés van a tendenciák gócpontjába beállítva.

Itt azonaan álljunk meg egy kissé : nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy mindig csak az a jó, ami régi, ami már kiállotta a gyakorlati élet próbáját. Nem minden társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedés olyan, hogy az javításra szorulna. Van a múlt életberendezkedésben sok hibás, sőt bűnös inléz- mény ic, van sok igazságtalanság, méltánytalanság. Ezt nem kisebb és nem kevésbbé konzervatív fórum ál’apitotta meg, mint a római szentszék. Az ismeretes pápai enciklikák rámutattak a szociális igazságtalanságokra és olyan radikális javítását ajánlják a gazdasági és szociális viszonyoknak, amilyenre kevés példa van a szociális történelem folyamán és amilyet nem tud ajánlani egyik politikai áramlat sem. Ez azonban csak akkor meglepő, ha nem vesszük figyelembe, hogy a szentszék Krisztus szociálizmusát hirdeti, amely nem tűr opportunista elalkuvásokat, sem pedig tendenciózus félremagyarázásokat, hanem nyíltan és , egyenesen követeli mindenki számára a tisztességes emberi sorsot. Ezt az emberi sorsot a római pápa nem egyes kiválasztott fajnak, nem egyes favorizált osztálynak szánta, hanem a dolog természeténél és a pápaság egyetemes helyzeténél fogva a földkerekség minden nemzetének és felekezetének. Ezzel szemben az egész világ katolikusainsk legfőbb lelki vezére nem kívánja azt, hogy a nemzetek, népek megtagadják nemzetiségüket, adják fel faji különállásukat. Megvalósíthatónak tudja és hirdeti a nemzeti tagozódás mellett is a világ becsületes társadalmi és vagyoni berendezkedését. Óriási jelentősége van a római egyház ilyen állásfoglalásának éppen a mai vajúdó kor zűrzavarai közepette. Világosan kitűnik ebből, hogy nem kell feláldozni a nemzeti érzést, s nemzeti különállóságot a szociális boldogulás lehetőségéért. Nem kell, sőt nem is szabad. Nem szabad, mert minden nép etnikuma olyan nagyjelelentőségü materiális értéket is jelent a felbecsülhetetlen erkölcsi érték mellett, hogy azt az emberiségegyeteme nem nélkülözheti anélkül, hogy abból érzékeny károsodás ne érné éppen a világ anyagi eredményeinek összességét.

Nem szabad tehát szembeállítani a nacionalizmust az anyagi boldogulás lehetőségével, mert, mint a fentebbiekből kitűnik, ennek a szembeállításnak, csak hamis, tendenciózus alapjai vannak és egy ördögi agyafúrtsággal kigondolt gazdasági tirannizmus előkészítése érdekében hangoztatják.

Amint fenntebb kimutattuk az igazi vallásos érzés sem állítható szembe az emberiség jobb megélhetési lehetőségének kivívásával, sőt éppen a krisztusi vallásosságnak a világon való elterjedése és tanainak maradéktalan követése biztosíthatja igazán és egyedül az igaz szociális boldogulást. És állítjuk, hogy mindaddig nem lesz a világon emberibb életlehetőség, nem lesz társadalmi béke, mig meg nem valósul a földön Krisztus királysága, mely királyságnak nincsenek sok ezer kötetes törvénytárai, mely még a tízparancsolatot is egyetlen felséges iránymutatásban foglalta össze, egyetlen szó minden törvénye : a szeretet.

De ugyanúgy nem szabad szembeállítani egymással éppen fentiek alapján is a vallásos hitet és a nemzeti érzést. Itt vallásos hit alatt a pozitív vallásokat, természetesen elsősorban a kereszténységet értjük és pedig annak szervezetével, minden külső megjelenési formájával együtt. A keresztény egyházak soha sem kerültek a nemzeti érzéssel ellentétbe. A történelem múlt századai, de a jelen küzdelmei ezt fényesen igazolják. Most nem térve ki a múltra csak arra mutatunk rá, hogy a tőlünk elszakított területeken a római katolikus«- és a protestáns papság a magyar nemzeti érzés vesztatüzének úgyszólván kizárólagos élesztői és őrizői. így csak természetes, hogy a megszállók minden eszközzel azon vannak, hogy kiüldözzék a magyar papságot és elvegyenek tőle minden anyagi lehetőséget. Bezárják iskoláikat, elveszik templomaikat, mert tudják,

„Főispáni működésem alatt a szociális és gazdasági kérdésekre helyezem a fősulyt, enyhíteni akarok a vármegye elesettségén és ezen az utón remélem elérni azt is, hogy azok a súlyos ellentétek, melyek ma az egyes pártok között fennállanak, el fognak simulni és a megértés szelleme lesz úrrá a vármegyében,“

Tartsunk tehát számonkérő széket, vizsgáljuk meg a nagy nyilvánosság számonkérő- széke előtt, hogy ezek a szavak csak üresen elhangzott mondat voltak-e, avagy a tettek nemes alapja adta meg azok valutáris értékét. Nem dicsérő mondatok következnek most abból az alkalomból, hogy két évvel ezelőtt emelte fel a főispáni székben a vármegye négy főszolgabirája az uj főispán, dr. vitéz Ricsóy Béla diszmagyaros alakját, Nem dicsérni, nem hízelegni, mégcsak nem is ünnepelni akarunk, merthisz a főispán puritán egyénisége ezzel homlokegyenest ellentétben áll, hanem csak a tények vázlatából akarnók megállapítani, hogy sáfárkodott az, akit az isteni Gondviselés két évvel ezelőtt az ország egyik legnehezebb vármegyéjének élére állított.

Nagykoncepcióju, alaposan, a legkisebb részleteiben is átgondolt munkájához úgy kezdett hozzá, hogy mindenekelőtt helyes képét akarta látni a vármegye szociális gazdasági és kulturális helyzetének. Nem írásos jelentéseket kért tehát, hanem személyesen bejárta a vármegyének minden városát, faluját, tanya központját, sok olyan helyen megfordult, ahol előtte még főispán nem járt. Meg van a kellő adottsága arra, hogy a helyzetet áttekinthesse éz meglássa a bajokat és szükségleteket. A tapasztaltakat megfelelőképpen osztályozva, számolva a lehetőségekkel, mindig megtalálja nemcsak a segítés módját, hanem a megvalósítási sorrendet megállapító mérvét is helyesen mérlegeli. De lássuk csak igen nagy áttekintésben kétesztendős munkásságát és azok kiváltott hatásait.

A legnagyobb és legtöbb megoldásra váró feladat elsősorban szociális téren tornyosult a főispán elé. Ennek kiváltó oka elsősorban a rossz gazdasági esztendők okozta nagyarányú munkanélküliség. Itt vette fel legelőször a küzdelmet s még mielőtt idejött volna, már ismerte a vármegye viszonyait és főispáni beköszöntőjében már a Körösök hajóz- hatóvátételével kapcsolatos munkálatok megindításáról, egyéb, a vármegyén kívül is biztosított munkahelyek megnyíltáról tehetett azóta beváltott ígéretet a békésmegyei munhogy igy elnémul a magyar szó az iskolában, elnémul még a magyar imádság is. A magyar pap, a magyar keresztény egyház a magyarság sokat szenvedő védői és legerősebb, leg- kitartóbb és legmegbízhatóbb támaszai.

Nem szabad tehát a magyar nacinoliz- musnak a keresztény egyházakkal szembehelyezkedni, nem tehetjük meg a nemzet ellenségeinek azt a szívességet, hogy uszításaiknak engedve egymásra törjünk. Mert nem a magyarság javát szolgálják azok, akik ezt a harcot el akarják indítani Magyarországon. De nem szabad vallásos érzéseink féltésében addig mennünk, hogy minden energikusabb nemzeti megmozdulásról elhigyjük azt a rágalmat, hogy a vallás rovására akarja céljait megvalósítani. Öngyilkos volna az a politikai mozgalom, amely a vallás, végeredményben Krisztus ellenére akarna sikert érni. Ne feledjük el, hogy van nekünk egyetlen hatalmas közös ellenségünk, amely egyformán ki akar irtani vallást és nemzetet: a szabadkőművesség által a világra szabadított bolseviz- mus. Boruljunk le Krisztus zsámolyánál és kérjük segítő erejét nagy harcunknak a közös ellenséggel való sikeres megvívására.

kásságnak. Vannak, akik azt mondják róla, hogy valóságos munkaközvetitője a megye mezőgazdasági munkásságának. Ennek az akciónak tudható be, hogy elősegítette a békésmegyei mezőgazdasági munkásság németországi szerződtetését, mellyel kettős célt kívánt és sikerült szolgálnia : egyrészt ezer mezőgazdasági munkás becsületes kereseti lehetőségét, másrészt az itthoni munkapiac tehermentesítését. Tudomásunkban róla, hogy csendben és zaj nélkül élénk levelezés folyik az ország különböző útépítési vállalataival a békésmegyei elsőrendű kibikusanyag foglalkoztatása érdekében.

Békésvármegye közgazdasági életére nagymértékben kiható jelentőségű tevékenysége a főispánnak az utak építkezésének állami támogatással való elősegítése. Az útépítési programmal kapcsolatban többszázezer pengőt fizettek ki munkabér címén állami támogatásból. Körülbelül 500.000 köbméterre tehető a megmozgatott földmennyiség. Ezzel kapcsolatosan a községek belterületein az utak átrakása, javítása, burkolása, nyári utak képzése kb, 200.000 napszámot kitevő munkaalkalmat jelentettek. Itt említjük meg a mezőgazdasági vonatkozásuknál fogva jelentős forgalmi munkálatokat. A Körösök hajózhatóvá tételének kiharcolása, a békésszentandrási duzzasztó építése nagymértékű munkaalkalmat biztosított és huzamosabb ideig foglalkoztatja a munkásság nagy tömegeit. Ehhez csatlakozik az ármentesitő társulatok kezelésében végrehajtott gátépitési, gáterősitési és öntözőcsatorna-épitési munkálatok támogatása, melyeket a földmivelési kormánynál kieszközölt. Igen sok községben a vizvezető- csatornák építésének támogatása, belvizleve- zető program megvalósításának és a holtmedrek szabályozásának elősegítése.

Jellemző szociálpolitikai gondolkozására, melyet teljesen az aktiv emberszeretet és népének szolgálata irányit, az a program, melyet a karitativ gondoskodás terén megvalósított. A téli nyomorenyhités, a cipő, a ruha, az étkeztetési akcióknak egész sorozata a vármegyének, majd minden községében az ő melegszívű pártfogását és mindenre kiterjedő gondoskodását dicsérik. Az egyes községek tejakciói, főzőtanfolyamai, különösen az iskolás gyermekeknek a szociális gondoskodásba való bekapcsolása ugyancsak az ő jóindulatú gondos irányítása mellett történtek. Hogy ezt a nagyszabású# szociális akciót tervszerűen végezhesse, megvetette az alapját a várme-