Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-08 / 203. szám

LXSX. évfolyam 203. szám PT7'Kr'C'Q ÍJI-/IVJDO fflyula, 1937. szeptember 8 szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Tegyük lehetővé gyermekeink tanulását Azt hangoztatjuk — és pedig joggal — hogy óriási kulturális fölényben vagyunk azokkal az országokkal szemben, amelyeknek prédául jutottak országunk legértékesebb te­rületei. De nézzünk csak a dolog mélyére és emeljük le a kalapunk azok előtt az édes anyák, édesapák előtt, akiknek annyi verej- tékes munkájába, annyi lemondásába, nélkülö­zésébe kerül az, hogy megadhassák gyerme­keiknek azt a szellemi felkészültséget, amely­re szükségük lesz az élet harcában, hogy meg tudják állani helyüket. Hogy ez a harc olyan nehéz, hogy any- nyi nélkülözés fakad a nyomán, hogy annyi nagy tehetség kallódik el azért, mert nem tudja megszerezni a tudás fegyverzetét, an­nak oka egy a múltakból ránk maradt rákfe­néje gazdasági életünknek : a kartel. Igen, a tankönyvkartel, amelyik olyan szédületes ma­gasságba tornázta fel a tankönyvek árait, ame­lyek egyáltalában nem indokoltak és amelyek lehetetlenné teszik a szülők több mint £0 százaléka részére, hogy gyermekeinek a szük­séges tankönyveket megszerezhesse. Már az elemiiskolás könyvek is olyan összegért vásárolhatók csak, melynek megfi­zetésére a szegény falusi zsellérnép egyáltá- ban nem képes, a polgáriiskolai és középisko­lai tankönyvek pedig évenkint 20— 60 pengő­be kerülnek. Hogy mennyire indokolatlan és lelkiismeretlen a könyvkartel árpolitikája, azt bizonyítja az a körülmény, hogy Budapesten jelentkezett egy könyvnyomdatulajdonos, hogy azt a könyvet, melyet most 2 P. 20 fil­lérért adnak, szívesen megcsinálja 40 fillérért 3000 példányszámot véve alapul. Egy másik könyvet, mely ma négy pengőbe kerül 90 fil­lérért hajlandó elkészíteni. így van ez a többi könnyvvel is. Már most gondoljuk meg, hogy közel 14000 iskola van Magyarországon , és ezeket másfélmillió tanuló látogatja, még fe­lekezeti megoszlás mellett is mdy nagy meny- nyiségü könyvre van szükség, akkor elgon­dolhatjuk, hogy milyen óriási mértékben vám­szedői a kiadóvállalatok a magyar kultúrának. De nemcsak a tankönyvkartel, hanem az irószerkartel is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon a tanulás luxusszámba menjen. Olyan árakat tapasztal itt a szegény kétségbeesett szülő, hogy minden vásárlásnál azon kell töprengenie, hogy a másnapi ke­nyér, vagy tejadagot szabja szükebbre éhes gyermekeinek, mert máskép nem telik a drá­ga füzetre és egyéb tanszerre. Igaz, hogy azt lehetne ezzel szembe mondani, hogy a teljesen szegény gyermekek úgyis tankönyvsegélyben részesülnek. Ez igaz, de azt csak megengedik még a legelfogultabb kartellisták is, hogy a segélyezés ipértéke na­gyon korlátolt és hogy azokat a könyveket is csak meg kell venni. Megveszik pedig köz­pénzen, vagy közadakozásból, tehát végered­ményben a nagyközönség, az adózók pénzén Hogy jut ahhoz a kartel, hogy Magyarorszá­gon minden : az adó, a karitász az ő alaptő­kéjük gyarapítására legyen köteles ? Ennek a kérdésnek az ódiumát nem háríthatják a kis­kereskedőkre, mert a kiskereskedő ellen a leg­súlyosabb, existenciáját veszélyeztető represz- száliákkal élnének, mihelyt az bármi tekin­tetben nem tartaná be a kartel urainak a leg­szigorúbb utasításait. így lesznek a kartelek az ország gazda­sági életének élősdiei, igy nehezül meg a ma­gyar nép élete. Önkéntelenül felvetődik a gon­dolat, hogy ha már van lóegykéz, miért nem lehetett elsősorban a tankönyveket a legmesz szebbmenő ellenőrzés mellett egykézen átjut­tatni a gyermekekhez. Hiszen, ha valami, úgy a tankönyv és a tanszer elsősorban olyan szükséglet, mely a lelket táplálván föltétlenül el kell jusson a legkisebb kunyhóba épp úgy, mint a paloták gyermekszobáiba. Ha valahol indokolt az, hogy a fogyasztó túlságos és in­dokolatlan megterhelése megakadályoztassék, úgy elsősorban ez a terület az. Nem lehet itt a szabadkereskedelem és más — egyébként már többszörösen lejáratott és kompromitált — jelszavak kedvéért elviselhetetlen terheket róni szükségtelenül és indokolatlanul a ma­gyarság tömegeire. Beszéljünk magyarul : még az is indokolt volna, hogy a kultuszminisztérium a legtelje­sebb ingerencia mellett monopóliumként ke­zelje a tankönyvüket. Általános tankötelezett­ség van, éppúgy mint annak idején általános hadkötelezettség volt. Amiqt elképzelhetetlen, hogy a katonai fegyverek és felszerelési tár­gyak beszerzése a katonákat, vagy a szülőket Aránylag gyér látogatottság mellett tar­totta meg Gyula város képviselőtestülete szép tember 6.-án őszi közgyűlését. Pedig a gyű­lés tárgysorozatán szerepel a város költség- vetése is, ami pedig mégis megérdemelte vol­na, hogy mindenki, akit a város közönségé­nek megtisztelő bizalma a város parlamentjébe beküldött, megjelenjen legalább ezen a köz­gyűlésen és a tárgyaláson részt vegyen. Napirend előtt bejelentette a polgármes­ter,-hogy póttárgysorozat is van és kérte egyben, hogy a rendes tárgysorozat 9. és a póttárgy­sorozat 3. pontját, minthogy azok a költség- vetés kialakulálását érintik, együttesen és elő­ször tárgyalja a közgyűlés. Ilyen értelemben határoznak. Ugyancsak napirend előtt adja át ünnepélyes szavak kíséretében a polgármester dr. Kaczvinszky Józsefnek és Biró Ferenc képviselőtestületi tagoknak azt a bronzérmet, melyet a múlt év októberében megtartott bé­kési vármegyei buzakiállitáson nyertek kiállí­tott búzájuk kiváló minőségével A közgyűlés nagy éljenzéssel ad kifejezést elismerésének. A polgármester napirend előtti indítvá­nyának megfelelően az elsősorban tárgyalt két pont közül az egyikbe azt javasolta az ál­landó választmány, hogy a kereseti adó kul­csát emeljék fel 6 százalékra, mert méltányos, hogy amikor a pótadót 93 százalékra kellett felemelni ez a pótadóval nem sújtható adónem is megfelelően emeltessék. A póttárgysorozat 9. pontjában 250—250 pengő segély megsza­vazást javasolja az állandó választmány a GyAC és GyTE számára. A közgyűlés mind­két indítványhoz hozzájárul. A tárgysorozat első pontja az 1938. évi költségelőirányzat volt. Csermák Andor hoz­zászólásában rámutat a költségelőirányzat be­vezetésében mutatkozó számítási tévedésre, kevesli a legelők jövedelmét. Ha a legelő ta­laja rósz, javítani kell. Ha kicsi a jövedelme­zősége a gazdaságnak, nem kell nagy építke­zésekkel terhelni, minthogy pedig a házigazdál­kodás nem ér el olyan eredményt, mint a magángazdálkodás, a birtokot 20 holdas par­cellákban kisgazdáknak kell haszonbérbe adni legalább 25 évi időtartamra. Sok a betöltetlen állás ma, amikor annyi tehetséges állásnélküli diplomás vár elhelyezkedésre. A hősi halottak sírjának gondozására felvett évi 100 pengőt adják oda egy hadirokkantnak, aki a sirok gondozását ellátná. A város 4000 pengőt költ évente facsemeték beszerzésére, holott van faiskolája, 800 pengőt gyermekjátszótérre, holott nincs játszó gyermek. A népkert kerí­tését hozzák rendbe, a katonazenekar támo­gatására beállított 500 pengőt adják oda a cserkészek, vagy más alakulat zenekarának, mert a katonazenekar elment a városból. Az egészséges vízellátás biztosítására uj kutak nyomorítsa meg, ugyanúgy távol kell tartani a szülőktől gyermekeik tanításával kapcsolat­ban a kartelek falánk profitéhségét. Magyar- országon nem szabad megtörténni annak, hogy az apák vérző szívvel kell kivegyék gyerme­keiket az iskolákból, mert a könyv árát már nem tudják elspórolni a mindennapi kenyér árából. Magyarországon ne a vagyon, hanem a tehetség legyen elsősorban a továbbtanulás alapja. A jövő generációnak nemcsak meg kell érnie a jövő évtizedeket, hanem fel is kell készülnie arra. Gyermekeink tanulásáról iga­zán nem mondhatunk le a kartelek tulnagy nyeresége kedvéért. A jövő magyar generáció érdeke igazán nem adható el a múltból kisérő atavisztikus, idejétmúlt rendszerek és jelszavak fennmaradásáért. fúrását és a meglevők rendbehozatalát sürge­ti. Ezekkel a javasolt módosításokkal a költ­ségvetést elfogadja. Csermák képviselőtestületi tag felszó­lalására részben Hegyi András városi főszám­vevő adta meg a választ közölte, hogy a be­vezetésben tényleg előforduló tévedés a költ­ségvetés lényegét nem érinti. A legelők talaja ez idő szerint nem javítható és igy elesik a jobban hasznosítás lehetősége. A legelődijat nem lehet emelni, mert drágább, mint máshol. A fásításra felvett összeg csak könyvelési té­telként szerepel a költségvetésben, mert a főkertész bejelenti, hogy mennyi értékű cse­metét ültettek ki az uccára és ezzel az öszeg- gel megterhelik a város kiadási rovatát. A hősi sírokat a katonaság szokta rendben tar­tani, a város csupán ünnepélyes alkalmakkor leendő feldíszítésére adja ezt az aránylag csekély összeget. Varga Gyula dr. polgármester is reflek­tált Csermák Andor felszólalására megemlít­vén, hogy a honvédzenekar eltávozásáról hi­vatalos értesítést nem kapott és igy az összeg változatlanul beállítandó volt. A legutóbbi tisztviselői választások ellen felebbezést adtak be. Az ügy most a közigazgatási bíróság előtt van döntés végett, amig a döntés meg nem történik az állások be nem tölthetők. Uj kutat a város nem tud furatni. Viz elég van, hisz 80 százaléka felhasználatlanul elcsorog. Ha valaha vízvezeték lesz, a mostani vízszolgál­tatás teljesen elegendő lesz. Mindössze egy kutat furat a város. Metz József és Csomós János a legelő kérdésben helyeslik a város állásfoglalását. Kis András a Miklósváros részére kér oly irányú intézkedést, hogy az esőzések alkalmával fel­gyülemlett viz az utcákról levezettessenek. A polgármester kijelenti, hogy ez a rendezés folyamatban van, de egy-két év is eltelik, amig befejezést nyer. A költségvetést elfogadja a köz­gyűlés. Ezután Szentes Károly főjegyző felolvasta dr. Jantsovits Emil, volt városi főügyész le­mondó levelét, melyet a közgyűlés többek elis­merő hozzászólás után sajnálattal vett tu­domásul. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után kimondotta a közgyűlés, hogy dr. Scherer Ferenc indítványának megfelelően Máriafalvát és Szentpálfalvát Máriatelepnek, illetőleg Szent- páltelepnek nevezik el és a két telepből meg­alkotják a VII. kerületet. Az Erdélyi Sándor- ut baloldalát a Halácsy-uttal együtt a IV. kerülethez, a jobboldalát a Zöldág-utcától kez­dődően az V. kerülethez osztják be. A város területén keletkezett tavak elnevezését aláb­biak szerint eszközölték : a homokbánya Csendes közgyűlésen egyhangúlag elfogadták Gyula város I938; évi költségvetését

Next

/
Thumbnails
Contents