Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-03 / 199. szám

flyntl». 1837, szeptember 3 péntek LUX, évfolyam 199. szám, Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefou Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő s DOBAY FERENC Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Ök panaszkodnak Azt mondja a példabeszéd, hogy akinek a kása egyszer megégeti a száját, az a jövő­ben óvatos lesz. Ez lehet, hogy általában igy igaz, de a tömegek lélektanát illetőleg — úgy látszik — igaza van Le Bonnak : nem igazo­dik a tömeglélektan sem a közönséges pszhio- lógia. sem pedig a logika szabályai szerint. Aki a tömeglélektannak ezt a sajátosságát is­meri, az ügyesen felhasználva ismeretét ideig- óráig ura lehet a tömegnek. Bár itt is vigyáz­nunk kell az elhamarkodott általánosítással, mert abszolút értékű Madách megállapítása, hogy az egyén úszója, nem irányitója az ár­nak. A politikai bölcsesség ott kezdődik, de ott kezdődik a politikai kalandorok sikere is, hogy úgy el tudnak helyezkedni az ár vonu­latán, hogy mindig felülmaradva az ár erejét is a maguk céljainak elérésére tudják igény­bevenni. Csodálatos ez az alkalmazkodnitudás- És kitűnő lélekbúvároknak bizonyulnak azok, akik a maguk nemzetével legtöbbször homlok- egyenest ellenkező céljaik érdekében a tömeg­kritikátlanság és a tömegszuggesztió minden eszközét sikerrel felhasználják. Mindenre van antitézis. Ha bebizonyosodik, hogy ők vissza­élnek a rendelkezésükre álló nyomtatott be­tűvel és emiatt őket felelőssé akarják tenni, akkor a szabad sajtó és a gondolatszabadság sérelmét jajgatják bele a gyanultan világba. Ha kisül,' hogy méregdrága áron hitvány por­tékát sóztak a tapasztalatlan vásárló nyakába és ennek reparálását kérik tőlük, akkor ők a szabadverseny elnyomásáról beszélnek. Amint­hogy a kereskedelem szabadsága fölött zenge­nek gyászsirámokat, ha a kormánytényezők megakadályozzák, hogy hitvány spekulációjuk legyen a magyar gazda verejtéke egész évi eredményének lefölözője. A Zenittől a Nadirig zug a sirám, diktaturás zsarnokság­ról jajgat, valahányszor a magyar igazságszol­gáltatás kifüstöl néhány bolsevista sejtet. Nincs itt polgári szabadság — mondják — és közben minden hatalom az ő kezükben van. Övék az ország anyagi javainak túlnyomó többsége, övék a kényelem, övék mindaz, amit vagyon­nal meg lehet szerezni, mig a dolgozó ma­gyar millióknak csak a nyögés, a verejtékes munka, a nélkülözés, a nyomor marad. Nincs az az igazságot tenni akaró törvény, vagy kormányintézkedés, amelynek réseit meg ne találnák és ne iparkodnának — sajnos, sok­szor meglehetős sikerrel — tágítani. Mindez eddig kitünően sikerült nekik. Sikerült pedig azért, mert még mindig elég hatékonynak bi­zonyulnak perfid eszközeik, mert még mindig sikerül nekik az elvakult tömegek tisztánlátá­sát megakadályozni. Ha azt kutatjuk, hogy mégis mi ennek az oka, akkor azt kell elfo­gadnunk, amit idevonatkozólag Le Bon tanít, hogy a tömegek egészen más lelki törvények szerint igazodnak, mint az egyesek, vagy a szervezett csoportok. Egy-egy eldobott frázis néha olyan erővei zug a tömeg kritikátlan fü­lében, hogy nem hallja meg az igazságnak még oly hangos szavát sem. Amikor pedig magára eszmél, már késő, mert már a nya­kán ül egy lerázhatatlan hatalom : a kiuzso- rázók siserahada. Ó, milyen könnyű másra fogni a bűnt, amikor a nemzet nyomorát kérik számon! Azt lehet mondani, hogy az egykéz az oka annak, hogy nem boldogul a nemzeti társa­dalom túlnyomó nagyrésze. Milyen szépen le­het elszavalni azt a frázist, hogy az átkos egy­kéz helyett hagyják dolgozni az istenadta két- kezet! De, ha megnézzük azt a két kézt, köny- nyen hasonlatosnak találjuk a karvaly kar­maihoz, melyekkel nemcsak kirabolják, de ha­lálra is sebezik áldozataikat. Az is egyik kedvenc és ismételten hat­hatósnak bizonyult fogás, hogy pl. a német­országi állapotok állandó ócsárlásával tereljék el a figyelmet bűnös üzelmeikről, valutacsem­pészéseikről, melyek hatása következtében az ország életereje gyengül. A sajtószabadságot siratják azok, akik a sajtóval csak visszaélnek. Lelkiismereti szabadságot, egyenlő elbánást követelnek azok, akik nem engednek nyilvá­nosságra semmiféle Írásművet, amelyik nem az ő lelkiviláguk és céljaik szolgálatát tartja mindenek felettvaló feladatának, amelyiknek vállalataiban a nem hozzájuk tartozók leg­feljebb csak mint szolgák és nehéz fizikai munkások dolgozhatnak Diktatúra ellen zengenek azok, akik rázu- ditották a nemzetre minden idők leggyaláza­tosabb patkányforradalmát, sőt még vallásvé­dőknek is felcsapnak azok, akiknek elvbarátai a vörös boldogság idején papokat gyilkoltak és templomokba, körmenetekbe lőttek be. Még folyik a perfid játék, mert még van­nak jóhiszemű magyar emberek is, akik nem látják meg, hogy nagy szemforgatva a danai­dák ajándéka gyanánt akarják a magyar tel­kekbe álszent és álnok szólamaikat becsem­pészni. Bizonyos azonban az, hogy már nincs messze az idő, amikor akiknek szemeik van­nak, látni fognak és akik ma még hajtanak a szirénhangokra, egyszer csak tudatára ébred­nek megcsalattatásaiknak. Eljön a számonké­rés ideje, amikor a magyar bíróság mond Íté­letet a nemzeti lélek eme tömegmérgezői és a nemzeti élet eme nyomorbadöntői felett. Ak­kor majd nem használ a sok bevált fogás, akkor majd a magyar lesz ur saját portáján. Addig azonban még sok könnyet fognak on­tani a magyar tömegek, sok verejték hizlalja a mások páncélszekrényét és még sok elká- bitó frázis fog a magyarságra alázuhogni, de csak addig. Azután kitisztul a magyar élet ege és kiül a boldogság mosolya a magyar falvak lakóinak arcára. Ennek a jövőnek be­következéséért dolgozni minden igaz magyar-, nak erkölcsi kötelessége. Ax apssstoSs feormányzé megengedi®, hogy a leányok minden előadásra bejárhassanak a gimnáziumba Tegnapi számunkban részletesen ismer­tettük a leányok gyulai gimnáziumi tanulásá­nak ügyét. Megírtuk, hogy az igazgatóság minden pillanatban várja a felsőbb hatóságok döntését az ügyben. Most értesített minket Né­meti József dr. a gimnázium igazgatója, hogy dr. Lindenberger apostoli kormányzó a mai napon táviratilag közölte vele, hogy a leányok­nak a gimnázium előadásaira való bejárását megengedi. Ez azt jelenti, hogy ezentúl a gimnáziumba járó leányoknak nem kell Bé- j késcsabára vonatozniok naponta, hanem itt- I hon folytathatják tanulmányaikat és elesik \ mindaz a sok egészségi és morális alapú ag- i godalom, amely eddig joggal töltötte el a | szülők szivét. Nagy kulturális jelentősége van ennek a ténynek, mert most már bizonyosra vehető, hogy szaporodni fog azoknak a leá­nyoknak a száma, akik középiskolai tanulmá­nyokat folytatnak, amit eddig a már említett anyagi okokból nem tehettek. Köszönet illeti azokat, akik ennek az ügynek kedvezőbb meg oldásáért fáradoztak, igy elsősorban dr. Linden- berger János apostoli kormányzót, aki hatá­rozott kitartással vitte sikerre az ügyet, de köszönet illeti Németi József dr. igazgatót is, aki az ügyet kezdettől melegen felkarolta és a maga hatáskörében minden lehetőt elköve­tett a kedvező döntés biztosítása érdekében. Ismerve a diákság lélektanát a leányok és fiuk együtttanulásáíól a magunk részéről a tanulási és maga viseleti viszonyok javulását reméljük. Mindkét nembeli diákság ambició­zusan nekifekszik majd a tanulásnak, mert a fiuk restellenék, hogy a leánydiákok jobb eredményeket érjenek el, mint ők és a tanári dorgálásokat is iparkodni fognak minél ritkáb­ban kiérdemelni, merthisz szégyen az mégis, ha a leányok is hallják. Végeredményben az a fontos, hogy a leányok ezentúl minden előadásra bejárhatnak, nemcsak a demonstrativ órákra. így legalább a gimnázium látogatásának pedagógiai értéke maradéktalanul érvényesülni fog. Nehézségek a vasúti bérletjegyek kiadása kerül Szeptemberben jelentkeznek az összes idénybajok. A gyermekeket iskolába kell be­íratni, sőt sok gyermek Gyuláról Békéscsabára jár át valamelyik középiskolába. Az iskolai év elején sok baj van ezzel az átjárással. Bérletjegyet kell váltani, az ehhez szükséges arcképes igazolványok kiállítása meglehetős munkát ró az állomás szanált létszámú sze­mélyzetére. Az utasok meg türelmetlenek, an­nál is inkább, mert közben rohamosan köze­ledik a vonat indulásának ideje. Innen ma­gyarázható aztán, hogy e hó 2-án például kel­lemetlen tumultuózus jelenetek játszódtak le a vasúti állomás pénztárai előtt. Bizonyos az, hogy valami itt nincs rendben. Úgy a közön­ségnek, mint a vasútnak az az érdeke, hogy a nehézségek elimináltassanak. A magunk ré­széről úgy gondoljuk a kérdést megoldható­nak, hogy a közönség ne hagyja utolsó pilla natra az igazolvány megváltását. Gondolja meg azt, hogy a vasúti személyzet is csök­kentett létszámú. Az igazolványba fényképet kell ragasztani, azt 3—4 helyen el kell köny­velni, ami mind időt vesz igénybe. Tehát egy-két nappal előbb és nem közvetlenül a vonatindulás előtt kell elintézni a bérletvál­tás ügyét. Viszont az államvasutak igazgató­sága mindenütt már jó előre a lapok utján és más alkalmas módon idejében egy felhívást tehetne közzé, melyben figyelmébe ajánlaná a közönségnek, hogy idejében gondoskodjék vasúti bérletjegyének és az igazolványoknak kellő időben való megváltásáról. Nem tudjuk, de talán nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy az adminisztráció megkönnyittessék, il­letve egyszerüsittessék. Kölcsönös jóakarattal bizonyára lehet kedvező megoldást találni. Megnyílj tolta maga alatt az ágyat Kovács Margit 27 éves háztartásbeli rá­koscsabai leány szüleinek távollétében bezárta a lakás ajtaját, majd az ágyat leöntötte petró­leummal, belefeküdt s meggyujtotta. Mire a járókelők a kiáradó füstöt észrevették s fel­törték az ajtót, a leány oly súlyos égési sebe­ket szenvedett, hogy életbenmaradásához nincs remény.

Next

/
Thumbnails
Contents