Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-12 / 181. szám
ID T? JZ T? Ö _________IjiliViZ/u_________ üj ttlis» 1937. aiignsztiis 12 csaíörtok LX1X. évfolyam 18t. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő: 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. POBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Mi lesz velünk ? Ezt a kérdést nem Sziriusz mesternek, vagy más jövőbelátó csodalénynek kell megválaszolni, hanem a mindennapi élet emberének. Meg kell válaszolni ezt a kérdést a családapának, akiknek ezt gyermekeire aggódva tekintő felesége teszi fel, meg kell válaszolni a munkaadónak, aki nem akarja eddig jóban- rosszban kitartott munkásait kenyér nélkül az uccára kitenni, pedig már magának is alig van annyi, hogy a legközelebbi napokra előre merjen tekinteni, meg keli válaszolni a hatóságoknak, akik elé egy nagy közület terjeszti ugyanezt a kérdést, de legnehezebb lesz a válasza ennek a trianoni hurokban vergődő ország kormányának, akiknek minden körülmények között feleletet, mégpedig kielégítő feleletet kell adni erre a milliók felől hozzá- zúgott kérdésre. A jövő boldogulásnak irányát megszabni még akkor is rendkívül nehéz és óriási felelősséggel járó feladat volt az ország kormányára nézve, amikor egy Isten remekelte cső dálatos gazdasági és földrajzi egységet jelentő Nagymagyarország természeti és kulturális adottságai könnyítették meg ezt a feleletet Mennyivel, mondhatni mérhetetlenül nehezebb a kérdés ma. Ennek bizonyítása ma már közhely. A világgazdasági nehézségek egyre szaporodnak és minden banalitás nélkül elmondható, hogy a világ hajója erősen viharzó tengeren hányódik. Sohasem lehet tudni, mikor megy egy mindent szétzúzó sziklafalnak. Az emberiség pedig, mintha eszét vesztette volna, bódultán járja haláltáncát Az országban belől pedig nem jut eszükbe, hogy minden veszedelemben van és, hogy ilyenkor egyetlen lehetőség a menekülésre, ha egységes irányítást követve mindenki végzi becsülettel kötelességét. Ez egész magától értetődően hangzik és mégis ezt akarják legkevésbbé megérteni egyesek. Igaz, hogy ez nemcsak magyar jelenség, sőt talán nem is elsősorban magyar jelenség. A kérdés rettenetes hord- erejét mindez azonban egyáltalában nem csökkenti. Legfeljebb még csak súlyosbítja. Mint minden katasztrófának, ennek a magyar, sőt világégésnek is megvannak a maga fosztogatói, gonosztevői. Ezeknek eleme a pusztulás az összeomlás. Hihetetlen agyafúrtsággal úgy intézik kisded játékaikat, hogy ők legtöbbször a háttérből irányítják sátáni terveik keresztülvitelét. Segítőtársaikul éppen azokat használják fel, akiknek életére, családjuk jövőjére megy a játék. A nagy tömegeket ámítják el és felhasználva a mai gazdasági nehézségeket felkorbácsolják elkeseredésüket, mig az indulatok forráspontját elérve kirobbantják egy nemzet tragédiáját. Teszik pedig mindezt a népek felszabadításának, a dolgozók jólétének munkálásának cégére alatt. Minden országban ott vannak, mindenütt könyörtelenül játszanak a milliók j ólétével. A tömegnyomor az ő éltető elemük. Ők kiabálják leghangosabban azt a kérdést, hogy mi lesz velünk és ők teszik lehetetlenné annak megválaszolását. És az a csodálatos, hogy nemcsak azok soraiban találnak segítőtársakra, akiknek csekélyebb Ítélőképességére számíthatnak és akiknek csekélyebb intelligenciája könnyebbé teszi romboló tanításaiknak a tömegek közt való elterjedését, hanem ott is hívekre akadnak, akiknek úgy életlehetősége, mint társadalmi helyzete kerülne a legnagyobb veszélybe, ha nem sikerülne ezeknek a bomlasztó és csak pusztulást előidéző tanításoknak hatását kellő időben és kellő mértékben lerontani. Természetes, hogy ez a kivédő munka meglehetős mértékben igénybe veszi azt az energiát, ami annak a kérdésnek a megválaszolhatását tenné könnyebé, hogy mi lesz velünk. Egészen sajátos jelenség, hogy amikor a technika és a tudomány haladása minden emberi képzeletet felülmúlóan megadná a lehetőséget arra, hogy ennek a földnek minden lakója jólétben nyugodtan élhessen, ugyanakkor a legnagyobb a nyomor szerte a világon. Ha egyéb nem, már maga ez a tény fel kellene nyissa az emberiség szemét és fel kellene ébressze az illetékesek lelkiismeretét. Keresniük, kutatniok kellene azokat az okokat, legyenek azok akár tár gyi, akár személyi eredetűek, melyek annyira megfertőzik a nemzetek közéletét, hogy lehetetlenné tesznek minden egészséges kibontakozást. Az ilyen elemeket, vagy hatóképtele nekké kellene tenni, vagy pedig kiküszöbölni a társadalom életéből. Bizonyos azonban, hogy ez a szekréciós munka óriási energiákat köt le és ha hozzávesszük azt a mérgező hatást, melyet ezek a társadalmi miazmák kifejtenek, megérthetjük, miért olyan nehéz megnyugtató feleletet adni arra a kérdésre, hogy mi lesz velünk. Visszatérve a mi magyar glóbusunkra, be kell látnia minden tárgyilagosan gondolkozni tudó és akaró lakójának a magyar földnek, A nemzeti Hiszekegy elmondása után nyitotta meg dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán augusztus hó, 11-én reggel 9 órakor Békés vármegye törvényhatósága közigazgatási bizottságának ülését. A megnyitás után Bakos József vármegyei másodfőjegyző felolvasta az alispáni jelentést, melyet a bizottság hozzászólás nélkül elfogadott. Ezután dr. Röth- ler István vármegyei m. kir. tiszti főorvos tette meg julius havára vonatkozó jelentését, mely szerint a közegészségügyi állapotok általában kielégítőnek mondhatók. A fertőző betegségek száma inkább csak az idénybetegségeknél emelkedett és leginkább az emésztőszervi megbetegedések jelentkeztek nagyobb mértékben. így a vérhas és egyéb hasonló megbetegedések Az összes fertőző megbetegedések száma 210 volt, ebből 14 halállal végződött. Uj trachomatikus megbetegedést nyolcat jelentettek, mig 670 nyilvántartott trac- homás beteg van a vármegyében. Tüdővészben 41-en betegedtek meg és ez a betegség 37 halálos áldozatot követelt. A népmozgalmi adatok szerint az elmúlt hó folyamán 549 volt a születések száma a vármegyében az előző havi 5! 5-tel szemben, mig julius hóban 441 volt az elhaltak száma, a junius havi 399-el szemben. A természetes szaporodás tehát az elmúlt hóban 108 volt, mig az elő zőben 116. Ugyancsak julius hó folyamán 4788 szegény beteg vette igénybe a közgyógyszerellátást. A tiszti főorvosi jelentést is hozzászólás nélkül tudomásulvették. A pénzügyigazgatóság havi jelentését Nagy Dezső dr. pult havgazgatóhelyettes terjesztette elő. A ménzügyi hátralék 4.457,124, a folyó évi előírás múlt évi alapon 6.295,376, a tartozás főösszege 10.898,067, az 1937. évi törlések összege 466 443, a helyesbített tartozás 10.431,624, erre befizetés januártól junius végéig 1.820,759, júliusban 219.506, a tényleges, esedékes hátralék 8.391,359, tehát 140 45 százalék. A múlt év ugyanezen hónapjaiban 1.653,207 volt a bevétel, 1937-ben 2.040,265, az elmúlt évinél kedvezőbb 387,058 pengővel. A védettek külön adófőkönyvben átvitt hátralékösszege 490 083, a törlés összege 4913, a a helyesbített tartozás 485.174, erre befizetés januártól júniusi 20.238, júliusban 1856, végeredményben a hátralék 463.080. Az eredmény kedvezőbb a múlt évinél 2889 pengővel. Illetékekben a befizetés múlt év januártól júliusig 643.229,folyó évjanuártól juniusig964.057 pengő forgalmi adóban befolyt múlt év januártól hogy egyetlen kivezető ut, sőt egyedüli élet- lehetőség a mi számunkra az, ha nem hajtva semmiféle őrült uszításra megyünk azon az utón, melyről meggyőződhetett mindenki, hogy nem vezet ingóványokon, követjük azokat, akik felelősségük teljes tudatában iparkodnak menteni a nyomorral küzdő ország életlehetőségeit. Segíteni akarjuk azok munkáját, akik igaz, embereknek és igaz magyaroknak bizonyultak, ha kivetjük magunk közül az álapostolokat, akik a nemzet nyomorából akarják a maguk jólétét biztosítani. Ahhoz, hogy a kormány az elébe szegezett kérdésekre megnyugtató feleletet adhasson, a nemzet legteljesebb egységére és minden erejét megfeszítő segítő munkájára van szükség. Mi lesz velünk tehát ? Ha eggyéforrva sorakozunk fel a nemzetmentő munkára, élünk és boldogulunk, ha pedig széthúzva partikuláris érdekek lidércfé- nyei után szaladva egymást marcangoljuk, elpusztulunk valamennyien és a rommá lett világon végig hasit a sátán üvöltő kacagása. júniusig 502.105, ez év janáurtól júliusig 761.200 pengő. Lahmann György dr. m. kir. tanfelügyelőhelyettesnek általános tanügyi igazgatási adatokat tartalmazó jelentéséhez hozzászólva Telegdy Lajos dr. szóvátette, hogy a békési gazdasági szakiskola nem felel meg céljának és hivatásának, amennyiben ő, mint iskolaszéki elnök azt tapasztalta, hogy az év elején beiratkozik abba 560-600 tanuló, ezek közül vizsgára mindössze 120—130 marad, de évközben az előadásokat ezek is alig látogatják. Hiába szorítják tehát három éven keresztül a serdült korú gyermekeket ennek az iskolának a látogatására, mert annak semmi gyakorlati eredménye nincs. A maga részéről úgy látja a kérdést megoldhatónak, hogy ezt a szakiskolai kiképzést egy évre vonnák össze, ami- koris naponként tartanának előadást. Ugyancsak nem tudja elérni a kivánt eredményt az iparostanonciskola sem. Ma ugyan kimondja a törvény, hogy tanoncul csak az szerződtethető, akinek hat elemi iskolai végzettsége van, de megengedi ugyanakkor, hogy akik ezt a képzettséget igazolni nem tudják, egy vizsga letétele után legyenek tanoncként felvehetők. Ezzel kapcsolatban azt kívánja, hogy ezt a vizsgát, ha már létesíteni kellett, ne egy ember, hanem egy erre a célra alakítandó bizottság előtt tegyék le a tanoncjelöltek. Úgy tapasztalta ugyanis, hogy két-három éves tanoncok között vannak olyanok, akik sem összeadni, sem egy számlát megírni nem tudnak. Márpedig fontos volna, hogy az iparos társadalom szellemi szintje emeltessék. A következő felszólaló Harsányi Pál nagyjában egyetért az előtte szólóval, de meggondolandónak tartja, hogy az iskolát hagyott gyermekeket már )3 éves korukban minden iskolai fegyelem nélkül hogyják. Ő a maga részéről úgy gondolja a kérdést megoldhatónak, ha az elemi oktatást a középiskolák reformjával kapcsolatban nyolc osztályúvá fejlesztik, Láhmann György dr. válaszolva a felszólalásokra kéri, hogy ha konkrét panaszokat tudnak a bizottsági tagok, azt hozzák a tanfelügyelőség tudomására, aminthogy Telegdy Lajos dr. felszóllalása sem annyira a közigazgatási bizottság elé tartozott volna, mint inkább a tanfelügyelőséghez, Hogy sem a gazdásági szakiskola, sem pedig ismétlőiskolák látogatását nem kényszerítik ki a törvény teljes szigorával, annak szociális okai vannak. A gazdasági szab- és tanonciskolák kérdése állategészségügyi berendezések ügye és sok más érdekes ügy a közigazgatási bizottság előtt
