Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-08 / 178. szám
%Bla, 1937. aiignsztns 8 vásárnap LXIX. évfolyam 17S. szám Szerkesztőség és kiadőhlvatai (iyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap f őszerkesztő: ÖOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér így ünnepelnek Van egy gyönyörű magyar vers, „Azélő szobor“ a címe s annak egyik sora így hang zik : S fejükre haj! le nem zúdíthatom a meg- csalódtak szörnyű átkait. Ez jutott eszembe, amikor egy erdélyből keltezett tudósítást olvastam a szociáldemokratáknak a fehéregyházi síkon lefolyt „ünnepéről“, melyet Petőfi Sándor halálának évfordulóján tartottak meg és amely lyel megbántották nemcsak a magyarság legszentebb érzéseit, de Petőfi Sándor szellemét is alantas pártcéljaik szolgálatába merték állítani. Ezen túl is elmentek és az ünnepi szónok : dr. Deutsek Géza többek között ilyeneket mondott: Ne harcoljunk nem létező kisértetek ellen „... ünnepelni jöttünk ide, hogy lerójuk kegyeletünket a Dózsa Györgyök, a Hórák, Closcák, az Eminescuk és Adyk szellemi rokonainak...“ A többi, amit mond, nem fontos, nemcsak azért, mert a leglángolóbb lelkű hazafit, Petőfi Sándort megteszi nemzetközi világforradalmárnak, de azért is, mert frázisai mind a már agonizáló marxizmus szótárából jól ismertek. Ez a néhány sor azonban megállítja a napi élet robotját taposó magyart. Hát még ez is lehet ? Petőfi szent emlékét Hórák és Closcák nevével szidalmazni ? Hát annyira nem érzik magukat egynek a magyarsággal, hogy ez a két megnevezett rablózezér, aki ádáz ellensége volt mindennek, ami magyar, a magyarságért nemcsak minden izével, por cikájával lángoló, hanem azért — és nem holmi fantazmagógiáért — életét is örömmel áldozó Petőfi Sándorral kerülhet egy elbírálás alá magyar nyelven ? De ezen nincs mit meglepődni: ezek ők itthon is, a határokon túl is. Ó, nem a nép ilyen, különösen nem a magyar nép. A dr. Deutsek Gézák és hasonló hangosságú vezetői a jóhiszemű munkásságnak, azok adnak fel és adnak el kegyeletet, hazafias érzést, csak hogy ők szabadon tenyésszenek, mint jólkereső népvezérek. Ők azok, akik megtalálják minden rezsim esetén a módját annak, hogy az ő kisded játékaik mellett szemet hunyjanak. Ennek ellenében soha egy szavuk sincs akkor, amikor magyar lelkeket gyilkol a megszállók fennhéjázása és magyart- irtó gyűlölete, amikor földönfutóvá tesznek magyar gazdákat, iparosokat, munkásokat és tisztviselőket. Tudjuk, nekik mindez nem fáj, csak őket hagyják szabadon lelkeket méte- lyezni, akkor még Hóra és Closca is Petőfi Sándor mellett kap helyet az ő ünnepi beszédükben. Soha sem olvashatjuk az ő írásaikban, hogy nekik is fáj az, ami minden magyarnak fáj, ők soha sem hangsúlyozzák sem szóban, sem írásban, hogy a magyar földön addig nem lehet megelégedett sem a munkás, sem semmiféle más foglalkozású dolgozó magyar, amig ki nem törlik a magyar és a nezetközi jogból a trianoni békeparancsot. Nem, ők ezt nem hangsúlyozzák, de még csak nem is suttogják, mert mit szólna hozzá Hóra dicső nemzete ? Már pedig ők bizonyos szimpátiákat igazán csak többre becsülnek, holmi ezeréves magyar határoknál és igaz értelemben vett munkásérdekeknél is, melyeknek a maguk módján való képviseletét is csak addig válal- ják, amig az érte elérhető provízió elég ki adósnak bizonyul. Ünnepélyt rendeznek és arculcsapják egy megtagadott nemzet legszentebb fájdalmát. Petőfi szent nevét veszik szájukra és blaszfémia minden szavuk. Petőfit, Adyt sajátítják ki, mert a holtak nem tiltakoznak, nekik pedig butikjuk ormára cégér kell. És a szobor nem sújthat le, mert mozdulatlan, mert le'van láncolva minden tagja. A szobor nem sújthat le, de vigyázzanak, mert egyszer magához tér a ma még részben elámított tömeg. Elkövetkezik a nagy számonkérés órája. És akkor megmozdul a nép haragja, mely lesújt mindazokra, akik nemcsak hamis sáfárai voltak a dolgozó magyar munBizonyára sokan voltak olyanok Gyulán, akik helyeslőleg vették tudomásul, hogy itt viszonylagos politjkai szélcsend honol egy idő óta, ami természetesen nem jelentette azt, hogy bármelyik pártfelekezet is szegre akasztotta volna elveit, hanem azt, hogy a nagy, közérdekű kérdések megoldásán való munkálkodást mindkét fél többre tartotta a másikkal való torzsalkodásnál. Ugylátszik, ezt a nyugalmat nem bírja tovább idegekkel a gyulai hetilap cikkírója, mert legutóbbi, a választó- jogi reformmal foglalkozó cikkében szükségesnek látta, hogy egy ismeretlen és illetéktelen helyről származó s a legilletékesebb helyről is megcáfolt választójogi tervezet csak találgatást képező elgondolásai alapján bele- csipjen a Nemzeti Egységben tömörülőkbe és bántó hangnemben aposztrofáljon közéleti vezetőtényezőket. Megteremti önmagának a kísérteteket, csak azért, hogy harcolhasson ellenük és sanda mészárosként módjában legyen egy-egy oldalvágással is kísérletezni. Közben azonban egészen sajátságos kijelentéseket tesz. A félelmi álmában készpénznek vett vá- 1 lasztójogi elgondolásban kifogásolja, hogy választói kerületek összevonásával mammuivá- lasztókerületetket létesít a kormányzat, amely kerületek lakossága nem lesz homogén és igy agitativ szempontból a pártok leendő jelöltjeinek más és más irányú beszédeket kell tartani, vagy amint szószerint írja : „Ezen (t. i. a gyulai) területen egészen más politikai program megvalósítását kell hirdetni, mint az egészséges kis- és középbirtokosokkal teleszórt békéscsabai határban.“ Nagyon különös dolgot mond ez a mondat a figyelmes olvasónak. Az előzőkben arra mutat rá a cikkíró, hogy a gyulai kerület lakossága teljesen elüt a csabaitól, amennyiben itt kevésszámú feudális nagy ur, uradalmi cselédség és földinivesszegényBég lakik. A fentidézett mondatból csak azt lehet kiolvasni, mintha a Független Kisgazdapártnak nem volna a magyar nemzeti é'et egyetemét felölelő nagy egységes programja. Az ő programjukba egyszerre és együtt nem fér bele az egész magyar nemzet, annak minden rétege. Nekik van ugyan programjuk, de az minden választókerület részére más és más, tehát lehet homlokegyenest ellenkező is azzal amit a szomszéd kerületben hirdetnek. Szomorú állapot az, hogy egy országos párt exponense akarva, akaratlanul ilyen ismertetést ad programjukról. De azt hiszem, a Független Kisgazdapárt Országos Központja se tulnagy lelkesedéssel fogadja vidéki expenen- sei ily irányú megnyilatkozását. A Nemzeti Egység szervezetében az ország minden rendű és rangú polgára otthonra lel. El sem tudjuk máskép gondolni egy jobb magyar jövő kiépítésének tervét, mint úgy, hogy ebben a tervben fontos szerep jut a nemzeti közösség minden becsületesen dolgozni kívánó tagjának és ennek a becsületes munkának eredményeiből mindenkinek becsületesen részesülnie kell. Elhisszük készséggel, hogy a cikkíró nem úgy értette a nem szerencsésen megfogalmazott mondatot, lehet, hogy magyarázni is tudja annak a szerinte gondolt jelentését, de az olvasó minden kommentár nélkül úgy érti, ahogy fentebb irtuk. Cianó gróf Skóciában találkozik Chamberlainnel A kenti kormány az angol kormány fel- j berlain angol miniszterelnökkel. Gróf Ciano kérésére utazott Lengyelországba és tanács- i Angliában tölti nyári szabadságát és Skóciá- kozást folytat, vájjon Lengyelország hajlandó j ban — Chamberlain üdülőhelyén — folytat volna e Olaszország keletafrikai hódításait el- majd megbeszéléseket az angol miniszterelismerni. Gróf Ciano a közeljövőben Angliába nőkkel, utazik, hogy személyesen tárgyaljon Cham- — Leleplezte a csendőrség a tempíomfosztogató szarkát Csernus Mihály endrődi apátplébános feljelentést tett a csendőrségen, mert e hó 2-án ismeretlen tettes az endrődi római katolikus plébánia templomból egy piros oltárelőtti szőnyeget és két fehér oltárteritőt ellopott. A csendőrség gyanúja nyomban özv. Kajla Sándorné született Tóth Veronika endrődi cigánytelepi napszámosnő ellen irányult, mert a cigányasszony végezte a templomban a takarítást és igy ő neki volt alkalma a hiányolt tárgyak eltulajdonításához. Vallatóra fogták. A cigányasszony konokul tagadott. A megtartott házkutatás azonban szenzációs eredménnyel járt. Nemcsak a fenti holmik kerültek elő a rejtekhelyről, hanem ezen felül 1 darab szentségvivő táska, 11 törlőruha, 7 törülköző, 27 darab rózsafüzér, 50 darab zsebkendő, 12 pár kesztyű és 3 darab imakönyv. A cigányasszony látva, hogy a tagadása már mit sem használ töredelmesen beismert mindent. Elmondotta azt is, hogy a fent felsorolt tárgyak nagy részét a templom raktárából lopta, másrészt pedig úgy szedte össze, hogy a hivek által ott felejtett tárgyakat nem szolgáltatta be a templomszolgának, hanem zsebrevágta és hazavitté. Az ügyészség a templomfosztogató ci-. I gányasszony ellen az eljárást folyamatba tett e kásság életének, hanem még nemzeti ideáljait is áruba bocsátották, hogy azokért a magyar élet gyilkosaitól kegyeket harácsoljanak össze. Vigyázzanak, vétkezni büntetlenül sokáig nem lehet sem az isteni, sem az erkölcsi törvények ellen. A nemzet ellen vétkezők sorsa az ahasvéri sors: sem lelkűk, sem testük nyugvást nem talál. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy őket nem lehet a hontalansággal fenyegetni, nekik nem fáj a magyar bánat, de majd fájni fog az elárult tömegek mindent számon- kérő itéletartása. A féligazságok, a hazug frá zisok megboszulják magukat. Csak egy ideig tarthatók a tömegek kábult bódulatban, csak bizonyos ideig hajlandók hitelezni bizalmukat, áldozatkészségüket. Azontúl kérik a maguk jussát és jaj annak, aki hamis sáfárnak találta tik. De jaj a Judásoknak is. Az idegen hatalmak 30 ezüst pénze egyszer nagyon drága kamatot fog kívánni. Ha az ország, a magyarság sorsa mindegy nekik, vigyázzanak saját bőrükre. Vigyázzanak, az idő már közel van. Mene, Tekel!
