Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-06-12 / 130. szám
Oynla, 1937. fnnios 12 szombat LXIX. évfolyam 130. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DÖBAY FERENC t Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Az alföldi öntözés Az Alföld öntözésének problémája nem a Darányi kormány gondolata volt, de az ilyen nagyjelentőségű kérdéseknél nem is az a fontos, hogy azokat ki találta ki azt, hamm: ki valósítja meg. Hosszú évtizedek óta él a magyar szakkörök köztudatában az a gondolat, hogy a szinmagyar alföldi gazdálkodásnak megfelelő vizmennj iséget kell rendelkezésre bocsájtani, mert az Alföld laza talaja rendkívüli mértékben ki van teve a száraz esztendők szeszély ein» k. Csapadékba szegény esztendők gyakran váltják egymást s ilyen nagy országrész gazdálkodásában bekövetkező súlyos zökkenők erősen kihatással vannak az egész nemzetgazdaságra, Széchényi István gondolatában gyökerezik az Alföld öntözésének megvalósitása s ha a Darányi-kormány ezt a programot keresztülviszi, olyan nagyjelentőségű kérdést old meg, amelynek kihatása egyelőre teljesen át sem tekinthető. Most, hogy a bépviselőház fóldmivelésügyi és pénzügyi bizottsága letárgyalta az öntözögazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslatot, s nemcsak hogy elfogadta azt, de annak tárgyalására a sürgősséget is kimondotta, úgy véljük, e nagyjelentőségű probléma komoly megvalósítását köszönthetjük. Amikor a kormány erre a célra 8 0 millió pengőt tud fordítani, ez már azt jelent!, hogy tényekkel állunk szemben. Mit jelent a nagy magyar Alföld számára, de az egész országra nézve is az öntözés megvalósitása ? Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy a munkálatok elvégzésére 23 millió köbméter földet mozdítunk meg, ami csak a kubikus munkát számítva 5.7 millió pengő értékű napszámmunkát jelent. Már ez az egyetlen tétel is azt igazolja, hogy széles néprétegekre kiható szociális tényt láthatunk az Alföld öntözésének kerestülvitelében. Amikor gróf Szécshenyi István ármentesitési progrmját valósítottuk meg, az elmúlt messze évtizedekben, ezek a munkálatok oly hosszú ideig tartottak, hogy a földmunka kenyeret tudott adni a világszerte kiválóna elismert magyar földmunkás és kubikus néprétegnek. Bizhatunk abban, hogy ez a foglalkozási ág ismét reneszánszát fogja élni s ez a leginkább gondokkal küzdő népesség tisztességes henyérkeresethez jut. Ez volt az Alföld öntő zésének szociális része. De nem kevésbé fontos annak gazdasági vonatkozása sem. sőt nemzetgazdasági szempontból ebben látjuk annak legnagyobb jelentőségét. Tudnunk kell ugyanis, hogy az Alföld területén folyó gazdálkodás nem minden tekintetben felel meg az éghajlat, a természeti fekvés és az ott lévő föld követelményeinek. Nem speciáiizálhatja magát az alföldi gazda a maga homokján gabonatermelésre, ellenben ha áttér a kapások, tehát a zöldségtermesztés különböző ágát felölelő termelvények rendszerére, s ugyanakkor az egyes vidékeken szépen virágzó gyümölcs- és csemegeszöiö-termesztés terén igénybe veszi a modern gazdálkodási élet immár elengedhetetlenül szükséges követelményeit, exportszempontból mér- íöldes lépést tettünk előre nemzetgazdaságunk felemelése érdekében. Kendkivül fontos ez, hisz' az Alföld és a hozzá kapcsolódó tiszántúli részek az ország legnagyobb részét ttssik. Annak is tudatában kell lennünk, hogy szigorúan vett alföldi tájak természetüknél fogva füves térségek, amelyek a tagosítás utáni időkben veszítették el természetes karakterüket. Ezzel együtt járt az is, hogy a megelőző évszázadokban oly szépen viruló magyar állattenyésztésünk visszaszorult, úgyszólván teljes mértékben, az istálózási r endszerre, ami csökkentette állatállományunkat, elvonta a talajhoz elengedhetetlenül szükséges trágyamennyiséget, amit hiába igyekszünk a szükebb területre vont gyümölcs és szőlőtermesztéseknél műtrágyával és nem elegendő fokig istálótrágyáva! pótolni, a nagy földtérségek soványan áhítoznak úgy a viz, mint a tápanyag iránt. Az Alföld öntözésével tehát meg tudjuk oldani a módira idők kívánalmaihoz mért gazdálkodást s állattenyésztésünk fellendítését. Míg vagyunk győződve arról, hegy haladni vágyó alföldi gazoák idejekorán áttekintik ennek a nagyjelentőségű öntözési problémának súlyát s észreveszik annak reájuk nézve mutatkozó előnyeit. Ne állítsa senki sem azt, hogy az alföldi magyar tunya és elmaradott. Ellenkezően, haladni vágyó lélek tölti el s gyarapodni akar. Az Alföld öntözéVégre Gyula is megindult a fejlődés utján. Nem régen — az igaz — de már eddig is res- pektális eredménnyel Párnapja egy ho.ogütés akasztotta meg egy italos emberben jóidőre az öntudatot, majd egy nőt készített ki egy önérzetes és erőteljes ifjú és mert hogy — három a magyar — hát a kánikulás csütörtök délután sem maradt minden esemény nélkül. Öt óra után járt már az idő, amikor az Erkel-téri járókelők hangos szóváltásra lettek figyelmesek. Pollák D.zsö boltjából egy kékinges 20 év körüli fiatalember ráncigáit ki egy fekete ruhás idősebb hölgyet. A i.ö könyörgött, hogy „ne bántson, ne csavarja a kezem, eresszen el!“ — A fiatalember azonban rendületlenül ránci- gálta; yalamit ki akart ragadni az uriasszony kezéből. Az egyenlőtlen büzdeh-ni kimenetele .pillanatokig sem volt kétséges: az idős asszony a földre zuhant, a fiatalember még ott is szívósan és energikusan cibálta, ráccigálta, még egy nagy rántás és a győztes ifjú a derék küzdelem papírba csomagolt zsákmányát magához szorítva hatalmas iramú távfutásba kezdett. Az eset szemtanúi — Fogják meg! — kiáltással utána vetették magukat, de a derék sprinter célba futott; beszaladt a Corvin-utca ée Petöfi- *tca sarkán levő fa- és szénkiresbedésbe, melynek ajtaját belülről hamarosan bezárták. Az utcán nagy tömeg verődött össze és felháborodva tárgyalták az esetet. A küzdelem áldozatát időközben feltámogatták, aki félig önkivíili állapotban, porosau, tépet- ten egy meglehetősen erős,, de szétszaggatott fekete börretiküilel a kezében, elvánszovgott az említett kereskedéshez. Innen a rendőr, az áldozat, a küzdelemben győztes fiatalember és az eset egy-két szemtanúja a rendőrségre vonultak. itt munkatársunknak alkalma volt az eset szereplőivel beszélni, akik a történteket alábbiak szerint mondották el: Özv. Sarkadi Yilmosné, színész özvegye, budapesti lakos az ügy szenvedő résztvevője. — Leányomnak — kezdte a még mindig erősen feldúlt idős asszony — négy éven át ud varolt Fried Imre ; úgy volt, hogy feleségül veszi. Nem régiben szakítottak. Én most eljöttem Gyulára, hogy lányom leveleit Fried Imrétől visszakérjem. A leveleket Fried Imre ide is adta. — Én ezután elmentem Pollák Dezső Erkel-téri kereskedőhöz, aki ismerősöm és ott akartam az időt a vonat indulásáig eltölteni. Egyszerre bejött Fried Imre öccse, László és követelte, hogy a leveleket adjam vissza. Én természetesen kívánságát nem teljesítettem. Erre ő nekem ugrott, ráncigáit, kezemet csavargatta; az utcára vonszolt, itt a földre vágott, retikülömet kiszakította a kezemből és elrohant. Mire én a járókelők segítségével feltápászkodtam, olt heveTt a földön szétszaggatott retikülöm és hiányzottak belőle a levelek és a pénztárcám. Most annyi pénzem sincs, hogy hazautazzam. — Eddig tartott, özv. Sarkadiné nyilatkozata. Miért csinálta ezt — kérdeztük — a rendőrség folyosóján ülő Fried Lászlót. se valóban a nép s vele együtt a nemzetgazda-- ság érdekeit szolgálja. Érzi s tudja ezt a magyar nép s már most hálateli szívvel tekint a Darányi- kormány felé, amely nemcsak programokat ad, de azokat meg is valósítja. Az úgy volt — felelte a fiatalember — hogy a Sarkadiné lányának udvarolt a bátyára. Az anyám ellenezte a dolgot; Dem akarta, hogy egy szegény lányt vegyen el. Az udvarlás félbeszakadt. Nem a bátyám hibájából.. . A szóbanfor- gó levelekből kitűnik, hogy bátyámat semmi felelősség nem terheli. A mai nap folyamán megjelent a lakásunkon özv. Sarkadiné, bement a szó bába és az asztalon levő leveleket elvitte. Miért nem akadályozták meg ebben akkor? — kérdeztük — Nem akartunk botrányt. — Hát most nincs botrány ? De, hogy történt tovább ? A bátyám megbízott, hogy a leveleket szerezzem vissza, mert Sarkadiék most különböző igényekkel lépnek fel és megakarják semmisíteni a mellette szóló bizonyítékokat. És erre maga elment és. ? Én kértem, hogy adja vissza a leveleket, Sarkadiné nem adta, mire én elvettem tőle. Lehet, hogy közben elájult, de szokott többször is elájulni, tgy hlsz- térika. . . Hát a Sarkadiné pénzével mi lett — kérdeztük tovább. Nem tudom — felelte Fried László - én a pénzt nem vettem e). Majd önérzetesen folytatja: Mennyien szaladtak utánam ! De én lnsszu távra vagyok trenírozva. Hát mégis miért nem gondolta meg a dolgot, kérdeztük, hiszen ennek kellemetlen következményei lehetnek ? Mi történik ? — válaszolt a távsprinter — legfeljebb becsuknak és lesz időm megtanulni a németet. Ráhagytuk, elvégre ez is álláspont... Az esetnek szemtanúja volt Sánta Lajosné. szül. Szilágyi Róza háztartásbeli asszony, aki elmondotta, hogy az Erkel-tér sarkán álit, mikor látta, hogy a Pollák-féle üzletből egy idősebb uriasszonyt ráncigáit ki a fiatalabbik Fried fin. Odamentem. — folytatta Sántáué — és láttam, hogy az úri asszony a földre zuhan, Fried László még ott is tépi, cibálja, m, jd valamit magához ragadva elrohan. Én is kiabáltam, hogy fogják meg, majd özv Sarkadinét támogattam fel a földről, aki fölszedte tépett ridiküljét. melyből, — mint mondotta — hiányoztak a levelek es a pénztárcája. Hát nem volt szép, amit Fried László csiráit. Eddig szólnak a nyilatkozatok. A többi a nyomozó és esetleg a büntető hatóságok dolga. Annyit joggal elvárhat Gyula város közönsége, hogy a rendszeressé váló felháborító utcai botrányoknak az illetékesek eréllyes kézzel végetves- senek. Legújabb értesülésünk szerint az ügy tisztázásáig a rendőrség őrizetbe vette Frid Lászlót. Várható időjárás a következő hnszonnégy Órára: Élénkebb délkeleti, déli szél, túlnyomóan derült idő. A hőség tovább tart. Gyulán reggel 27, délben 30, délután .32. Celsius-fok volt a hőmérséklet. Bátyja szerelmes levelei miatt került Fried László a rendőrségre, aki erőszakkal ragadta ki az anya kezéből leánya szerelmes leveleit az Erkel-téren
