Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-06-10 / 128. szám

gyula, 1937. június IQ csütörtök LXIX. évfolyam 128. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy .hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő ; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. ÖOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Politikai szélcsend Alkotmányos és parlamentáris államokban rendszerint nem annyira a költségvetési, mint in­kább a megajánlási javaslat vitája során szoktak a politikai ellentétek nagyobb hullámokat verni. Ez természetos, mert a megajánlás, a felhatalma­zás megadása a kormánynak arra, hogy a költség- vetési összegek fölött rendelkezzék, azokat a meghatározott célokra el is költse, jellegzetesen a politikai bizalom kérdése. Orthodox ellenzéki fel­fogás szeiint a költségvetési törvény tető ala ho­zatala közérdek, állami érdek, a költségvetést te­hát elvei feladása nélkül az ellenzéki is megsza­vazhatja, az appropriációt azonban csak az, aki a kormányzattal szemben nem bizalmatlan. Ezért volt nálunk is hosszú évtizedeken át az a meg­szokott parlameti rendszer, hegy a vita az appro- priációs javaslat tárgyalásakor vert szenvedélyes hullámokat és bizony sokszor ki is élezösött. Megváltoztak az idők és megváltozott a megajánlasd javaslat vitájának külső képe és hang­neme is. A most befejezett vita alig vert nagyobb hullámokat. Nyugodt, emelkedett hangú és széllé mü, főleg pedig szakszerű volt s ebben a sajátsá­gaiban emlékezteti az egész költségvetés vitájára. Azok, akik felszólalásukat azzal fejezték he, hogy a javaslatot nem fogadják el, tulajdonképpen csak pártállásukat juttatták kifejezésre, egyébkent azon­ban többnyire époly tárgyilagosak és szakszerűek voltak, mint a javaslat mellett felszólalók. Ennek a politikai szélcsendnek magyarázatát Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter adta meg vita­záró beszédében. Rámutatott a miniszter arra, hogy a lefolyt appnpriációs vitában épugy. mint a költségvetési vita folyamán, az összes felszóla­lók leginkább a szociális és gazdasági vonatkozá­sú problémákkal foglalkoztak, ezekre helyezték a fösulyt, aminthogy valóban ma az egész államélet­ben ezek a legfontosabbak. Mondhatnék azt, hogy korunk politikai egén a szociálpolitika lett az ural­kodó planéta Már pedig — amint Fabinyi Tiha­mér pénzügyminiszter is megállapította — szoci- állis és népies gazdasági kérdésekben komoly ma­gyar emberek között ma nincsenek és nem is le­hetne mélyreható ellentétek. Nincs tehát meg az a tátongó ür, amely a múltban az appropriációs viták során a különböző közjogi felfogást valló pártokat egymástól elválasztotta. Ma a nemzet minden tényezője egyet akar: fellendíteni az or­szág gazdasági életét, felemelni azoknak a társa­dalmi rétegeknek életszínvonalát, amelyek erre joggal igényt tarthatnak és amelyeknek életszín­vonala egy * kulturáltam követelményeinek valóban nem felei meg. Ezt akarja a'kormány, ezt akarja az ellen­zék is. Nézeteltérés csak abban a kérdésben lehet, vájjon megfelelőnek és az ország pénzügyi hely­zetével összeegyeztethetönek tartja-e valaki a ha­ladás tempóját, illetve az egyes célok szolgálatá­ba állított összegsket. Lényegben nincs különbség. Mindenki helyesnek minősiti a pénzügyminiszter­nek azt a megállapítását, hogy a szociális és gaz­dasági téren három csoportra osztanak a teendők, úgy mint a mezőgazdasági népesség sorsának javí­tására, az állásnélküli értelmiség ügyének rende­zésére, és végül munkás és tisztviselőtársadalom jogos és méltányos igényeinek kielégítésére. Mege­légedéssel,- helyesléssel és megnyugvással vette tudomásul az egész képviselöház a pénzügyminisz­ternek azt a kijelentést, hogy ezek azok a problé­mák, amelyeket át kell vinni a szónoklatok, a tüneti kezelés és a kisérletezés korszakából, az át­fogó, programszerű munka korszakába. Külöuösen pedig azt a munkaprogramot he­lyeselte mindenki, amelyet a pénzügyminiszter a Darányi kormány szociálpolitikai álláspontjához híven röviden úgy vázolt, hogy meg kell terem teni az egyensúlyt a különböző társadalmi réte­gek, elsősorban a munka és a munka eredménye, a tőke között, igazságossá kell tenni a közteher viselést, még pedig úgy, hogy az osztó igazságot étvényesitö rendszer a családvédelmet tekintse elsőrendű megoldandó feladatának. Mindaz, amint a miniszter vitazáró beszédében a családi pótlé­kokról, a sokgyermekes családok adózási és ille­tékkedvezményeiről különösen pedig a degressziy örökösödési illetékről elmondott, szervesen illesz­kedik a kormány szociállis és gazdasági politiká­jának ismert keretei köze. Es mivel ez a politika valóban magyar nem­zeti poitik.4, ennek területén csakugyan nem le­hetnek pártok és politikusok között áthidalhatat­lan ellentétek. Természetes tehát, hogy az appro- priácíós vita nem fenyegette veszedelemmel ezt a lehiggadt és kedvező politikai légkört, amelyet a kormány megteremtett s amelyre a közel jövőben az alkotmányjogi javaslatok tárgyalásánál az or­szágnak nagy szüksége lesz. Szociális problémák, a lisztviselőlétszám újabb megállapítása, útépítések és több más fontos ügy a közigazgatási bizottság előtt Békésvármegye kői igazgatási bizottsága vitéz dr. Ricsóy-Uhlarik Béla főispán elnöklete alatt 9-én tartotta rendes havi gyűlését. Az alispáni jelen­téshez — melyet lapunk legközelebbi számában ismertetünk, elsőnek Beliczey Géza bizottsági tag szólott hozzá. Kijelentette, hogy a jelentést elfo­gadja. Előadta, hogy az alföldi bizottság szolnoki gyűlésén beszélt a debreceni Mezőgazdasági Ka­mara elnökével. Losonczy Istvánnal, akitől úgy értesült, hogy Békésvármegye területén a közel­jövőben három kamarai kirendeltséget fognak felál- lálitani. Attól tart, hogy ez újabb kiadást jelen­tene a vármegyére, miértis javasolja, hogy a kö­zigazgatási bizottság «határozatából Írjon át a vár­megye vezetősége a kamarához, miszerint ezeket a kirendeltségeket nem tartja szükségesnek. Ellen­ben igen kívánatos Ivfclna, ha a mezőgazdasági kamara Békés megyében egy mintaöntözőgazdasá­got létesítene, mert ma-az a helyzet, hogy sokan nem' tudják, hogy hell öntözni. A vármegye által űzetett évi 62 000 pengős hozzájárulásnak igy legalább némi hasznát látná a vármegye közönsé­ge. Szabolcsban a kamara már létesített minta homoki gazdaságokat. Dr. Telegdy Lajos, a következő felszólaló szintén elfogadja az alispáni jelentést és a legu­tóbbi közgyűlésen elhangzott kritikákkal szemben megállapítja, hogy az igen is hü tükre a közálla­potoknak, határozottan állítható, hogy az alispán sohasem szépítette a közállapotokat. Itt állandóan munkáskérdésekkel foglalkoznak. A főispán is, áz alispán is tisztában volt mindig a szegénység ne­héz megélhetési viszonyaival és iparkodtak is rajta a lehetőséghez képest segíteni. Kéri ne ve­szítsék el az ilyeu kritikák hatása alatt kedvüket Az alföldi bizottság és az öntözötörvényjavaslat nagy fontosságát hangsúlyozva kéri a vármegye vezetőit, hogy mindent kövessenek el, hogy ami­kéi1 ez utóbbi törvény alkalmazására kerül a sor, a vármegye érdekei kellő méltánylásban részesül­jenek. A felszólalásokra válaszolva dr. vitéz sarkadi Márki Barna alispán kijelenti, hogy mindig ipar- j kodik hú képét nyújtani az állapotoknak, azonban kölünösen gazdasági jelentéseknél egy két nap idő­járása is lényegesen változtat a gazdasági helyze­ten s ezért a jövőben jelentésében nem fogja szoro­san az elmúlt hónap állapotát figyelembe venni, hanem a legutóbbi napok eseményeire is tekintet­tel lesz. Telegdy Bizottsági tag felszólalását köszöni, ö jelentésében a közállapotokat csak akkor színezi ki bizonyos irányban, ha ezzel a köz javára ered­ményeket remél elérni. Ezen túlmenő hangulatkel­tésre nem váilalkozhatik. Nem vette zokon a leg­utóbbi közgyűlésen elhangzottakat, mert a felszó­laló, aki azokat a bizonyos kijelentéseket tette, ritkán jár el a közgyűlésekre és különösképpen nem ismeri a közigazgatási bizottság elé terjeszteni szokott jelentéseket. A főispán a felszólalásokra válaszolva mind­járt előre kijelenti, hogy a mezőgazdasági kama rához intézendő átirat iránti javaslatot pártolja, A kamarai kirendeltségeket illetőleg Beliczey Géza bizottsági tag értesülései félreértésen alapulhat nak, mert nincs szó három kirendeltségről, csupán kettőről; az egyik Szeghalmon, a másik pedig Békéscsabán lesz. A békéscsabai kirendeltség va­lóságos fiókkamara szerepét fogja betölteni, telje­sen a békésmegyeiek rendelkezésére fog állni és el fogja végezni majd azokat a teendőket, amelyeket eddig nem intéznek el megfelelően. Természetes, hogy ezt úgy kell megszervezni, hogy külön költ­ség nem merüljön fel. Ezutáa az alispáni jelentést teljes egészében elfogadták. Vitéz dr. Pánczél József vármegyei főjegyző ismerteti a Grazi Józsefnek a tiszavidéki búza minőségére vonatkozóan tett kijelentései tárgyában leérkezett miniszteri leiratot, mely szerint a föld­művelésügyi miniszter értesíti a vármegyét, hogy a kérdést tanulmányozni fogja és a megejtendő vizsgálatok eredményének ismerete után fog ér­demben nyilatkozni. A csorvási aszálykárosultak adótörlési ügyében is érkezett le miniszteri leirat, amely szerint a pénzügyigazgatóság néhol kisebb adót törölt, mint amennyit az aszálykár alapján törölni kellett volna. A minisztéxuum központi ki­küldöttje a panaszokat a helyszínen felülvizsgálva ilyen esetekben a túlzott kivetést fogyatékba vet­te. Olyan előfordult esetekben pedig, amikor egyes földbirtokosoknál a törlés túlzottnak bizo­nyult, az adó összegét felemelték. Százszázalékos kár esetén százszázalékos törlések is voltak. Folytatólag ismertette a főjegyző Somogy vármegye közigazgatási bizottságának a tisztvi­selők normálstátusának módosítása tárgyában a kormányhoz intézett és állásfoglalás végett a vár­megyének is megküldött feliratát. Továbbá ismer­tette a vármegye alispánjának ennek kapcsán ugyancsak a kormányhoz intézni javasolt feliratát is. A felirat rámutat arra, hogy bár a vármegye területileg nem vesztett a trianoni békeszerződés által, de lakossága lényegesen növekedett, a köz- igazgatási hatáskörbe vont ügykörök is tetemesen szaporodtak és igy föltétlenül szükségessé válik á tisztviselők létszámának fölemelése, mert a nor­málstátus szerinti redukált létszámmal a felsza­porodott teendőket ellátni nem lehet. Különösen súlyos a helyzet a kezelő tisztviselőket illetően Dr. Berthóthy Károly teljes mértékben ma­gáévá teszi a feliratban fogialtakat, azt kéri; hogy a községi tisztviselőkre vonatkozóan is ugyanezt kérjék. Dr. Telegdy Lajos ugyancsak csatlako­zott a feliratban foglaltakhoz, mert a mai állapo­tok fenntartása csak elkeseríti a megfeszített munkával dolgozó tisztviselőket és az a közérdek súlyos veszélyeztetésére van. Maga is kéri a köz­ségi tisztviselők helyzetének figyelembevételét is. Sebök Elek a kérdést egy másik oldalról világítja meg. Szükségesnek tartja, hogy a vezetötisztvi­selők olyan esetben, amikor a felmerülő ügyet teljes mértékben ismerik, a saját felelősségükre minden külön hosszadalmas eljárás nélkül azonnal intéz­kedhessenek. Ez nagymértékben csökkentené a hivatali munkát és könnyítené az eljáró tisztviselők hely­zetét. Ezt kiegészitöleg az alispán bejelentette, hogy Orosháza, Szarvas és Békés községekkel kap­csolatban egy tervezetet terjesztett fel a belügy­miniszterhez és állandóan azon van, hogy meg­győzze a minisztert arról, hogy a békésmegyei községek egészen sajátos természetűek és igy el­bírálásuk is más keil hogy legyen. Elmondotta még az alispán, hogy a várme­gye is nagy nehézségekkel küzd a tisztviselők

Next

/
Thumbnails
Contents