Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-20 / 111. szám
%ala, 1937. májas 20 esnt&rt&k LXIX. évfolyamul, szám. OJCyJVJuyO Szerkesztőség és Kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Kyula Városháí-Btca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. IÍÖJBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Darányi Kálmán vitazáró felszólalása Rövid pár napon belül Darányi Kálmán miniszterelnök kétszer szólalt fel a Házban. Felölelte a magyar kül- és belpolitika összes kérdéseit, amelyekről a miniszterelnök nemcsak világos, de megnyugtató tájékoztatást is adott. Az ország közvéleménye szinte teljes egyöntetűséggel sorakozik fel Darányi Kálmán és kormánya mögé, mert a hivatalbalé- pése óta eltelt pár hónap meggyőzte a magyar népet arról, hogy sorsának vezetése hivatott kezekben van. A miniszterelnök gazdag beszédének főbb pontjait rövid vezércikk keretében természetesen csak vázlatosan lehet érinteni. De már a témák felsorolása is elegendő ahhoz, hogy fogalmat nyújtson a vizsgálat alá vett problémák sokszerüségéről. Igen részletesen emlékezett meg a kisebbségek kérdéséről s itt már csak az összehasonlítás kedvéért is összekapcsolta az elszakított területeken élő magyar kisebbségek sorsának ismertetését annak a helyzetnek a vázolásával, amelyben magyarországi kisebbségeink élnek. A kisebbségek kérdése bizonyos mértékig külpolitikai kérdés. De Darányi Kálmán miniszterelnök nagyszabású beszédében más külpolitikai kérdéseket is érintett. Ezek során j elsősorban kiemelendők azok a meleg, őszinte barátságtól és tisztelettől áthatott szavak, ame- I lyekkel a magyar képviselőház plénuma előtt t megemlékezett az olasz királyi pár közeli j budapesti látogatásáról. Magyarország nagyon | sokat köszönhet Olaszországnak s ez a látó- gatás alkalmat fog adni arra, hogy itt az or- | szág szivében fejezhessük ki mély szerete- i tünket és tiszteletünket felséges vendégeink , személyén keresztül az egész olasz nemzetnek. Olaszországon kívül igen meleg hangon emlékezett meg Darányi Kálmán miniszterelnök másik két barátunkról : Ausztriáról és Németországról. Ausztria tiszteletreméltó államfőjét csak nemrég volt szerencsénk körünkben üdvözölni, ezzel is kifejezésre juttatva azt a tényt, hogy a római hármas egyezmény a szerződő országok számára politikai és gazdasági előnyt jelent. Ausztria és Magyarország viszonya a Duna medence egyensúlyának egyik biztosítéka. Németországhoz fűződő barátságunk őszinte és kölcsönös. A magyar közéletben hangok hallatszottak éppen a legutóbbi időben, amelyek a magyar kormányt befolyásolni szerették volna, hogy a Németországgal való barátságot lazítsa. A magyar kormány nem hallgatta meg ezeket a szirénhangokat és nagyon helyes, hogy nem hallgatta meg. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy az Olaszországgal barátságban álló, Európa általános politikájában mind nagyobb szerepet játszó Németországgal ne ápoljuk a jóviszonyt. Nem jelenti a Németországhoz váló barátság azt, hogy bármiféle idegen befolyásnak engednénk belpolitikánk terén. Darányi Kálmán miniszterelnök leszögezte, hogy erről szó sem lehet s amint mink se avatkozunk bele más országok belpolitikai ügyeibe, úgy a magunk részéről sem engedünk meg semmiféle beavatkozást. Megemlékezett még Darányi Kálmán a sajtó kérdéséről. A sajtó a közvélemény irányításának egyik leghatalmasabb eszköze. Mérhetetlen hasznot és mérhetetlen kárt okozhat. De éppen ezért egyaránt a sajtó kötelessége, hogy mindenkor szem előtt tartsa a nagy nemzeti érdekeket, másrészt azonban kötelessége a felelős kormánynak és adott alkalommal a független bíróságnak, hogy a tévelygőket figyelmeztesse a magyar törvények erejére. Darányi Kálmán miniszterelnök vitazáró beszéde eseménye a magyar politikai életnek, olyan eseménye, amely nemcsak egy vitát zárt le, de a jövő felé is irányt mutatott. Tudjuk, hogy nagy alkotmányjogi változások küszöbén állunk. A megoldandó feladatok nem olyan egyszerűek, sőt igen nagy megfontoltságot követelnek. Azt hisszük, az egész ország közvéleményének adunk kifejezést, amikor állítjuk, hogy a magyar nép e nagy feladatok megoldását teljes bizalommal látfa Darányi Kálmán miniszterelnök kezébe le-, téve. Káprázatos pompával fogadta a magyar nemzet az olasz királyi és császári párt Szerdán hajnalban 5 óra 22 perckor érkezett meg a murakereszturi határállomásra az olasz királyi párt és kíséretét hozó különvonat, melyet itt Teleky Béla főispán, Lentay Alán főszolgabiró és Senn Ottó vezette a kü- lönvonatot. Nagykanizsán a korai órák miatt nem volt ünnepélyes fogadtatás. Székesfehérvárra 8 óra 54 perckor futott be a feldiszitett pályaudvarra a királyi vonat, melyre itt a királyi pár mellé beosztott magyar diszkiséret tagjai, majd a kormányzó képviseletében Keresztes- Fischer Lajos tábornok, gróf Széchenyi Viktor főispán üdvözölte elsőnek magyar földön a felséges vendégeket. Tíz óra 28 perckor futott be a vonat a Keleti pályaudvarra. A vonatból kiszálló olasz királyt és császárt, valamint Mária savoyai királyi hercegnőt, Horthy Miklós kormányzó és a kormányzóné üdvözölte. A király és a kormányzó csókkal köszöntötte egymást, Elena királynő- és császárnőnek kezetcsókolt a kormányzó, Viktor Emánuel császár és király a kormányzónénak csókolt kezet. A királynő és a kormányzóné is megcsókolták egymást. A gyönyörűen díszített pályaudvarról a fogadási csarnokba vonultak, ahol a kormány tagjai és Karaffiáth Jenő főpolgármester fogadták a felséges vendégeket. A bemutatásuk után a téren felállított diszszázad előtt vonult el a király és a kormányzó. A feldíszített Rákóczi-uton és a nagykörúton át a Mussolini* térre vonult a menet, melynek soraiban feltűnt Ciano. akit a sokezernyi tömeg hangos üdvrivalgással köszöntött. Szendy Károly mondott rövid üdvözlő beszédet, melyet kutyabőrre írva díszes ezüst tokban átadott az olasz királynak. Innenamenet a tüzes lipicai és arabs ménektől vont fogatokon a várba hajtatott, ahol a népi küldöttségek felvonulását nézték végig. Majd dejeuner következett. itt megjegyezzük, hogy az olasz királyi pár budapesti látogatása alkalmával, Békésvármegyéből a vármegye vitézi székkapitánya, vitéz Harkay Rezső m. kir. alezredes vezetésével 57 fő diszruhás megyebeli vitéz vett részt. A főváros talán soha nem látott pompával és határtalan lelkesedéssel fogadta fe- , jedelmi vendégünket, akik megérezhették, hogy j nemcsak a-hivatalos Magyarország, hanem a magyar nemzet határtalan szeretete és tisztelete árad feléjük. Csák Ibolya és Szabó Miklós nyilatkozatai a vasárnapi atlétikai versenyről és a vidéki sportéletről Részletesen beszámoltunk az atlétikai verseny lefolyásáról, mely verseny úgy megrendezésében, mint különösen az elért eredményeket illetően országos viszonylatban is elsőrangút nyújtott. Ez nemcsak a mi, hanem két olyan sportkiválóságnak is a véleménye, mint Csák Ibolya és Szabó Miklós. Versenyszáma után kértük meg Csák Ibolyát, mondjon valamit gyulai inpresszióiról és a versenyről. Olyan rövid ideje vagyok Gyulán — kezdte a világrekordernő — hogy mélyebb impressziókról nem beszélhetek. Az u. n. első benyomásaim kellemesek : a fogadtatásról, a városról, az itt úgy látszik az atlétikával szemben is tapasztalható sportszeretetrő! csak jóleső érzéssel nyiiatkozhatom. Nálunk megfelelő fedett sportcsarnok még nincs; tréninglehetőségeink az időjárás szeszélyességétől függenek. Az idén bizony kevés volt a jó idő; rövid ideje vagyok tréningben s igy természetes, hogy legjobb formámat még nem érhettem el. Sajnálom, hogy a mércét nem állítottam 158-ra, mert úgy érzem, hogy ezt átvittem volna. Itt megkérdeztük, hogy nem ütötte-e meg nagyon a kezét. Jelentéktelen —- hangzott a válás,z — már nem érzek semmit; ez egyáltalában nem befolyásolt. Egyébként a pálya is, a rendezés is jó. . A szenzációs háromezer méteres síkfutás hősével beszéltünk versenyszáma után. Szabó Miklós alábbiakat mondotta : Március 20-án jöttem vissza Amerikából, azóta trenírozok és ez az első serseny, ahol indultam. Örülök nagyon, hogy Gyulán versenyezhettem és hogy starthozállásom rekord- javitást eredményezett. Tizenegy éve vagyok atléta és mindössze csak öt alkalommal versenyeztem vidéken. Pedig az a meggyőződésem, hogy a sportot decentralizálni kell. Az volna a kívánatos állapot, ha vidéken is nagyjelentőségű sport gócpontok alakulnának. Rengeteg tehetség kerülne igy felszínre és a sport, igy elsősorban az atlétika fejlődése venne óriási lendületet. Azért hangsúlyozom az atlétikát, mert a reánk, magyarokra oly nagy jelentőségű olimpiai versenyeken elsősorban az atlétikában kell megállni a helyünket. Be kell vallanunk, hogy az olimpiai előkészítésünk eddig majdnem a semmivel volt egyenlő. Ha előkészítésünk legalább olyan volna, mint az olasz atlétáké — akiknél pedig jobbak vagyunk — az eddigieknél sokkal különb eredményeket érnénk el. Ezeknek a céloknak elérése érdekében fontosnak tartanám, hogy ne legyenek nyu- galombavonult atléták, hanem az aktiv versenyzésről bármi okból lemondott atléták tapasztalataikkal, szaktudásukkal tanítsák, irányítsák a fiatalokat és intenziven kapcsolódjanak be a vidéki sportéletbe. Elengedhetetlenül fontos a vidéki sportélet fejlesztése érdekében, hogy az országos hirü atléták minél többször induljanak vidéki versenyeken; ennek nemcsak sportnevelő,
