Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-16 / 109. szám
.1937 május 16 BÉKÉS 5 A gyümölcstermelés értékesítési lehetőségei Irta: GALLI JÁNOS vármegyei gyümölcstermelési intéző. Sokakban aggodalmat kelt gyümölcstermelésünk nekiindult fejlődése és sokakat visszatart a termelésbe való intenzivebb bekapcsolódástól az, hogy nem látják biztosítva munkájuknak eredményét: a gyümölcsöknek megfelelő áron való értékesítését. Félnek attól, hogy az újabb telepítések termőre fordultával az ilyen nagy tömegű gyümölcs értékesíthetetlen lesz vagy any- nyira lenyomja az árakat, hogy leszedni sem lesz érdemes. Másszóval a gyümölcstermelésben is tulter- més fog bekövetkezni, a mai helyzet majdnem ezt mutatja — hiszen a tavalyi nagy termés szilvából rendkívül alacsony árakat eredményezett. E kérdésben nagy bizalmatlanság és tájékozatlanság tapasztalható és éppen ezért ennek megvizsgálása és tisztázása rendkívül fontos ! A további "fejlődés — újabb telepítések és a még intenzivebb termelés csak akkor lesz lehetséges, ha a termelő munkájáért a megfelelő ellenértéket megkapja — gyümölcsét megfelelő áron értékesítheti. Csak ez esetben válhatik a gyümölcstermelés rendes mezőgazdasági üzemmé, biztos vagyonszerző uj forrássá. A gyümülcsünk elhelyezési lehetősége két irányban történhet : a belső hazai szükséglet fedezésére és a külföldön való értékesítés. (Kivitel) A hazai belső fogyasztási piacokat vizsgálva arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy az egy Budapest kivételével tulajdonképpen más felvevőpiac nincs, illetve nincs megszervezve s igy előfordul a gyümölcstermő országokban, hogy még egyes helyeken állatokkal etetik fel a gyümölcsöt, addig más vidéken drága pénzért is alig lehet kapni. Hiányoznak a belső értékesítésnél a nagy gyümölcskereskedők, azok csak a külföldre való szállítással foglalkoznak és igy a hazai piacok ellátását csak a kiskereskedők, kofák végzik el ugyahogy. A belső piacok megszervezése elsőrendű fontosságú, hogy az egész országban, az eddig gyümölcshiányban szenvedő vidékek is könnyen és megfelelő áron juthassanak gyümölcshöz. Ha a hazai fogyasztás mennyiségét vizsgáljuk, akkor megint csak azt tapasztalhatjuk, hogy fogyasztásunk igen alacsony, azaz átlagban igen kevés gyümölcsöt eszünk, dacára a gyümölcsök nagy tápértékének. Statisztikai vizsgálatokból pl. az derül ki. hogy nálunk talán minden 30-ik ember fogyaszt „Nem mondta, hogy mit akar?“ „Nem, Uram s ami a legkülönösebb, kérdéseinkre semmi feleletet sem adott.“ „Vezessétek őt be." Á parancsnok fölemelkedik, meghajol és eltávozik. Majd újból nyílik az ajtó. Az őrség kis csoportja lép be, elől a parancsnokkal, A csoport közepén fiatal leány halad mélyen meghajtott fővel, amelyet hosszú fátyol borit. Ruházatáról Ítélve nem lehet hindu. Odaérve a trón elé, az őrség félrelép, a leányzó pedig a földre borul és a legmélyebb alázattal mormogja : „Jai Jaganath ki Jai“ („Üdv Neked, Világ Ura, Üdv“) Az aggastyán szelíd mosollyal néz rá és megszólal : „Tudod-e, hogy a kertbe csak hindunak szabad belépnie? Te nem vagy hindu, bár, mint látom beszéled a nyelvüket. Mi járatban vagy ? „Uram, Teremtőm, én látni akartalak.“ Elborzadva hallgatom e párbeszédet. Hogyan ? Brahma kertjébe kerültem és palotájába hatoltam te én is ? Mert a trónuson ülő aggastyán Brahma, a hinduk atyaistene. De kicsoda a leányzó és mi fog történni vele ? Ismét megszólal Brahma : „Hát tudod, hogy én ki vagyok ?“ „Igen, Uram. Dé nem vagyok méltó arra, hogy a nevedet az ajkamra vegyem.“ „Jól van. Tudsz-e irni ?“ * „Igen, Atyám.“ Most Brahma az első sorban ülő főpapok ■egyikéhez fordul: „Kedves szolgám, Ramakrishna, adj a leányzónak írószereket.“ Nini, ez volna Sri Ramakrishna, a Vedanta megalapítója, aki most száz éve született? Ramakrishna a leány elé lép és pergamentlappt és tollat nyújt át neki. A leány a lépcső első fokára helyezi a pergamentet és föléje hajolva ir valamit. Fölemelkedvén, nagy tisztelettel átadja az rendszeresen és egész éven át naponta gyümöl" csőt. Még érdekesebb az orsz. Szőlészeti Kísérleti Állomás 934. évi azon megállapítása, mely szerint ha az ország minden lakosa a szölőidényben csak 5 kg szőlőt fogyasztana el fejenként, akkor kivitelre — külföldre való szállításra semmi szőlő sem jutna — sőt még a belső fogyasztás szükségletét is éppen, hogy fedezni tudna. A gyümölcsöknél ez még inkább igy van. A helyzet tehát az, hogy a gyümölcs nem népélelmezési — közszükségleti cikk — hanem nemcsak a népnek — de az intelligens osztálynak is luxus cikk — melyet állandóan nem fogyaszt. Ezek alapján a belső fogyasztást is fel kell emelnünk — tényleges népélelmezési cikké tenni — az annyira tápláló és vitaminban dús gyümölcsöket, a fokozottabb gyümölcsfogyasztás érdekében megfelelő propagandát kell megindítani, mint azt a külföld teszi pl. Olaszország, hol a fogyasztás emelésére Mussolini adta ki a jelszót: „Gyümölcscsel kezd a napot'1 ! Ha azonban a fogyasztást emelni akarjuk — akkor a megfelelő propaganda és a belső piacok megszervezése mellett az is szükséges, hogy a termelési és előállítási költségeket amennyire lehet csökkentsük, hogy a gyümölcs minél olcsóbban kerüljön a piacra. A fogyasztás emelését 1.20—1.50 pengős téli almával nem érhetjük el — bár itt nem a termelők hibásak —, mert a termelőtől a kereskedő 50—70 filléres áron vásárolta össze. De szomorú az a statisztikai kimutatás, — azt mutatja, hogy mennyi gyümölcsöt hoznak be külföldről, különösen almát, diót, mandulát, gesztenyét és ami minket legjobban érdekel aszaltszilvát ! Tehát a gyümölcstermelő Magyarország külföldi behozatalra szorul oly gyümölcsről, melyeket itthon is elő tudunk állítani — megtermelhetünk. * A külföldi értékesítésnek nagy lehetőségei vannak, mert az európai piacok gyümölcssziik- ségletét a termelés nem tudja fedezni, a behozatalra szoruló országok piacain a magyar gyümölcs igen elenyésző csekély mennyiségekkel szerepel, mert itt az a helyzet, hogy talán az egy sárgabarack kivételével, egyetlen gyümölcsfajta sincs oly nagy tömegben, amely világpiac szemirást a főpapnak. Most ismét megszólal Brahma : „Olvasd el fiam. mit irt a leányzó.“ Ramakrishna az írás fölé hajol, majd megmeglepődve, a legnagyobb bámulattal szemléli azt. Brahma : „Nó‘s ?“ Ramakrishna leborul Brahma előtt s megszólal „Uram ! a leányzó a Te' nevedet irta ide, hibátlan szanszkrit Írásjelekkel.“ Az egész teremben a bámulat moraja hallatszik és mindenki meglepődve tekint az ismeretlenre. Brahma, szelid hangon : „Vesd le a fátyolodat leányom, hadd lássa a gyülekezet, hogy ki vagy.“ A leány meghajol s kecses mozdulattal lekapja fejéről a fátyolt. Felém háttal van fordulva s így csupán hosszú, szökés haját látom. Brahma : „ Mint mondottam, — kedvesem — papjaim látni óhajtják, hogy ki az az idegen, aki ülésünket megzavarta.“ . A megszólított újból meghajol, majd fölegyenesedik és nyugodtan, tiszteletet parancsoló főtartással lassan megfordul s körültekint a gyülekezeten. Alakja most felémfordul és meglátom szelid. bájos arcát. Most pedig rám veti szemeit is; akaraterőt és értelmet eláruló szürkéskék szemek. De mi az ? Hisz, ez arcot én ismerem... De nem ! Az lehetetlen ! A leány most felém mosolyog, én pedig a meglepetéstől önfeledten felkiáltok: „Böske, te vagy?“ A felkiáltás után vakító fény, majd hatalmas dörgés kábít el engem. Nemsokára föleszmélek és félig kábultan, bágyadtan dörzsölöm szemeimet. Körültekintek. Szobámban ülök, bélyegalbumom az ölembe csúszva. Visszahelyezem az Íróasztalra. Az előttem levő lapon a „Jaipur“~i bélyeg elefántja tekint reám, értelmetlenül. pontjából számba jöhetne, A kiviteli kereskedelem alig talál oly vidéket, honnan a külföld kívánalmainak megfelelő minőségű és mennyiségű árut vásárolhatna, mert egyöntetű, egészséges és nagytömegű árut ma még alig tudunk előállítani. Még ott tartunk ugyanis, hogy azt a gyümölcsöt akarjuk külföldön értékesíteni, amely nekünk tetszik, ami eddig is termett, de azzal, hogy a külföld mit kivin, hogyan kívánja, azzal nem törődünk. Ha a magyar gyümölcstermesztés a mai és a jövőbeni értékesítési lehetőségeket a maga részére biztosítani akarja, akkor a következőket kell megvalósítania : Olyan gyümölcsfajtákat kell termeszteni — nagytömegben — egyöntetűen, melyek nálunk a természeti adottságok mellett legeredményesebben termeszthetők. Olcsóvá kell tenni termesztésünket, hogy az népélelmezési cikké válhasson a belfogyasztás- ban. a külértékesitésnél pedig más országok gyümölcseivel a versenyt felvehesse. A belső fogyasztást minél magasabbra kell emelni. Ha ezeket megtudjuk valósítani, akkor nem kell félnünk a tultermeíéstöl és gyümölcstermesztésünk is mezőgazdasági termelésünk egyik fontos és jövedelmező ágává’fejlődik. 518 1—2v Munkácsy Mihály- utca 8 számú I »Bias, Bril \m ház 1937. május 28-án délelőtt 9 órakor bírói árverésen eladatik. Felvilágosítást nyújt ELSŐ GYULAVÁROSI TAKARÉKPÉNZTÁR IVl: Békésmegyei gazdaadósok Szentesen Május 17-én Pünkösd hétfőjén délelőtt 10 órakor a gazdaadósok országos nagygyűlést, tartanak Szentesen. Értesülésünk szerint a nagygyűlésre Bókéstnegyéből is több gazda utazik Szentesre, hogy hozzájáruljon ahhoz a felirathoz, amelyet a védettség fenntartása, illetve kiterjesztése érdekében intéznek a kormányhoz. A feliratban feltárják a gazdák nehéz helyzetét és végleges intézkedéseket kérnek a kormánytól. A taiajlanl vizsgálatok és térképezés a közeljövőben meghűlni a megyében Beszámoltunk már annakidején arról a nagy horderejű munkáról, amely vármegyénk' talajtani vizsgálata és térképezése ügyében a közeljövőben megindul. Ezeknek a munkálatoknak elsőrendű fontosságát kellőkép értékelik különösen a dunántúli törvényhatóságok és érdekeltségek is mindent elkövetnek, hogy ezek a munkák végeztessenek el. Bár ezenkívül még sok más akadályt is le kellett győzni, a főispánnak mégis sikerült a földmivelési kormánynál keresztülvinni, hogy ezek a talajtani felvételek és térképezés elsősorban és a közeljövőben Békésmegyében indulnak meg. Tisztelettel értesítem Gyula város nagyérdemű közönségét, hogy asztalos műhelyemet Városház utca 19 szám alá . helyeztem át. — Ugyanott antik* öutorok vannak eladók. Tisztelettel Sipos Lajos asztalos.
