Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-16 / 109. szám
•1 BÉKÉS 1937 május 15 pénztárába a burkolási anyagnak 1710 pengőben előirányzott árát és végeztesse el a munkát a város. Végre is dr. Schriffert Ferenc indítványát fogadják el, mely szerint a Tejszövetkezet befizeti a fenti összeget és a város közmunka keretében elvégezteti a burkolást. A továbbiak során módosították a városi tisztviselők és alkalazottak létszámára vonatAzok a gyulaiak, akik szeretik szükebb pátriájukat, bizonyára sokszor elgondolkoztak azon, hogy mennyire szükség volna arra, hogy i a város képe szebbé, modernebbé alakuljon, j De nemcsak a magánpolgárok, hanem a hiva- j tali illetékesek is szőttek, sőt lerögzítettek i már városrendezési terveket. De jött a hábo- j ru és a szép tervekből irattári darab lett, j amelyeket azonban nem ártana az irattári porból kiásni, jól átnézegetni, a változott viszonyoknak megfelelően bizonyos módosításokat eszközölni rajtuk és szétnézni, vájjon volna-e rá mód, hogy a terveknek legalább egy része megvalósulhasson. Mert van ilyen lehetőség. Már többször megemlékeztünk arról, hogy Gyulán lehetetlenek a lakásviszonyok. Alig egy-két olyan lakás van, amely a mai higiénikus követelményeknek úgy, ahogy megfelel. Nem beszélünk arról, hogy az épületek ósdiak, a lakások levegős, világos, napsütéses voltával nagyon kevéssé törődő épitésüek, de a fürdőszoba ritka madár mifelénk, hát még a vízvezeték! A kutak és a mellékhelyiségek egymáshoz igen sok helyen annyira közel vannak, hogy a közegészségi állapotok statisztikájának nem egy rubrikájának magas száma innen nyeri magyarázatát. Előszoba nagyon kevés lakásban van, soknál a konyhán keresztül kell a lakásba bemenni. Mindezt nem munkás lakásokra értettük — bár hiszen ezeknél is helytelen állapotok ezek —■ a középosztály tagjai kénytelenek ilyen lakásviszonyokkal megelégedni. Egészen természetes ezek alapján, hogy a város széle rétegében él a vágy egy egész- ség«s, müveit embert megillető lakás után. A jelentkező lakásszükséglet alapján lehet bizonyos építkezéseknek, melyeknek során a város szépítésének, rendezésének ügye is megvalósítható lesz részben. Kérdés már most az. hogyha megadatnék az épitkezési lehetőség, vájjon a város külső szélein kétségtelenül meglevő egészséges, alkalmas telkeken telepszerűen épüljenek-e csaíelém. Arra tartok. S amint jobban zelgek, mind tisztábban látom először Iáit, majd a részleteit is egy bámulatosan épületnek. Formái különösek ugyan, de elragadóan szépek. Mintha láttam volna már ezekhez hasonló részleteket? Igen, igen! Az indiai pagodákra és az utóbbi századokban épült benáresi márványpalotákra emlékeztet ez az épület. Közeledem hozzá. Gyönyörű formájú arany kupolája ragyog a napfényben, szinte vakítja szemeimet. Elől terrasz bontakozik ki széles márványlépcsőivel. A háttérben oszlopsor. Odaérek. Lépegetek fel a lépcsőfokokon. Végre felérek a terraszra és körülnézek. Meglepő, leírhatatlan látvány tárul a szemem elé. Az oszlopok és az ivek tagozatai, díszítményei között fantasztikus állatok, madarak és virágok alakjai ; oly kecsesek, oly tökéletesek, hogy azokat a legnagyobb művész is, még csak el képzelni se tudná. Megyek tovább. A legcsodálatosabb az, hogy sehol egy emberi lélek. Az egyik iv alatt bemegyek az épületbe. Úgy látszik, hogy az előcsarnokban vagyok. Itt is szebbnél szebb építészeti formák ejtenek kábulatba Egyszerre csa* valami zajt hallok. Ijedten nézek körül, hogy hová rejtőzzem el. Szemben egy kis, vasrácsos ajtó. Kinyitom és belépek egy félhomályos helyiségbe. Óvatosan körülnézek s tovább haladok. Keskeny folyosónak látszik, a végén fölfelé vezető lépcsőfokokkal. Odaérek a lépcsőhöz és megindulok fölfelé Amint előrehaladok- köröttem mind világosabb és világosabb lesz Elé, rém a lépcső utolsó fokát és innét körülnézek. Kis karzaton vagyok. * karzat hosszában két-há- rom sor ülés, márványfaragással. Nem látván senkit, bátran odamegyek az első ülés elé s onnét letekintve látom, hogy előttem hatalmas terem terül el. A terem telve van különös ruházatú alakozó szabályrendeletet, amennyiben a létszám egy hatósági orvossal, egy polgári iskolai helyettes tanárral és egy iskolaszolgával bővült. Két kisebbjelentőségü ügy elfogadásán kívül 1938 január 1-től kezdődően évi 420 pengő segélyt szavaztak meg a Polgári Lövészegyesületnek. ládi házak, avagy pedig a város belső területén bérházak emelésével juttassák megfelelő lakáshoz az arra áhitozókat. Induljanak ki abból, hogy városunk legbelső része, a Haruckern-tér, bizony nem a legszivderitőbb képet nyújtja. Ha már most valamilyen módon lehetősége mutatkoznék annak, hogy pl. a r. kát. bérház felőli oldal ócska házainak helyén modern szép bérházak épüljenek, azt a lehetőséget minden eszközzel biztosítani kell. Ezen a soron levő házak meglehetős nagy telkkel rendelkeznek, úgy, hogy nem kellene zsúfoltan építkezni, hanem megvan a lehetősége annak, hogy kelet-nyugat tájolású, megfelelően inzolált különálló bérházak létesüljenek. Minderre nem szabad azt mondani, hogy időszerűtlen hiuábrándok. Már megemlékeztünk róla, hogy megvan a lehetősége annak, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet Gyulán is, mint annyi más városoan na- gyobbszabásu építkezésbe kezdjen. Úgy értesülünk, hogy vármegyénk főispán* ja a maga részéről'a mellett volna, hogy a Haruckern-tér említett oldalán történjék az esetleg lehető építkezések. Ebben az ügyben megjelent a főispán előtt dr. Fábry Ferenc, az 0. T. I. gyulai kér. pénztárának ügyvezetője és jelentést tett a szóbajöhető lehetőségekről és kilátásba helyezte, hogy amenyiben szüksége mutatkozik, személyesen is eljár az illetékes kormány- és egyéb hatóságoknál a lehetőségek biztosítása érdekében. De örömmel üdvözli a tervet a város vezetősége, amely minden vajószinüség szerint megteszi mindazt, ami módjában van, hogy ez a nemcsak lakás- politikai, hanem szociális szempontjából is végtelen fontosságú lehetőség ne rekedjen meg a jószándéku tervezgetés stádiumában. Hiszen fölösleges hangsúlyozni, hogy ilyen nagyobb szabású építkezés milyen sok iparágnak és munkáskéznek adna kereseti lehetőséget. Fábry Ferenc dr. értesülésünk szerint a jövőhét folyamán Budapestre utazik, hogy az kokkal. Többnyire idősebb, ősz és kopasz fejű férfiak. Megbámulom, majd felismerem őket: hindu papok, braminok, swamik gyülekezete van eiőttem. De hát hol vagyok ? A terem levegőjét zsongás, mcrmogás tölti be, mint amikor nagy tömegben emberek egymással diskurálgatnak, vitatkoznak. Hogy valahogy észre ne vegyenek, a pad végén egy falpillér mögé rejtőzöm és onnét lesem a történendőket. A hindu papok szép faragott támlájú, kényelmes székeken ülnek Elől külön csoport szék, egysorban, enyhe ivalakban. E székek előtt hosszúkás asztal. Bizonyára a főpapok helyezkednek majd itt el. Hanem mi az ? Amint még előbbre nézek, a bámulattól majd megmerevedek. Gyönyörű arany trónust látok magam előtt A trónus fölött ives baldachin, amelynek négy sarkát cherubok tartják. A baldachin 'meg van rakva szebbnél szebb alakokkal, csipkés diszitményekkel. És mind ez, a cherubok kecses alakjaival együtt, szinaranyból van, drágakövekkel gazdagon kirakva. A trónus előtti lépcsőzet két oldalán hindu zenészek guggolnak, egyesek a „bin“-t hangolják, mások meg a dobot verik. Micsoda káprázatos pompa ! Vájjon ki ül majd az arany trónszéken ? S mintha csak kérdésemre kapnék választ, egyszerre harsona hangjai hallatszanak. A mormo- gás pillanat alatt megszűnik, majd halk, andali- tóan szép zene hangjai ütik meg fülemet. A zene mind hangosabb lesz s ime a terem egyik nagy oldalbejáratánál egy csoport jelenik meg. Elől, két sorban ifjú zenészek ősi hindu hangszereken, a sitár-on, a dilrubá-n és a sarangi n játszva, mig mások a tamburint pörgetik. Utánuk tizenkét ősz főpap iépked. De ime : most egy egyedül haladó, hosszú szakállu aggastyán jelenik meg, aki mögött, tisztes távolságban, egy csoport bramin lépked, országos igazgatóságnál az elvi lehetőségeket illetően tájékozódjék. Hisszük, hogy az 0. T. I. országos igazgatósága Gyula városának ily irányú kérelme előtt sem zárkózik el, amint más városokkal szemben sem tette ezt meg. Hogy úgy a most körvonalazott építkezések rentabilitása minél jobban biztosíttassák, valamint hogy a magán tőke is kedvet kapjon az építkezésre, nagyon fontos volna - mint azt már egy alkalommal megírtuk — hogy a közalkalmazotti lakbérek tekintetében Gyula megfelelő lakbérosztályba kerüljön. A mai állapot sérelmes a közalkalmazottakra, de I hátrányos a városra magára is. Hisszük, hogy e tekintetben is kedvezően alakulnak a viszonyok. Közegészségagyi terepfeivételi munkálatok a vármegyében Nagyjelentőségű közegészségügyi munkálatok indultak meg a vármegyében. Már megemlékeztünk arról, hogy a törvényhatóság legutóbbi közgyűlésén általános elismerést aratott a szarvasi járás hatósági í orvosainak dr. Röthler István tisztifőorvos | által ismertetett közegészségügyi, általános népegészségügyi terepfelvételi munkálata. Ezeket a munkálatokat a főispán intenzív kedvezményezésére az egész törvényhatóság területén végrehajtják. A tisztifőorvos legfőbb irányítása mellett a járási és városi tisztiorvosok felügyeletével a községi és városi hatósági orvosok fogják végezni. Nagy fontosságú munkáról van szó, melynek elkészülte után teljes képet nyerhetünk a vármegye egészségügyi állapotáról. így a járványos, fertőző betegségek, tüdovész, trachoma állása és egyéb közegészségügyi jelenségek adatai bármikor rendelkezésre fognak állani. A vármegye egészségügyi diag- názisa lesz az a munka, mely munkával Bó- késmegye kiemelkedik az ország törvényhatóságai közül. Jól gyógyítani pedig csak helyes diagnózis alapján lehet. Elv az, hogy a kormányzat közegészségügyi elgondolásai a törvény- hatóság területén százszázalékig megvalósuljanak és különösen szociális vonatkozásai ne maradjanak meg a puszta tervezések világában. szinpompás egyházi viseletben. A trón elé érve a zenészek megállanak, majd kétfelé válva, lassan elhelyezkednek a lépcsőfokokon ülő zenészek mellett. A főpapok a trónus elé érve szintén megállanak s mély tisztelettel borulnak le az előttük elhaladó aggastyán előtt, aki lassan, méltóságteljes tartással lépked föl a lépcsőfokokon, a trónus felé. Odaérve leül a trónszékre és szelíden, kedvtelve néz körül a gyülekezeten, amely őt felállva, mélyen lehajtott főveí, a mellen összefont karokkal, némán üdvözli. Közben pedig szól a lágy, az én fülemnek szokatlan melódiáju zene. A menetet végül a brahminok csoportja fejezi be, akik most hosszú sorban, egyenként haladnak, lassan, a zene ütemeire lépkedve. A trón elé érve az aggastyán felé fordulnak és mély alázattal a földre borulnak. Majd fölemelkedvén lassan tovább haladnak és a trónus két oldalán lévő térségen csoportosulnak. Miután a fölvonulás igy teljesen véget ért, a trónuson ülő aggastyán int kezével, A zene elhallgat. A főpapok és papok elhelyeakednek üléseiken. Néma csönd. Most az aggastyán áldólag emeli föl kezét és megszólal: „Szeretett gyermekeim! Végtelen örömet okoz nekem minden egyes alkalom, ha gyülekezetetekben részt vehetek. Különös fontosságú a mai ülés, mert...“ Ekkor az előcsarnok felől szóváltás, majd lárma hallatszik. Mindenki megbotránkozva, de amellett kíváncsian fordul a bejárat felé. A lárma végül megszűnik és a kinyiló ajtón az őrség vezetője lép be a terembe. A papok sorai között elhaladva a trónus elé lép, ott megáll, földre borul és megszólal: „Atyám, egy leányzó hatolt be a kertbe, az előcsarnokban tartóztattuk őt fel.“ Kérdi az aggastyán: Nagyszabású OTI épitkezési tervek Gyulán és jobban kö- I a körvona- szép i
