Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-04-25 / 92. szám

LXBX. évfolyam 92. szám. (Bypfla, 1937. április 25 vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal {gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 35S. Politikai napilap Főszerkesztő ; DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben í.őö, vidéken 1.80 pengő ' Egyes szám ára 8 fillér Darányi Kálmán Nem éppen dicsérő kritika gyanánt több­ször hangzott el a kijelentés a közelmúltban is, hogy Magyarország a jogászok és szóno­kok hazája. Valahogy azt akarták ezzel mon­dani, hogy Magyarországon minden komoly, előrevivő realitás a délibábos ábrándozásokig jut el, mondanak róla a zöld és fehér aszta­loknál szóvirágokkal lelehinteit hangzatos frázisokat, a megvalósulás aztán belepusztul ebbe a himes szótehgerbe. Jól van minden, vállalunk mindent, még paragrafusokat is hur­kolunk mindenhez, de kijelentéseink, fogadko­zásaink konzekvenciáit alig, vagy sehogysem akarjuk levonni. Azok, akik ennek a magyar lelkűiéinek ismeretében szívós céltudatossággal dolgozták ki a maguk politikai és gazdasági, a nemzet egyetemes érdekével sokszor ellentétes elgon­dolásaikat, eddig — sajnos — jó pszihológu- soknak bizonyultak. A legteljesebb nyugalommal hallottak és olvastak időnként feltörő figyelmeztetéseket, amelyek fel akarták rázni a nemzet lelkiisme­retét ; nyugodtan legyintettek: magyar szal­maláng. Most azonban mintha ez a megnyug­tató legyintés már nem volna olyan határo­zott, mintha Magyarországon a hirdetett kor­mányprogramot meg is akarnák valósítani. Mintha kevesebb volna a szónoki hév és len­dület, mintha a meddő szóvirágok helyén egy­szerű, de határozóit kijelentések nyomán olyan intézkedések születnének, amelyek érzékenyen érintenek bizonyos számításokat, de ugyan­akkor életerőt, haladási lehetőséget jelentenek a nemzetnek, megoldást sok régen vajúdó problémának Darányi Kálmán, Magyarország minisz­terelnöke zöld és fehér asztal mellett beszédet mondott Szegeden. Rengeteg ember hallgatta, a külsőségek felfokozottan ünnepélyesek, a hangulat emelkedett és Darányi Kálmán nyu­godtan, tárgyilagosan beszélt. Nem telik neki szóvirágokra, mert a realitások halmazát szórja hallgatói elé. A helyzetet nem szépíti, a sebe­ket nem akarja a nagyhangú Ígéretek káprá- zatával eltakarni. Nyugodt bátorsággal tapo­gatja végig a nemzet testének fájó helyeit és — gyógyít. Magyj.r nemzeti és népi politikát hirdet és valósit meg. Tudja, mit tehet, de azt meg is teszi. A termelő és fogyasztó közül kikapcsolja a fölösleges, egyik fél felé ár­csökkentő, a másik felé árdrágító közvetitő- kezeket. Munkája gyümölcsét ma a gazda él­vezi. Megszűnt a .búza határidős üzlete, a ló­kereskedelmet szövetkezet bonyolítja le, a kisemberek adóját csökkend, illetve törli a kormány, a telepítés megindul, az ifjúság prob­lémájába erős kézzel nyúl bele és talál meg­oldást. Nem fél nyíltan szembenézni és nyi­latkozni a zsidókérdésről. Nem rejti véka alá, hogy van ennek a kérdésnek a nemzet éle­tére, de magára a benszülütt zsidóságra is veszélyes oldala. A szélsőségek kilengéseit meggátolja a kormány, amely nem akar sem­milyen diktatúrát, de határozottan hangsúlyozza a kormányzat nemzeti és keresztény jellegét. A gyengéket és a kisembereket segíteni akarja, a gazdaságilag erősek vállaira az arányos igazság alapján akar terheket rakni. Külpoli­tikája határozott és világos: a magyarság ér­dekeit szem előtt tartó békepolitika. Az igaz­ságnál többet nem kér ez a politika, de azt százszázalékig kívánja. Még folytathatnánk, különösen a részlet­megvalósulások felsorakoztatása volna al­kalmas még hangulatkelésre is, de nem az a célunk; Darányi Kálmánnak nincs szüksége arra. Mi elgondolkozunk a szegedi beszédeken és mintha lidércnyomás szakadna le rólunk: az egyszerű szavak nyomán újabb erőre kap bizalmunk, hitünk. Hiszünk abban, hogy van még módja egy szebb magyar jövő kiharcold­Az idén is lesz Gyulán diák­(A „Békés“ munkatársától.) Lapunk ha­sábjain már ismételten foglalkoztunk azokkal a nagyszerű természeti adottságokkal, ame­lyek Gyula környékét egyenesen predeszti­nálják arra, hogy olt nyaraló, üdülő­telepek létesüljenek.. Több ízben irtunk már arról 1«, hogy a régen tervezett vármegye5’ diáknyaraltatót, ha fokozatonként is, meg kel! valósítani. Történt is már egy-két kezdő in­tézkedés e téren, de részben anyagiak hiánya, részben egyéb körülmények akadályozták, hogy a már részletesen kidolgozott szép tervek a megvalósulhatásig eljussanak. Pedig az illetéké« tényezők teljes mér­tékben átérzik a kérdés nagy fontosságát és úgy látszik — hogy most már megkísé­relik a lebirhatatiannak hitt akadályok elhá­rítását. Vitéz Márki Barna dr. alispán lekül- dötte az iratokat Gyula város polgármesteré- ! hez azzal, hogy a város most már határozott j formába öntse azokat a feltételeket, amelyek I mellett a vármegyei diáknyaraltató céljaira a felajánlott területet a város a vármegye közönségének rendelkezésére bocsátja. (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Kiadták a velencei megbeszélések hivatalos kommüni­kéjét. A hivatalos közlemény igy hangzik : A velencei találkozás során az olasz és az osztrák miniszterelnök több Ízben megbe­szélést folytatott egymással. Ezeket a megbe­széléseket az Olaszországot Ausztriához fűző szívélyes barátság szelleme hatotta át. A Duce és a szövetségi kancellár meg­elégedéssel állapította meg, hogy a két kor­mány felfogása teljesen azonos. Ebből az al­kalomból újból megerősítették azokat az alap­elveket, amelyeken a két ország barátságos kapcsolata nyugszik. Ismét kiemelték, hogy milyen kedvező eredményekkel járt a római jegyzőkönyvek végrehajtása, amely Magyar- országgal teljes egyetértésben folyik és annak a bizaíomteljes reménységüknek adtak kife­jezést, hogy a két ország együttműködése megszilárdítja Olaszország és Ausztria barát­és tanoncnyaraltatás Alkalmunk volt a város műszaki vezető­jének idevonatkozó véleményes javaslatába betekinteni és örömmel láttuk, hogy a javas­lat feltételei és elgondolásai nemcsak a vár­megyei diáknyaraltató megvalósítására terjesz­kednek ki, hanem igen életrevaló és még a mai viszonyok között is megvalósítható terveket tartalmaz az Országos Társadalombiztosító In­tézet tanoncnyaraltatására vonatkozóan és a közeljövőben létesítendő mintegy 130 telekből álló hétvégi üdülőtelep létesítésére. Pénteken egyébként Gyulán járt az OTI országos igazgatóságának és az országos cser­készszövetség egy-egy kiküldöttje, akik a vá­ros vezetőségével és a cserkészügyek, illetve a tanoncnyaraltatás helyi intézőivél beszélték meg az idei nyaraltatás ügyét így — úgy tátszik szerencsére alap­talannak bizonyul az az aggodalmunk, hogy az idén Gyulán nem lesz, vagy csak kisebb mértékben diák-, illetve tanoncnyaraltatás. A tervek és megállapodások részletes ismertetésére legközelebb rátérünk. sági kötelékeit, másfelől etőmozditja annak a közös célnak az elérését, hogy megteremtsék a feltételeket a Dunamedence viszonyainak általános rendezése számmára. A két államférfi egyetértett abban a felfogásban, hogy ezt a rendezést csupán Né- | metország tényleges közreműködésével lehet elgondolni és végrehajtani. A szövetségi kancellár megragadta ezt az alkalmat, hogy a Dúcéval együtt különö­sen megvizsgálja az olasz osztrák gazdasági kapcsolatok kérdését és hangsúlyozta annak a közreműködésnek fontosságát, amellyel Olaszország az olasz-osztrák árucsere megélén- kitésével Ausztria gazdasági újjászervezését elősegíti. Magyar politikai körökben örömmel álla­pítják meg, hogy a római blokk együttműkö­dése szilárdabb, mint a kisantant tagjait egy­máshoz fűző kapcsolatok. Megerősödött a baráti viszony Olaszország és Ausztria között — mondj** a velencei találkozóról kiadóit hivatalos Jelentés Bi*. Feüifzsch volt békési főispán arc­képét leleplezték Berettyóújfaluban A ^ Bek én'1, munkáidrsátó!.! Szómba- ; ton délben leplezték le Beretyóujf,Kubán br. i Peilitzsch Bertbold arcképét. Az ünnepélyes j arcképleleplezésen rétsztvett Bihar vármegye j főispánja. Szilágyi Lajos, vitéz Nadáriyi Já- ; nos alispán. Bekésvármegyét pedig vitéz dr. Ricsóy-Űhlank Béla főispán és vitéz dr. Márki Barna alispán képviselte. Báró Fei- litzsch Berthold acképét Karlovszky Bertalan művész keze festette. sának, a termeit kenyér igazabb elosztásának, a trianoni szörnyűség megváltoztatásának. Darányi nem kirakatember, de akik is­merik, tudják róla, hogy talpig férfin, aki, ha vállalja az ország irányításának végtelen súlyú feladatát, azt felelősségének teljes tudatában j vállalta és abban a szilárd meggyőződésben, | hogy hazája és nemzete sorsát előbbre vinni 1 tudja is. Darányi Kálmánt igazán ismerte Gömbös Gyula, aki a maga programjának meg­valósítását, a magyarság sorsának intézését csak Darányi kezében látta biztonságban és azért tette meg helyettesének. Gömbös Gyula nem csalódott és tudjuk, hogy a nemzet sem fog csalódni.

Next

/
Thumbnails
Contents