Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-01-11 / 8. szám
Politikai napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon 32. Csekkszám 54092. Főszerkesztő ; DOBAY FERENC Felelős szerkesztő: DOBAY JENŐ t LX1X évfolyam 8. szám Kedd 1937 január 12 Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér DOBAY FERENC utolsó útja (A „Rékés“ munknt.ir>átó) A város társadalmi életének, lapunknak, a vidéki magyar újságírásnak és nyomdaiparnak nagy halottját, Dobay Ferencet vasárnap délután temettük el. A ravatalt a gyászszertartás idejére az Anyatemplom előtti téren állították föl, amelyet a gyászolók nagy tömegben leptek el. Ott volt a közönség soraiban a város minden számottevő társadalmi és közéleti tényezője, de ott voltak igen nagy számban az egyszerű emberek is, akik az elhunytban a nemeslelkü és szeretettől áthatott embert jöttek el gyászolni. Több egyesüiet testületileg fejezte ki részvétét a gyászoló családnál. A róm. kath. iskolaszék és tantestület küldöttségét Görgényi Ferenc ig. tanító, az Ipartestület előljárósának küldöttségét Barát István elnök, a Csizmadia Ipartársulat küldöttségét Biró Ferenc elnök, a Kereskedelmi Csarnok küldöttségét pedig Sándor Dénes elnök vezette. bért László. Kegyeletes megemlékezéssel a Józsefszanatórium. Dobay Ferencnek a Magyar Alföld. Szeretett főnökünknek a személyzet Békés szerkesztősége és kiadóhivatala. Szeretett diszelnökének az Ipartestület. Utolsó üdvözlettel a Kegyes és Lenhardt-család. A szeretet jó nagybácsinak a Dobay gyerekek. A jó embernek, a hü barátnak, a kedves rokonnak Dubányi Imre. Tanítómesterének Leopold Sándor. Osztatlan megbecsülésem kiséri az örök hazába Horváth Jenő könyvkereskedő. Koszorút küldtek még Sárossy Gyuláék, Papp Gyuláék és a Winkler-család. Csokrot küldtek: Tanczik Lajos-Destek Károly, Dubányi Sári és Pista, Körmendy Károly és családja, Kozocsa Ferenc és felesége, Nagy Gusztáv, dr. Páll Gábor, dr. Scherer Ferenc és felesége. A megtört szivü család, a barátok és ismerősök a felhantolt és koszorúkkal elborított sirnál néma imádsággal még utolsó Isten hozzádot mondtak az elköl- tözöttnek, majd a közönség lassan megindult vissza a város felé. A szél az égen sötét felhőket kergetett, a temető lombtalan fái némán hajladoztak az esteledő időben. Akadozók és tétovák voltak a léptek, valami mintha körülfonta volna a hazafelé készülő emberek lépteit. Látszott az arcokon, hogy a sziveket fájdalom szorítja s nehéz otthagyni, kinn. a hideg sirkertben azt, aki iránt mindenki csak mélységes szeretetet és tiszteletet érzett. Nehéz volt beletörődni abba, hogy Dobay Ferenc már halott s Isten uj helyéül a temetőt rendelte. Nehéz volt kinthagyni a jajgatva hajladozó fák alatt, a fagyos rögök között egyedül azt, aki életében csak a szeretet melegét árasztotta. Dobay Ferenc elhunytéról úgy a megyei, mint az országos sajtó megemlékezett. A halál hírére több megyei lap szerkesztősége telefonon érdeklődött a halál körülményeiről s adatokat kért, hogy a vármegyei újságírás nesztorát, a nemeslelkü és nagy felkészültségű embert méltóképen elparentálhassa. Több budapesti napilap külön cikkben emlékezett meg az elhunytról s méltatta érdemeit. A Magyar Távirati Iroda közlése nyomán az ország valamennyi napilapja szintén hírül adta Dobay Ferencnek, a legöregebb magyar vidéki újságírónak elhunytét. A megboldogult lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 11-én, hétfőn reggel 8 órakor lett bemutatva az anyatemplomban. A requiemen, amelynek szertartását Szvetits Viktor és Welebill Walter káplánok segédletével báró Apor Vilmos dr. apátplébános végezte, több- százan vettek részt. Dobay Ferenc már a földé. Teste megtért oda, honnan vétetett. Lelkét és szellemét azonban Isten közöttünk hagyta, együtt családjával, barátaival és munkatársaival, hogy az élet küzdelmeiben segítségükre lehessen. Igen, csak az hal meg, kit elfelejtenek. Dobay Ferencet pedig elfelejteni soha sem fogjuk. Él, mert szeretetben élt és mert a szeretet örök. Gyula városai a nagy halott koporsójánál A részvétnyilvánitók úgy szómba- j ton, mint vasárnap igen nagy számban j keresték fel a gyászoló családot, sőt még közvetlenül a temetési szertartás előtt is { többen adtak kifejezést részvétüknek, j Ezek között volt vitéz Márki Barna dr. ! alispán és Almásy Alajos gróf is, aki j nemcsak a templom-téri gyászszertartáson vett részt, hanem a gyászolók tömegével együtt a Szent-kereszt temetőbe is kizarándokolt. Éppen fél hármat ütött az Anyatemplom órája, amikor báró Apor Vilmos dr. apátplébános kíséretével, Farkas István és lványi ' György káplánnal, valamint Huszár László kántorral és a mi- nistránsokkal megérkezett s megkezdte a gyászszertartást. Jéghideg szél kavargott a téren, úgyhogy a ravatalgyertyákat meg sem : lehetett gyújtani. A gyászolók azonban az utolsó percig kitartottak s könnyes szemekkel állották körül a fehérselyem szemfedős koporsót. Az Erkel Dalárda gyászéneke, illetve a szertartás után az Ipartestület elöljáróságának tagjai, számszerint hatan, hordozó rudakra vették a koporsót s a Városház-utcán és a kőhidon át megin- daltak vele a temető felé. A menet elején az Önkéntes Tüzoltótestület tíztagú szakasza haladt, a testület zászlajával, utánuk az Erkel dalárda tagjai, majd a koszorút vivő gyászkocsi, a halottas kocsi s a gyászolók százai haladtak. Az Ipartestület tagjai, felváltva, egészen a kaszárnya sarkáig vitték a koporsót, majd ott föltették a halottas kocsira s a menet most már igy haladt megilletődött csendben a temető felé. A munkatársak búcsúja a temetőben Kint a sirnál báró Apor Vilmos apátplébános újabb imát mondott, mialatt a koporsót lassan aláeresztették az üregbe. A sirbaeresztett koporsó fölött a Békés szerkesztőségének nevében Kovács Géza dr mondott szeretettől és részvéttől áthatott búcsúszavakat: — Felejthetetlen főszerkesztőnk, mind- annyiunk szeretett Feri bátyja ! Amikor most itt állunk a kis kapunál, ahol az élet becsukódik, tamásabbnak érzem magam Tamásnál: nem tudom elhinni azt, amit látok, amit hallok, nem tudom elhinni, hogy Dobay Ferenc nincs többé, hogy az az áldi tt lelkű ember. akit annyian szereltek, ezentúl mát egy sirhalom alatt alussza álmait. Azt olvastam valahol, hogy nincsenek is halottak, hogy csak azok halnak meg, akiket elfelednek. Dobay Ferenc tehát nem haltál meg, meit Téged elfeledni sohasem lehet. Közéleti munkásságodban magad voltál a becsület, a puritánság, a törhetetlen magyai érzés. Óh jöjjön el szellemed szerkesztői szobánkba! Tedd vállainkra szelíden kezed, hogy mi is csak azt hirdessük, amit le hirdettél, munkánk becsületes közéleti útmutatás legyen. Amikor most Istenhozzádot mondunk Neked, Te az Ur zsámolyánál könyörögj izokért, akiknek most úgy fáj a szivük, hogy adjon a Mindenek Ura vigaszt ; fájdalmaikra. Könyörögj mindannyion- | kért, hogy á. Tőled reánk hárult nemes j feladatnak eleget tehessünk. Dobay Fe- j re ne nem haltál meg, mert nem felejtünk. Isten Veled, a viszontlátásra ! Utána Tóth Károly mondott búcsú- ! szavakat a nyomdaszemélyzet nevében. — Mi. a betű napszámosai, a nemes ur nyomdászai, itt, a sirgödörnél, a halál fekete kertjében iiatlan betűkből rakjuk össze zokogó szivünk Hozzád intézett utolsó mondatát ' atyánk, munkaadónk, Isten Veled! Szavai elhangzása után az Erkel dalárda megható énekkel búcsúztatta el az áldott emlékű halottat. Közben báró Apor Vilmos az első lapát földet alápergette az elhunyt koporsójára, utána betemették az üreget és felhalmozták a Szent-kereszt temető legújabb sirhantját. A koporsó tetejére csak az özvegy, a törtszivü hitves koszorúja került mig a többi koszorút a sirhanton helyezték el. Az özvegy koszorújának szalagján a következő szavak állottak : Édes jó mindenemnek, Rózád. A többi koszorún ezek a feliratok voltak olvashatók: Édes Apának Manci, Jenő. Örök szeretettel Bellus, Gyula, Katinka, Lacika. Örök szeretettel Marcsi, Tubi, Imre, Ferike. Édes jó Apának Jánoska. Édes Jó Ferinknek Jolán, Irén. Isten veled, a viszontlátásra Ernő. Nászomnak Eszter. Feri bácsinak Kóczián-család. Feri bácsinak Jolán, Ica, Laci. Kegyelettel alelnökének a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Kegyelettel a Mérey-család, Szeretetteljes kegyelettel Kóhn Dávid. Feri bácsinak és keresztapának Ella, Irén, Rózsi, Pista. Bucsuüdvözlet a kedves jó Dobay bácsinak Konkolyéktól. Dobay bácsinak Schei-
