Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-03-13 / 59. szám

Gyula, 1937. március 13 szombat LX1X. évfolyam 59. szám BÉKÉS Szerkesztős ég és kiadóhivatal j Politikai napilap Eloíizetés egy Íróra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő ; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telelőn Gyula 32. D©BAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér A kendertermelés lehetősége Békésmegyében A mai államigazgatás nagy részét a szo­ciális nehézségekkel való birkózás köti le. A munkanélküliség, a nyomor fojtogatja a nem­zeti társadalom nagy részét. A rendelkezésre álló munkaalkalmakat jobban feldarabolni nem lehet, hiszen már igy is éppen, hogy a leg­szűkebb falat kenyeret tudják megkeresni azok a szerencsések, akiknek valamilyen fog­lalkozásuk akad. Új munkaalkalmakat kell teremteni minden áron. Olyan alkalmakat, amelyekhez nem kell nagy befektetés, mert pénz — nincs. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy a fal­vak nincstelenjei háziiparral igyekezzenek a hiányokat pótolni. Ennek a gondolatnak való- raváltása ma nem könnyű feladat Magyar falvaink, különösen alföldi falvaink nagy ré­széből csaknem teljesen kiveszett az egykor általános háziipar, különösen a szövés-fonás. A kenderföldek helyén más terem; orsó, rokka legfeljebb, ha egyik-másik padláson poroso­dik, a szövőszéket pedig jobban megbámulják, mint a köröstarcsai ősleleteket. Meg kell terem­teni tehát a lelki és anyagi előfeltételeket ahoz, hogy a háziipar feléledjen. Meg kell barátkoztatni, meg kell szerettetni a néppel a háziipart, nyersanyagot kell teremteni és gon­doskodni kell a háziipari termékek értékesí­tési lehetőségéről. Mindez sokkal nehezebb munka, sokkal több ügyszeretet, kitartás kell kozzá, mint általában gondolnánk. Szerencse, hogy akik Gyulán és környékén intézik a há­ziipari ügyeket szivvel-lélekkel végzik ezt a valóságos apostoli munkát. A „Békés“ már ismételten foglalkozott vármegyénk háziipari ügyeivel. Rámutattunk arra, hogy Dobozon pl már eddig is szép sikert értek el a kendertermesztés és földol­gozás terén. Elekes főjegyző a közmunka ke­retében eddig három kenderáztató-medencét csináltatott, az idén csináltatja a negyediket. Utánna jártunk, hogy milyen anya­gi eredményeket lehet elérni a kenderterme­léssel és annak háziipari feldolgozásával. A szegedi háziipari felügyelőség elaborátumszerü felterjesztéssel fordult az ipar ügyi miniszter­hez ebben a tárgyban. Megtudjuk ebből, hogy Csonkamagyarországon 1934-ben 18 ezer kát. holdon termeltek kendert. Egy hold 3 ember­nek ad 75 munkanapon keresztül foglalkozást. Ez azt jelenti, hogy 55—60 ezer ember három hónapon át átlag napi két pengőt keres, ez 13‘5 millió pengőt jelent összesen. Részletezve a lehetőségeket, három féle termelési csoport különböztethető meg. Az első csoport szerint a termelő a termelt kendert minden külön feldolgozás nélkül u. n. légszáraz állapotban adja el. Egy katasztrális holdon 40 q. kender terem, ezért átlagban öt pengőt fizetnek métermázsánkint, ez 200 pengő összbe­vételt jelent. A második csoportba tartozó ter­melők már tilolják, nyüvik, gerebenezik a kendert s úgynevezett szálakenderként adják el. A termelt 40 q kenderből 17 százalék, te­hát 680 kg. kenderrost nyerhető, ennek kg-kénti ára 1'20 pengő, összesen tehát 816 pengő. Öt százalék, tehát 200 kilogramm kóc értékesíthető még á 65 fillérért, összesen 130 pengőért. Ilyen termelés mellett 946 pengőt lehet egy hold kendertermésért elérni. A harmadik csoport termelői már teljesen feldolgozzák a kendert; termelik, fonallá fonják és zsákká, ponyvává szövik és igy értékesítik. Termé­szetes, hogy igy már kedvezőbb eredménye- nyek érhetők el. Már a második termelési csoportban két kát. hold kenderföld 3—4 ember foglalkozása mellett mintegy 1900 pengő bruttóbevételt biz­tosit. Ebből 300 pengő termelési költséget le­számítva 1500 P. tiszta jővedelem marad. A vármegyében itt is, ott is kezd tere­bélyesedni a nemrég megindult szövés-fonás A XEP csütörtöki értekezletén Darányi miniszterelnök a telepítés munkájáról és a szociális kérdések megoldásáról mondott beszédet Kétszázezer családot juttat földhöz a kormány (A „Békés“ tudósítója jelenti) A NÉP csü- i törtökön este fél 8 órakor Ivády Béla elnök- ; leiével értekezletei tartott, amelyen Darányi Kálmán miniszterelnök vezetésével megjelen­tek a kormány tagjai, az államtitkárok, ott volt a főispáni kar több tagja. Ivády Béla külön üdvözölte Darányi Kál- ; mán miniszterelnököt, a párt vezérét, abból az j alkalomból, hogy a múlt hónapban tartotta 1 képviselőségének 10 éves jubileumát. Sor került a pártériekeziel tulajdon- í képeni tárgyára: a fölbirtokrendezés során földhöz és házhelyhez jutottak tartozásának rendezéséről szóló rendeletre. Mielőtt Fabinyi Tihamér pénzügyminisz­ter a rendelettervezetet ismertette volna, Darányi Kálmán miniszterelnök szólalt föl: — Nem hagyhatom szó nélkül — mon­dotta, — hogy a magyar közéletnek különben igen tiszteletreméltó alakja, az egyik ellenzéki pártnak vezetője, aki már több Ízben fejezte ki aggodalmát abból a szempontból, hogy a kor- mány az ő felfogása szerint nem tesz eleget azoknak a várakozásoknak, amelyeket elvár­nak, pártjának egyik legutóbbi ülésén azzal vádolta meg a kormányt, hogy jóllehet 20 millió pengőt vett föl telepítés céljaira, még egyetlen embert sem telepítettek le. Azt is kérdezte: mi van azzal a két millió pengővel, amelyet Ígérete szerint a kormány az ifjúság elhelyezésére fog fordítani. Nem vagyok türel­metlen ember, csupán egyet kérek igen tisz­telt barátomtól és képviselőtársamtól; azt, hogy olvasson újságot. Ha ezt tette volna, í értesült volna arról, amiről már beszámoltam j itt a parlamentben is, hogy az elmúlt 6 hónap alatt 2230 tulaj­donszerzés töitént telepítés követ­keztében és ezernégyszázötvenen ju­tottak kishaszonbérléthez. Tudomására jutott volna az is, hogy 11.700 holdat adtak tulajdonba és 96i!Q holdat kis- haszonbérletbe. Ezzel a kérdéssel többé nem is kívánok foglalkozni. Ami pedig az említett 2 millió pengőt illeti, mint miniszterviselt ember­nek, tudnia kell, hogy a kormány bármilyen összeget csak a költségvetésbe beállítva hasz­nálhat föl, viszont a költségvetés tárgyalása csak a jövő hónapban kezdődik meg. A kor­mány a gazdasági és szociális problémákat olyan módon igyekszik megvalósítani, amint azt a rendelkezésre álló idő és lehető­ségek megengedik. Az értekezletnek éppen az a célja, hogy a pénzügyminiszter ur ismertesse azt a már ja­nuárban, pártértekezletünkön bejelentett egyik fontos kormányrendeletet, amely most kerül a 33-as bizottság elé és amely a földhözjutottak terhein kíván eny­híteni. Ez kereken 400.000 földhöz- juttaiott érdekeit és közel másfél- millió magyar sorsát érinti, ha a családtagok számát is figyelembe vesz- szük. A kérdés fontosságát mindenki ismeri. Külön aláhúzom, hogy az éremnek másik ol­dala is van: a megváltást szenvedők ügye. A pénzügyminiszter ezzel a kérdéssel is fog­lalkozik és remélem, sikerülni fog megtalálni a helyes utat és módot ahhoz, hogy ebben a vonatkozásban is a kirívó eseteken segíteni lehessen. A miniszterelnök beszédét a jelenlevők nagy tapssal fogadták, majd Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter szólalt föl. Ismertette a kor­mánynak a 33-as bizottság elé terjesztendő rendelettervezetét, amely nagy mértékben könnyít a földhöz és házhelyhez juttatottak terhein. Ivády Béla pártelnök ezután meleg sza­vakkal üdvözölte Nagy Emilt és Halla Aurélt, képviselővé történt megválasztásuk alkalmá­val, majd bejelentette, hogy a hajdúnánási kerületben Benkő Géza tisztifőügyész a párt hivatalos jelöltje. A párt ezután a földmunkás­ügyi bizottságot választotta meg, amelynek elnöke Lányi Márton, alelnöke pedig Szeder Ferenc lett. Ezután betöltötte a párt különböző bizottságaiban megüresedett tagsági helyeket. Leleplezték Gömbös életnagysága arcképét (A „Békés“ tudósitója jelenti.) A TESz szerdán délután tartotta székházának díszter­mében évi rendes közgyűlését, amelyen le­leplezték a TESz volt vezére'mökének, néhai Gömbös Gyula miniszterelnöknek életnagy- ságu képét. Az ünnepségen megjelent Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya Kálmán, Fabinyi kendertermelés így a már említett Dobozon kivül, Tótkomlóson és más helyen is. Március 10-én. szerdán a járás háziipará­nak vezetői a szegedi kerületi háziipari felü­gyelő kíséretében kimentek Dombegyházára, hogy megtekintsék az ottani kendertermelési kísérleti telepet. A falu lakosai a termelést és részfeldolgozást mind maguk végezik és igen szép eredményeket értek el. A járásban három ilyen kísérleti telep tétesül, egy Dobo­zon, ahol már — mint megírtuk — az alap- feltételek, megvannak. Az iparügyi miniszter nagymértékű anyagi támogatásban is része­síti a kezdet nehézségeivel küzdő ilyen tele­peket. A dombegyháziak például különböző gépeket kaptak, (több rokka, motolla stb.) tanfolyamokat rendeztek nekik. Az érdeklő­Tihamér Lázár Andor, Bornemisza Géza mi­niszterek. Baross Gábor országos elnök üdvö­zölte a megjelenteket, Gömbös Gyula édes­anyját és két nővérét. Hindy Zoltán, az egyesület társelnöke mondotta az ünnepi be- ; szédet. dés nagy, annyira, hogy minden jelentkezőt be sem lehet kapcsolni a munkába. Ők csak a fonálfonásig dolgozzák fel a kendert, a kör­nyékbeli falvak aztán szövik meg, dolgozzák fel kötélnek stb. Bizonyosra vehető, hogy a vármegyében mindenütt nagy örömmel veszi a lakosság a neki nyújtott kereseti lehetőségeket, visszatér­nek anyáik, apáik tisztes foglalkozásához és szokásaihoz. Talán még azt is elérjük, hogy falvaink leányai többre becsülik majd a be­csületes háziszőttes ruhanemüeket, mint a „selyem ezombinéket“. Aki erre a területre visszavezeti a falvak onnan eltévedt lakóit, az a szó legnemesebb és legigazabb értelmében vett nemzetmentő munkát végzi.

Next

/
Thumbnails
Contents