Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-03-13 / 59. szám
2 BÉKÉS 1937 március 43 Márciusi szellem 1848. március 15-e a magyar történelem egyik legnagyobb tagja, melynek fénye soha el "nem halványuló ragyogással tündököl minden igaz magyar lelkében. Ezt a napot büszkén felemelt fejjel, igaz és nyilt lelkiismerettel ünnepelhetjük és kell, hogy meggünnepeljük minden évben örök idők végtelenségéig, mig egy igaz magyar él e földön ! Ennek a napnak tündökölnie kell s ebből a napból élni és táplálkozni kell minden Kor magyarjának. Mert ez a nap csupán a mi — magyarok — szent és dicső napja ! Ha ősi tradíciókra hivatkozunk, ha történelmi időket idézünk, ha a történelemből a mindenkori nemzeti életben élni akarunk, akkor minden esetben hivatkoznunk, idéznünk szent kötelességünk a március idusát idézni és abból életet meríteni! A tavaszi márciusi szellő egyszerre hatalmas tölgyet szökkentett szárba az elvetett magból ! Ismerjük március 15-ének lélekemelő történetét, ismerjük nagyszerű vezéreit és ismerjük azt a felémelő és fenséges légkört, amelyben egy egész nemzetnek, mint egy embernek dobbant meg a szive és telítődött meg a lelke egy szent eszmével, melyet egy szóval úgy tudnék kifejezni : „mindent a nemzetért“. Mily megkapó, ha végig nézzük ezt a nagyszerű történelmi képet s ezen a képen szereplő vezető férfiak, márciusi ifjúság s az egész nemet s annak minden egyes tagjának lelkét, szivét, elgondolását és eszményét. Mily fenségesen szép ezeknek a forró hazaszeretet szent kohóiéban csillogó acéllá megedzett ragyogása és elszánt kemény akarata Mily lélekemelő ennek a kornak vezetőiben s minden magyarnak lelkében lángoló önzetlen, minden magán érdeket téhetevő, egyedül és kizárólag a nemzet boldogulását szem előtt tartó hazafiui szeretete. Erre csak a fajtáját önmagánál is jobban szerető és féltő, igazi férfiúi lélek képes ! Ezek a férfiak méltók voltak koruk nagy eszméihez s ahoz, hogy nemzetük vezérei legyenek ! Nem az ők s nem a nemzet voltak okai annak, hogy e nagyszerű nap, végeredményében szomorú és sötét leáldozásban nyert véget. Most és minden időkben ne merüljön ki az 1848. március 15-ének magasztos emlékezete a száraz történelem felfrissítésében és ismertetésében, sem szép és élvezetes szóvirágból font beszédek elmondásában, mert a történelmi részt minden igaz magyar lelkében őrzi, a szép beszéd pedig elhangzik s nem sok nvomot hagy a lelkekben. Éppen ezért a március 15-ikét akkor ünnepeljük meg igazán s az eszmének igaz szolgálatában, ha annak eszméit, korának és szereplőinek szellemét, jellemét és hazafiui elhivatottságát megkíséreljük összehasonlítani a mindenkori magyar élet szellemével, eszméivel, vezérférfainak jellemével és vezetésre való elhivatottságával. Ha a múlt időket vizsgáljuk március idusának ebből a szemszögéből, bizony elég szomorú tapesztalatokat vonhatunk ebből le. Soksok hibát követett el a mult a magyar nemzettel szemben s a márciusi eszme, a márciusi jellem és önzetlen, — csupán a fajtája boldogulását szem előtt tartó — márciusi férfiak elpirulnának a múlt hibáinak és fajtájával nem törődő szellemének láttán. Ez a nemtörődömség, ez az idegen faita által diktált közszellem ásta meg a magyar nemzet sírját, ez termelte ki az 1918. évi őszi rózsát és a nyomába lépő szégyenletes bolsevizmust és az átkos trianoni békétEzt a szellemet, ezt a jellemet, ezt a magyar lélektől idegen kárjelenséget kell kiirtani a márciusi szellemnek és jellemnek! Ezért kell nemcsak március 15-én hanem mindenkor és mindenütt, minden adott helyen és adott alkalomkor hirdetni és tanítani és a magyar lelkekben visszaidézni és beleedzeni a márciusi idők szellemét, mert hisz ott él ez minden magyar szív és lélek mélyén születésétől fogva, csak nem szabad elhanyagolni, nem szabad hagyni, hogy idegen faj idegen eszméi hirdetésével, magyar lélektől idegen szellemmel elhomályosítsa és kiirtsa a magyar telkekből. Erre pedig a nemzet mindenkori vezetőinek kell vigyázni ! Ma már — ha nem is igy gondoltuk — de mégis elértük a márciusi gondolat egyik igen fontos talpkövét, a független Magyarországot. Hogy ezt megtartsuk, felvirágoztassuk, hogy a nemzetet boldoggá tegyük, a márciusi szellemnek kell áthatnia minden igazi magyart, minden vezető államférfit. A jelszó pedig ma más nem lehet és nem szabad másnak lenni-. „ a haza minden előtt !“ (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A napilapok politikai rovatvezetőinek testületé csütörtökön ebédet adott Rákóczy Imre dr. miniszter tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjének tiszteletére. Az ebéden Béry László mondott igen meleghangú pehárköszöntőt Rákóczy Imre hosszabb beszédben válaszolt: — Köszönöm annyi esztendő kedves emlékét. Az egymásiránti megbecsülés és bizalom erős kötelékeket jelent. Ez a benső viszony bennünket minden időben a magyar sajtó nagy hivatásának és a nemzet érdekeivel szemben (A „Békés“ munkatársától.) Krikk, krakk, krikk, krakk, kattogja az egyfogatu kocsi vasráfja a betonba öntött apró kockaköveken. Kifelé megyünk a városból a Tinódi utcába, Uj-Gyula végére. Felkeressük a régi nagy vizek koronázatlan királyának, az ősi magyar pákászoknak mába átültetett árnyalakját, a pár kis halastavacska felett uralkodó halász- mestert. A karcsú jegenyeakácok, mint barna felkiáltójelek, kopáran bólongatnak az országút mellett. Megérkeztünk Itt a Tinódi utca. A kocsi megáll. A sarkon korcsma. Vezetőim figyelmeztetnek : „itt tessék vigyázni“. Itt átmegyünk. Szemben van az Engelhardt halász háza. A gazda a meleg sutban ül. Felesége a csizmáját kezeli erősen. Késsel vakargatja a sarat a pelyvás földre. — Adj Isten ! .— Isten hozta az urat, mondja egyszerre Engelnardt Ferenc és felesége. — Arról szeretnénk valamit tudni mondom, hogy mióta foglalkozik halászattal, hogy lett azzá, Gyulán hány halastava van és mit fizet érte? — Hát kérem alássan, — kezdi Engelhardt — én gyulai német vagyok. Azelőtt kőműves voltam, de nem igen jövedelmezett a munkám és igy ezelőtt tizenöt évvel halkeres- ! kedéssel kezdtem foglalkozni. Hoztam a halat Körösladány és Endrőd környékéről és Gyulán, Csabán, Kétegyházán, Eleken és Megyesen piacról-piacra járva adtam el azokat. Nehezen ment. Eleinie vonatra is alig telt, később már kocsival jártam. Most pedig két éve kibéreltem a várostól a Homokbányát és a Bikát, amelyért 270 pengőt fizetek évente. Most kezdek bele tavasszal a Bárdosban levő uj halastóba. Biharugráról hozott ponty- és harcsaivadékkal fogom betelepíteni. Az első óv felesbe megy és ha megszeretem a második évtől kezdve évente egyszáz pengő a bér. Az idén veszem át. Itt a várossal úgy szó! a szerződésünk, hogy a halászott hal 70 százaléka enyém, 30 százaléka a városé. Az enyém még a Szent- háromság temeténél levő tó is. — Hát aztán — kérdem,— melyik a legjobb halastava, milyen hal van a tavakban és mennyit lehet belőlük kitermelni ? Legjobb halastó a Bika — mondja Engelhardt — de csak volt, mert amióta a Dehydro beleereszti a tejsavó- jál a vizbe, döglenek tőle a halak. Pedig nagyon szép példányaim voltak ott. Az 5—6 kilós potyka nem tartozott a ritkaságok Ez a szellem hassa át a mai kor magyarját, a mai államférfiakat, csak magyart lásöon a magyarban, csak egyet akarjon — minden önérdeket félretéve, — faj- iájának minél erősebbé tételét, lehető legnagyobb boldogulását, az ezeréves integer nagy Magyarországot az idegen mételye ző szellem kiirtásait. A máciusi szellem legyen vezérünk s igy ünnepeljük március idusát s akkor azt hiszem igy szolgáljuk legjobban a márciusi való kötelességeinkek lelkiismeretes teljesítésére is kötelez. A közvéleményt a parlament, a kormány, a való események és nem kis mértékben a hírszolgálat alakítja ki. A felelőségérzet az országot a legjobb alkotmánybiz- tositékra, a közszabadságokra jogosulttá és méltóvá teszi, a nemzetet pedig felemeli. A sajtószabadság elősegíti és megkönnziti az állam életének, az alkotmányjog védő gátai közt való biztos folyását. A sajtófőnök beszédét nagy taps követte és őt meleg ünneplésben részesítették. közé. A vágóhidról teljesen derítve tisztán jön a viz. Az jó a halnak! Hanem az a Dehydro ! Most a város felküldött egypár döglött halat Pestre vizsgálat céljából. Majd ott megállapítják, mitől döglenek a halak a Bikában. Azelőtt évente 8 10 q. halat kitudtam termelni 7 8 száz pengő értékben. Ma. . . semmit. Nincs. Kidöglöttek nagy halaim, amelyek átlagban 1-2 kilósak voltak s addig mig a tavasz el nem jön Ugráról vagyok kénytelen hozni a sebeskörösi halat drágán, nagy költséggel . A Homokbányában kárász és ponty van, de nem olyan halbő mint a Bika, mert mély a viz és a pontyot nagyon nehéz kihalásznunk:. Itt cca 10 — 12 q. halat fogunk ki évente, de mivel nagy része kárász, igy nem nagy értéket képvisel. Értéke ötszáz pengő körül van. — A temetőnél levő tóban és a Mária- falva előttiben is van kárász Hogy itt milyenek a halviszonyok, csak az idén tudom meg. A halakat nem táplálom mesterségesen. Minden a víztől függ. Ez adja a táplátékot. Tavaszra minden bérelt halastavam a Köröscsatornával összeköttetésbe jut és igy állandó friss vizcirkuláció a halak minőségét és mennyiségét is megjavítja majd. — Nincs-e sok baj a halastavak őrzésével, hiszen oly szétszórtak. Kérdem. Dehogy is nincs, — felel az érdemes halászmester. Négy-öt ember minden éjj el vigyázza, járja őket. Közbe halászgatnak is. — Negyedét kapják a nagy halnak. Az apró hal feles. Bizony sokszor volt rá eset, hogy megkergettük az orv-halászokat. — No és nyujt-e biztos megélhetést a halászat, hány évre szól a szerződés és mik a tervei a jövőben, — kérdem. — Biztos megélhetést még most nem nyújt, feleli Engelhardt. Még kezdő vagyok. Sokat kell nélkülözni, éjszakázni, ázni, fázni. E mellett még földmunkával és kereskedéssel is foglalkozom, hogy két fiam és feleségem számára előteremtsem a mindennapit s ezt a kis gunyhómat is fenttartsam. Szerződésem a varossal hat évre szól. Még négy évem van hátra. Szeretem a mesterségem. Bízom a jövőben. Dolgozni tudok s szeretek és remélem, hogjt majd csak felvergődöm és a gyulai piacot is el tudom majd látni ízletes, jó, olcsó körösi hallal. A kocsikerekek ütemes zenéje mellett elgondolkozom, milyen jó és olcsó táplálék lehet pár év múlva a mai drága husvilágban a város vezetősége és Engelhardt mester céltudatos munkáján keresztül majd a gyulai ponty és a harcsa. szellemet. Dr. Antalfia Emil. Rákóczy Imre sajtófőnök ünneplése Panaszkodik a gyulai főhalész: miéta a Dehydrő működik» a Bikatóban — döglenek a halak
