Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-03-07 / 54. szám
Gyula» 1937. március 7 vasárnap LXIX. évfolyam 54. szám BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC t Előfizetés egy hóra helyben Í.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Mussolini levele egy gyulai kislányhoz Tudósítása a harmadik oldalon Tolvajt kiáltanak minden nap legalább egy oldal terjedelemben a liberális és forradalmi sajtó hasábjain. A tolvajt ezúttal szélsó'ségnek hívják. Ó, nem azokról a szélsőségekről van szó, amelyek templomokat rombolnak, papokat, apácákat és hivő keresztényeket gyilkolnak halomra, amelyek alig néhány hónapos csecsemőket mészárolnak le, hanem csak a jobboldali „szélsőségekéről, amelyek hirdetni merészelik, hogy ebben az országban a keresztény magyaroké az elsőszülőttségi jog, éppen ezért őket illeti meg elsősorban a munka és a kenyér tisztes nyugalma. Az ő nyelvükön és hangszerelésükben a „szélsőségek1 alatt nem az országvesztő októberi sapkarózsanyisszantók. az őszirózsás hősök értendők, dehogy : ezek ártatlan szelíd báránykák. A szélsőség a magyar nacionalista tömegek állandó jelzője a liberális sajtószótárban, s ha valaki nem vágódik hanyatt a liberális nagytőke szolgálatába szegődött politikai bálványok előtt: az mindjárt szélsőséges elem, aki ellen azonnal mozgósítanak a liberális fronton. Pedig ha a szélsőségek elleni keresztes- háborút hirdetik, jó lenne szétnézni saját portájukon is. Fellapozni régi lappéldányaikat, amelyeknek szélsőséges uszító hangja mellett csak halk fuvolaszó a legélesebb nyilaskeresztes szónoklat is. A most szent és nemes eszméket szemforgatóan hirdető lapokból megtudhatjuk például, hogy a katolikus Egyház számukra azokban az időkben egyszerűen csak a „szemérem utolsó foszlányát is elhajító nőstény“ volt, s egyéb kellemetlen emlékek szállonganak elő a múltból. Most persze a szélsőségek ellen vészszirénáznak — de mindig jobboldali irányban. A baloldallal soha nincsen baj, ott a szélsőség csak Szamuelly Tiborral kezdődnék. Az igazi veszély : a nacionalista jobboldal, ott teremnek az idegenből importált eszmék (a liberalizmust és a szociáldemokráciát persze tilos idegen eszmeáramlatnak feltüntetni) ott tiporják lábbal az ősi alkotmányt (a vérszerződést direkt a szemfüles liberális sajtó sürgette annakidején) ott van guruló márka (a guruló rubelról tilos beszélni a liberális hasábokon) és egyéb hazaáruló jelenségek, ami ellen most hadbaszállnak az összes sajtótankok. De vájjon az ő igazuk mellett tanuskod- nak-e például az alábbi számadatok ? A magyarországi kartelvezérek 1930-ban 10 millió pengőért, 1932-ben már 23 millióért, 1934-ben 47 millióért, 1936 évben 120 millió pengőért vettek és építettek készpénzért tehermentes budapesti bérpalotákat és soha nem képzelt hatalomra tettek szert. És statisztikából azt is tudjuk, hogy 1936. évben félmillió, 1932-ben háromnegyed millió, 1934-ben 1.3 millió és 1936-ban már két millió nélkülöző, egzisztenciát vesztett magyar várta mindinkább türelmetlenebbül a jobb jövőt. Hallgassanak tehát a túloldalon a szélsőigékről azok, akik csak hasznát látják és javát élvezik ennek a szerencsétlen országnak. Mert elfelejtik, hogy a magyar nép mégsem olyan feledékeny, mint ők szeretnék, s az igazi szélsőséget nem saját hazája, fajtája szeretetében látja — ebben mi nem ismerünk szélsőséget, — hanem ott, ahol olyan szélsőségesen felhalmozódtak már a magyar nép verejtékéből összeharácsolt idegen vagyonok. De erről ne Írjunk,mert ez már — szélsőség. .. P. ./. Vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla dr. Békésvür- megye, Hozma György Csongrädvärmegye főispánja ém vitéz Márki Barna dr. alispán vezetésével nagyszabású helyszíni szemle volt Békésszentandráson (A „Békés“' munkatársától.) A békésszent- andrási községházán gyülekeznek a duzzasztógátnál dolgozott kubikusok, akik panasszal akarnak fordulni a vármegye vezetője elé. Van itt endrődi, öcsödi munkás a szentandrá- siak mellett. Arról panaszkodnak, hogy Nagy Pál, aki 42 éve kubikol, a duzzasztógáti munkálatoknál kidőlt, lába megdagadt és az OTI, mivel a munkásokat a vállalat Szolnokra jelentette be, nem látta el. Egyik helyről küldte a másik helyre és nem adott a szerencsétlen embernek elegendő táppénzt. Közben bejön a kisbirók szobájába Sinka János, békésszentandrási főjegyző és közli, hogy Gyuláról a béké?szentandrási munkálatokat fölülvizsgáló bizottság útban van. Körülményes, sáros ut vezet a duzzasztó gáthoz, ahol a szél még jobban fújt. mint a mezőn, olyan az idő, mintha a novemberi napok feküdtek volna rá a tájra. Hanem egészen megváltozott a Körös medre, az őszi első kapavágás óta, de azóta is decemberben ripor- tozni jártam erre fele. Eltűnt a hid, amelyiken csilék jöttek, a ladikon keltünk át a túlsó partra, ahol a vállalat ütöttt tanyát és a bódé mellett szél fújja, lobogtatja a nemzeti zászlót. Hamarosan szembeülünk Bátory Oszkárra], a vállalat főmérnökével, akivel azon a bizonyos decemberi éjszakán együtt voltam. Mondja is serényen : — Olvastam a Békésben, hogy éjszaka visszajött a faluba. Igen, mondom, visszajöttem. — Hát igen, mondja ő, ilyen az újságíró... A sport és a sztrájk Megvagyunk egymással, bejön a másik Bátory is, most már két Bátory van mellettem... Igen. Vitatkozunk, szóbakerül a megyegyülés,. Csernus apát beszéde és a munkásfizetés. — Átlagban két pengő tiz fillért keresnek az emberek, mondja a főmérnök, akik 34 ezer munkanapot dolgoztak. — Azt mondják a kubikusok, nem kerestek ennyit, mondom, és ő kész az általuk vezetett kifizetési cédulákkal igazolni állítását, azután igy szól: — A kubikus-munka élvezet, sport. — No, nem egészen, mondom. Azután a munkaadó és munkás viszonyáról beszélgetünk, Bátory Oszkárnak itt is érdekes az álláspontja : — A sztrájk helyes, mert a munkások csak igy védekezhetnek és az államhatalomnak csak az a kötelessége, hogy ha a sztrájk politikai motívummal telítődik, akkor közbelépjen. — Na, ezt sem irom alá; munkaügyi bíróság kell, nem sztrájk. Bátory Oszkár főmérnök azt mondja, hogy az államhatalom maradjon csak meg a közigazgatási szerepében, legyen bürokrata, de ne avatkozzon bele a tőkések és a munkások kérdésébe. Ami a békésszentandrási munkások ügyét illeti még a következőt is mondja: — Hazudnak az emberek, ellenünk a konkurrens cég mesterkedik. Jön a bizottság Egy órára jár, amikor kopognak az ajtón azzal, hogy jön a bizottság. Tényleg a túlsó oldalon felsorakoznak a kocsik. Tizenöten vagy húszán a ladikba ereszkednek. A parton Bátori Oszkár üdvözli először az urakat, kiknek a soraiban ott láttuk vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla dr., Békésvármegye főispánját, Kozma Györgyöt, Csongrád vármegye főispánját, vitéz Márki Barna dr. Békésvármegye alispánját. Lampl Hugó, a földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályának vezetőjét, dr. Ugrin László szarvasi főszolgabirót, Ritter Sándor műszaki főtanácsost, Saffáry Lászlót, a folyammérnöki hivatal vezetőjét és a Békés, Csongrád és Jásznagykún vármegyék ármentesitő társulatainak vezetőit. Amikor vitéz Márki Barna dr. alispán észrevett, megkérdi: — Maga itt ? — Méltóságos uram, — mondom — a „Békés“ teljesiti kötelességét. A bizottság felkerül a mérnöki lakáshoz, ahonnan már látni, hogy mennyi földet mozgattak meg, vizes árkok tűnnek elő és hatalmas földkiemelő gépek. — Óriási munka ez, — mondja az alispán. — Most már a viz feljött, — kezdi magyarázni Bátori Oszkár, — kézzel már nem lehet dolgozni, mert a földet a kitermelésnél négy emelet magasságában kell a mélységből fölemelni. Megkezdődik a helyszíni szemle — kérdés» mennyit tud dolgozni egy kubikus A bizottság tagjai közelebb mennek a megnyitott árkokhoz, amelyekből nemsokára a Körös medre tevődik össze. A szél fuj, ami ellen vitéz Ricsói-Uhlarik Béla dr. főispán felgyüri gallérját. A sárga, agyagos talaj ragadós és a sárcipőket fokozott mértékben maradásra kényszeti. — Lábujhegyen kell itt járni, mert máskép leragad a sárcipő, — mondom Ritter Sándornak, az államépitészeti hivatal vezetőjének. — Aki az ellenkezőjét állítja, sár kára lép, de oda is ragad a kalocsnija. Hanem a szél fuj, védettebb helyre húzódunk, a mérnöki bódé háta mögé. Most megindítják a kotrót, amelyik pillanatok alatt kiemeli a földet. A vállalati főmérnök magyaráz: — A talajvíz olyan nagy, hogy csak gépekkel lehet dolgozni és igy reméljük, hogy junius derekára elkészülnek a békésszentandrási földmunkával. Térkép kerül elő. Lampel Hugó mutatja a vármegye vezetőinek, hói vágják át a gátakat, hova terelik a Köröst.
