Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-02-12 / 34. szám

2 BÉKÉS 1937 február 13 Eltávolítottam magamat, mint — zavaró momentumot — mondotta Kozma Miklós, aki átvette Szombathelyen díszpolgári oklevelét A volt belügyminiszter részletesen ismertette lemondásának politikai és személyi okait (A „Békés“ tudósitója jelenti.) Kozma Miklós, volt belügyminiszter, aki szombathelyi mandátumáról is lemondott, csütörtökön Szom­bathelyre utazott, hogy átvegye díszpolgári oklevelét és okát adja lemondásának. A volt belügyminiszter este 7 órakor búcsúzott el a kuíturházban volt kerülete vá­lasztóitól és hosszabb beszédében indokolta meg a belügyi tárcáról történt lemondását. Többek között ezeket mondotta : — ügy látom, hogy Szombathely válasz­tókerületének a közönsége, de az egész ország is elvárja tőlem, hogy lemondásom okairól magyarázatot adjak. Gömbös Gyula bizalma most kétéve hivott a belügyminiszteri székbe. Miniszteri tárcára sem korábban, sem akkor nem vágytam, de Gömbös Gyula és barátaim, köztük Eckhardt Tibor is, hangsúlyozták, hogy a belügyi tárcát közérdekből kötelességem el­vállalni. A Gömbös-kormány akkor uj válasz­tásokra készült és politikai megbeszélések folytak Gömbös és Echardt között azzal a cél­lal, hogy a Nemzeti Egység Pártja és a Kis­gazda Párt a választásokba miféle megál­lapodás alapján bocsátkozzék bele. Ami a vá­lasztások lebonyolítását illeti, tőlem más in­tézkedést, mint a csillapító és a törvényes formák betartására utasító jellegüt senki nem kapott és mindent megtettem, hogy a válasz­tási túlkapásokat megszüntessem. A közigaz­gatási bíróság mandátumfosztó Ítéleteit majd­nem minden esetben olyan választási vissza­élések alapján mondták ki, amelyek sem tár­gyuk, sem az időpont szempontjából nem es­tek és nem eshettek a belügyminiszter felü­gyeleti joga alá. Hogy a választási rendszer rossz, az nem volt titok senki előtt, nem volt titok Eckhardt előtt sem, aki a leghatározot­tabban hajlandó volt ennek ismeretében uj választásokba belemenni. De az is bizonyos, hogy Eckhardt Gömbös elleni támadásainak egyik főoka a választásra vonatkozó fél meg­állapodások eredményében keresendő. — A választásokat követő ősszel a parla­mentben és sajtóban támadások indultak meg a Gömbös-kormány ellen két jelszóval : az egyik az alkotmányvédelem szükségének je­gyében, a másik a pártszervezés kérdéseit és eszközeit támadta. Parlamentben és azon ki- vül egyaránt védtem a kormányt és a párt politikáját, de, hogy ezt gyomatékkal és meg győződéssel tehessem, nem védhettem a pár­ton kívül azokat a szervezési hibákat, ame­lyeknek káros voltáról magam is meg voltam győződve s amelyek véleményem szerint jo­gos támadási felületet nyújtottak. Hogy felfo­gásom helyes volt, azt igazolta az idő, de az is bizonyos, hogy állásfoglalásom révén saját pártom egyik csoportjával szembekerültem. Miután az ellenem irányuló belső állásfoglalás egyre élesebbé vált, le akartam vonni ennek konzekvenciáit, de a magyar politikai élet vezető férfiai kifejezetten elvárták tőlem, hogy közérdekből helyemen maradjak s ennek ele­get is tettem. — Tavaly nyáron, amikor Gömbös Gyu­la betegségének reménytelen volta már nem maradhatott titok, minden komoly közéleti tényezőnek az volt a felfogása, hogy meg kell keresni a sima és nyugodt politikai megoldás útját, ami csak az lehetett, hogy minden mér­tékadó tényező egy személyben egyezzen meg. A kombinációk csak Darányi Kálmán személye körül állapodhattak meg. — A nyár folyamán jelent meg a gyü- léstilalmi rendelet. Ezért engemjj illet a fele­lősség és ezért vállalom is a felelősséget. 1936. nyarán ugyanis a közélet nyugtalansági jeleket mutatott, általános idegeskedés ural­kodott, sok mende-monda terjedt el, egy ha­lálosan beteg miniszterelnök heroikusán kí­sérletezett, hogy tovább kormányozzon, a kor­mány élén pedig helyettes miniszterelnök ál­lott, akinek kezei emberi és politikai momentumok által egyaránt kötve voltak. A helyzetet úgy ítéltem meg, hogy az adott kö­rülmények között minden gyűlés vagy felvo­nulás, amely éles agitációvaí jár, jöjjön az bármilyen párttól, bomlasztó lehetőségeknek szánt alá. A gyüléstilalmi rendelet kiadására egyedül ez a szempont vezetett. Eckhardt Tibor Szombathelyen azt az állítást kockáz­tatta meg, hogy amikor Gömbös halálos ágyán feküdt, úgy készültem miniszterelnökségre, hogy gyüléstilalmi rendeletet bocsátottam ki. Ami ezt a csodálatos vádat illeti, nincs em­ber, aki elhigyje, hogy miniszterelnökségéhez a pártközi politikai atmoszférát éppen gyü­léstilalmi rendeletekkel akarja valaki megte­remteni. — A Darányi-kormány megalakulása előtt megvolt bennem a jószándék, hogy a kormányból kimaradjak. Lemondási kérésemet közvetlenül karácsony előtt megismételtem. — A Tolnamegye közgyűlésén ellenem elhangzott támadásnak két része volt. Az egyik politikai bizalmatlanságot jelentett be, a másik a miniszterségem előtti állásom­ból kifolyólag összeférhetetlenségi kérdést vetett fel. Erre összeférhetetlenségi bejelentést tettem magam ellen s az ügyet bírói útra is vittem. Később Klein Antal képviselő ur jó­hiszemű tévedését elismerte, amivel az ügy bírói vonatkozása is elintézést nyert. — A- közgazdasági életből kerültem a miniszteri székbe s hogy korábbi tevékeny­ségemmel kapcsolatban fennforog-e számomra az összeférhetetlenség esete, azt miniszter­ségem előtt szakértő bevonásával nemcsak magam igyekeztem megállapítani, hanem fel­hívtam erre Gömbös Gyula miniszterelnök figyelmét is. Ő alapos vizsgálat után közölte velem, hogy összeférhetetlenségről, ha állá­saimról lemondtam, nem lehet szó. Nem hi­szem, hogy bárki is feltételezné, hogy azok­nak a vállalatoknak, amelyeknek minisztersé­gem előtt az élén álltam, miniszterségemből, vagy képviselőségemből bármi haszna is szár­mazott volna. — Politikai tehertételeim alakultak ki tehát, amelyeknek lényegesebbjeit felsoroltam. Az ősztől kezdve éreztem és tudtam, hogy el kell mennem, mert nincs szükség arra, hogy miniszterségem körül valóságos politikai hisz­téria alakuljon ki. Szolgálni kívánom a párt egységét s ezt legjobban úgy szolgálhatom, ha elmegyek. — Darányi Kálmán és kormánya nagy politikai, sőt talán történelmi feladat előtt áll. Az uj alkotmányjogi javaslatokat kell meg­oldania. Ennek a nagy és nehéz feladatnak megoldásához megfelelő atmoszférára és nyu­galomra van szüksége. Én, úgy látszik, aka­dálya vagyok, hogy ez az atmoszféra kiala- sulhasson. Eckhardt Tibor és pártja legalább ezt állapította meg. Ennek következtében eltávolítóm magamat, mint zavaró momentu­mot, a mindenki szemében kívánatos békésen együttműködő politika utjából. Hogy minisz­terségem ilyen kialakításában, mint akadály ok volt, vagy csak ürügy, azt a jövő mutatja meg. Elmegyek, mert nem a magam igazát keresem, hanem a közérdeket akarom elmene­telemmel szolgálni. Szombathely mandátumát visszaadtam, de nem búcsúzom Szombathely­től, volt választókerületem közönségével köz­érdekből továbbra is törődni fogok és a dísz­polgári oklevél alapján büszke leszek arra, hogy Szombathely polgára vagyok. Valódi Joss gyártmánya férfi feliérne- miiek, pyjamak, nagy választékban, olcsó ár ban kizárólag csak VERES cégnél szerezhető be. Törekvés bevásárlási helye 6 havi hitel. 4 10-* Nagy Gusztáv: VERSEK c. kötete megjelent Kapható j Dobay János könyvkereskedésében ^í^ő. Mikeez Ödön, államtitkár az Ínséges vidékek szerves megsegítéséről (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Közöltük, hogy Tildy Zoltán interpellált az Ínséges vi­dékek megsegítése tárgyában a Házban, most Mikeez Ödön, belügyi államtitkár válaszát kö­zöljük, aki a belügyminiszteri teendők ellátásá­val megbízott miniszterelnök és földinivelésügyi miniszter megbízásából válaszolt az interpellá­cióra. Hangoztatta, hogy a felvetett kérdés a Ház minden oldalán egyformán méltánylásra talált. (Helyeslés.) Nem lehet különbség abban egyik oldal között sem, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség és a mezőgazdasági munkásság kérdését miként kell kezelni. A kérdést egye­dül inségakciókkal orvosolni nem lehet. Az inségakció bizonyos mértékben csupán tüneti kezelésnek tekinthető, nem érinti azonban a probléma lényegét, ami szapora alföldi né­pességünk krónikusan jelentkező munkanél­küliségében észlelhető. A kormány és a bel­ügyminisztérium e tekintetben elég messze ment akkor, amidőn az 1936 37-ik költségve­tési évre 3,600.009 pengő rendkívüli hitelt biztosított az ínséges lakosság számára. Ebből az interpellációban említett vidékre közel egy­millió esik, ami igen nagy hányada az egész összegnek, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy az Alföldön még aránylag ked- zezőbb terméseredmények mutatkoztak, mint azokon a vidékeken, ahol a legutóbbi évek­ben nem ismerték a komoly Ínséget, mint például a Dunántúlon és Nógrádban, ahol idén viszont sokkal rosszabb volt a termés- eredmény. Szükséges tehát ezekre a vidékekre is gondolni, erre való tekintettel az előirány­zott összegnek több, mint egynegyed része jutott ez alföldi vármegyékre. A múlt évi tá­mogatáshoz képest ez csekélyebb, mert akkor az alföldi vidékek 1,380.000 pengőt kaptak, tehát ezekben a váámegyékben a termés ked­vezőbb volt, igy inkább azoknak az iasége mutatkozik legfőképp a multévi mértékben, akik — akár van jó termés, akár nincs —, kívül maradnak az ara ásón, akiknek az el­tartásáról tehát gondoskodni kell. Az inség- akciók lebonyolításánál a belügyi kormányzat azt a módszert követte, hogy azok, akik az inségsegélyt megkapják, erre rászolgáljanak olyan produktiv munkával, amely nem csinál konkurenciát más közgazdasági tevékeny­ségnek Itt az a nehézség mutatkozik, hogy az ilyen alkalmas közmunkák, mint az útjaví­tás, útépítés, nem mindig éppen azon a vidé­keken végezhetők, ahol Ínség mutatkozik. A közmunkákat nem lehet az Ínség szerint cen­tralizálni, mert ezt a helyzet szabja meg és olyan helyen teszi indokolttá elvégzésüket, amely esetleg, sőt sokszor nem Ínséges terü­let. így történhetett meg az, hogy mig az or­szágban nagyon sok helyen jó javadal­mazással nem lehet földmunkára jelentkezőt találni, addig egyes vidékeken a jelentkező és dolgozni kívánó munkásoknak nem lehet munkaalkalmat nyújtani. Kívánatos lenne, hogy ezek elmozduljanak és igy levezethető legyen ezeken a vidékeken az Ínség. így nem kellene nekik Amerikába menniök, sok­kal közelebb tudnának munkát kapni, ahon­nan ugyancsak hazakiildhetnék keresetüket. Kétségtelen, hogy egyedül egy inségakció ke­retében az Ínséget levezetni nem lehet. (He­lyeslés.) Ehhez szükségesek azok az átfogó intézkedések, amelyeknek első lépései az Al­földön megindult vizszabályozási és öntözési munkálatok. A békésszentandrási duzzasztógát emelésével és az Alsó-Körös szabályozásával oly munka indult el, melynek az eredménye nemcsak a termelés növekedésében és a me­zőgazdasági termelés feltételeinek javításában, hanem az ottani lakosság keresetének meg­növekedésében is fog jelentkezni. Ezeknek a kérdéseknek megvitatása és elintézése azon­ban túlterjed egy tárca hatáskörén, mert eze­ket a különböző gazdasági tárcáknak össze­vágó együttműködése teheti csak lehetővé, organikus munkával, amelynek politikai elő­feltételei is vannak. A szomorú lakásviszonyok ismeretesek előtte is; maga is járt ilyen laká­sokban és házakban s szomorú szívvel látta azt a nyomorúságot, amely majdnem minden vidékeken mutatkozik. Nincs a Háznak egyet­len tagja se, aki ne érezné át, hogy ezen a helyzeten javítani kell. (Általános helyeslés és taps.) Ä rendelkezésre álló anyagi lehető­ségek éa az észszerű államháztartás követel­ményeinek korlátái között megteszi a köteles­ségét az Ínséges lakosság megsegítésére. A R A; 2 p

Next

/
Thumbnails
Contents