Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-17 / 285. szám

1937, december 17 péntek

LX1X. évfolyam 285. szám

de irkcszíődég és kiadóhivatal tt*ala Városház-utca 7 szám Telefon (Uyula 32.

Politikai napilap

Főszerkesztő;

BOBAY FERENC

f

Előfizetés egy ,hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

Vagy összefogunk, vagy elveszünk

Viharos feszültséggel van tele a vila'g. Az emberiség idegzetében ott vibrál egy világkatasztrófa leszakadásának minden pillanatban fenyegető lehetősége. Talán soha any- nyi robbanóanyag felhalmozva nem volt ezen a sok vihart átvészelt világon, mint ma és keleten és nyugaton a háború pokla lángol, szedi áldozatait, mintha nem is csak két évtizede vágott volna végig az emberiség sorait tizedelve és a legborzalmasabb anyagi és erkölcsi romlást a világra zúdítva a világháborúnak nevezett őrület, mintha még most nem is ennek a szörnyűségnek kínjában fetrengenének lázas vergődéssel a győzők és úgynevezett legyőzőitek egyaránt. Az emberiség ismét játszik a legborzalmasabb lehetőség felidézésével : a háborúnak az emberiségre szabadilá- sával.

Minden recseg, ropog és összeomlással fenyeget és ebben az összeomlásban mi magyarok is elveszhetünk, ha nem találunk magunkra. Mert még mindig vannak olyanok, akik nem akarnak hallani, akik nem akarnak látni, hanem elvakultságukban azok után mennek vak bódulatukban, akiknek eleme a romlás és pusztulás, hogy a romokból és a kínok tengeréből a maguk anyagi hasznát sajtolhassák ki ; ha könny, ha vér árán, őket nem bántja. Ezek követői nem azon dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető. Mindenkinek kötelessége volna, hogy minden tudását, munkaképességét megfeszítve erősítse, viharállóvá tegye az emberiség, illetve a nemzet hajóját és ehelyett az történik, hogy nemcsak egymás pusztítására törekednek a nemzetek hanem otthon saját országukban is világnézetek szerint csoportosulva egymás ellen készülnek, ahelyett, hogy a közös veszély idején összefognának és a maguk országát igyekeznének nyugodt hajlékává tenni a nemzeti boldogulás lehetőségének. Felvonulnak a nemzeti erők ellen és lejárt, a mai világviharban nem állóképes elveket és elméleteket iparkodnak a világra ráerőszakolni.

Pedig, ha tárgyilagosak tudnának és akarnának lenni, meggyőződhetnének róla, hogy a nemzeti erőket nem lehet a nemzeti élet arzenáljából kiselejtezni. Franciaország példája meggyőző bizonyíték abban az irányban, hogy amely mértékben csökken a nacionalizmus, abban a mértékben fokozódik a nemzet szellemi és anyagi összeomlása. Egy éves a népfrontos kormányzás és kétszer devalválták a frankot. A munkászavargások állandóak, a termelés annyira lecsökkent, mint a harmadik köztársaságban mig sohasem. A pénz, az arany menekül és Franciaország külpolitikai prestizse is ismételten csorbát szenved. Pedig nem azon múlik, hogy a francia kormány tagjai kezdő kontárok volnának, avagy egyéni becsületük intaktságához szó férne. A baj ott van, hogy mereven ragaszkodnak marxista dokrinákhoz és azokat dog- maszerüen kezelik. Nem hajlandók egy vonalnyit sem alkalmazkodni a változott idők követelményeihez. Ez eredményezte a minden fokozatos előzmény nélkül való nagytőke ellenes rohamot, mely elől a tőke nagyrésze külföldre menekült, az arany elrejtőzött és végeredményben kivonult a gazdasági életből.

Nem akarunk most azokra, a rosszul sikerült marxista kísérletekre rámutatni, amelyek a sir szélére rántották Magyarországot, Ausztriát, Németországot, Olaszországot, nem említjük most Oroszország és a vörös Spanyolország teljes erkölcsi és gazdasági csődjét és anarchiáját, csak arra mutatunk rá, hogy erőteljes nacionalista áramlatnak kellett felülkerekedni ahhoz, hogy a mai nemzeti államokban a teljes összeomlás megakadályoztas- sék és a szociális és kulturális fejlődés volna

egyre határozottabban felfelé ívelő legyen.

A marxizmus ma már anakronizmus; azzá lett anélkül, hogy bárhol kiállotta volna az élet próbáját. Alkalmazási kísérletei mindenütt nyomort, pusztulást eredményeztek. Hogy ma is vannak apostolai, sőt fanatikus és itt-ott jóhiszemű hivői is, annak magyarázata az, hogy az agitátoroknak jóljövedelmező kereseti forrás, a hívők egyrésze pedig még nem tudott szabadulni az agitátori fejlett technika hatása alól, másik része tudás és ta pasztalat hiányában nem rendelkezik még kellő tisztánlátással.

Érzi a marxizmus, hogy ideje lejáróban és a kétségbeesés elszántságával és makacsságával védelmezi a lába alól kicsúszni szándékozó talaj minden darabját. Ez a magyarázata annak, hogy nálunk is az utóbbi időben fokozott aktivitásba kezdettek Marx agilis követői. Ezt minden tekintetben megértjük. Nem szívesen mondanak le kényelmes megélhetést nyújtó egzisztenciákról. Arra egy pillanatra sem számíthatunk, hogy ez a csoport megtartson olyan fölösleges fényüzési cikket, mint a lelkiismeret. Döbbent csodálkozással látjuk, hogy olyan politikai alakulatok, melyek szervezkedésük alappilléréül a nemzeti, sőt a keresztény-, keresztyén gondolatokat vallják, bizonyos célok érdekében szövetkezni tudnak nemzet- és istentagadó pártokkal. Későn döbbennek rá, hogy felhasználták és becsapták

őket és a szövetkezésből ők csak prestizsvesz- teséggel kerültek ki. Ha az eddigi alkalmak elegendők voltak arra, hogy az illető pártok a kellő tanúságot levonják és a jövőre szigorúan megmaradnak az általuk is hirdetett alapelvek mellett, akkor ez a kísérlet nem volt veszedelmes és nem volt káros. Károssá és veszedelmessé, sőt végzetessé csak akkor válna, ha még mindig nem jöttek volna rá, ha a partikuláris pártérdekeket elébe helyeznék a nemzet egyetemes érdekének. Ha még mindig nem látnák be és e belátásnak a legmesszebbmenő következményeit nem volnának hajlandók levonni, hogy Magyarországon csak magyar és keresztény, a népi érdekeket igazán szolgáló és fokozatosan megvalósító politika lehetséges. Ha nem hinnék el, hogy minden józanul és becsületesen gondolkozó magyarnak erősen összefogva, áttörhe- tetlen egységbe tömörülve, sok lemondással, önzetlen önfeláldozással kell megvívni a magyar boldogulás nehéz és kemény harcát.

Aki ebben a harcban nem segít, annak sikerét késleltetni, sőt elgáncsolni igyekszik, az nemcsak önmagának ellensége, de a nemzet egyetemének is felbecsülhetetlen károkat okoz. Aki ma a magyar kormány munkáját hátráltatja, az a magyar talpraállást nehezíti meg. Választani kell: vagy Marx és a pusztulás, vagy nemzeti boldogulás a Nemzeti Egység jegyében.

Nagyjelentőségű segítség a békésmegyei háziipar számára

Országosan ismert ma már a Békés megyében egyre nagyobb lendülettel fejlődő háziipar óriási gazdasági és szociális jelentősége. Az önellátás mellett mint kereseti forrás is meglehetős összeget létesít a háziiparral foglalkozóknak, de nem szabad lebecsülni külkereskedelmi jelentőségét sem. A Békésmegyei Háziipai i Szövetség vezetőségére meglehetősen sokféle és nehéz feladat hárul. Anyagbeszerzés és értékesítés — olyan problémák, melyek sikeres megoldásán múlik nagy vidékein a vármegyének, hogy a lakosság széles rétegei jutnak-e a tél dologtalan napjaiban keresetet nyújtó házi foglalkozáshoz.

Ennek a kérdésnek nagy horderejét belátva, Bornemisza Géza iparügyi miniszter nagy mértékben siet a mozgalom támogatására. A háziipari foglalkozások egyik legjelentősebb és legszívesebben űzött ága a szövés fonás. Sajnos falvaink népe már egészen abba hagyta, sőt teljesen elfelejtette a háziszőttesek gyártásának anyáik által általánosan űzött mesterségét. Most ennek a felélesztése a cél.

Ennek egyik legnagyobb akadálya falvaink lakosságának szegénysége. Nem tudják a nyersanyagot megvásárolni.

Az iparügyi miniszter ezt az akadályt elhárítandó a háziipari szövőtanfolyamok részére fonalat bocsát rendelkezésre. A fonal háromnegyed részét megszőve vissza kell szolgáltatni, egynegyed része annak a tulajdona marad, aki megszőtte. Kikötötte az iparügyi miniszter, hogy ezt az egynegyed részt sem szabad fonalakban értékesíteni, hanem meg kell szőni. A visszadott szőttest jótékony célra fordítják.

Ez az akció egészen bizonyosan nagy lendületet ad a házi szövés-fonás elterjedésének és bizonyosan maga után fogja vonni a vármegyénkben egykor oly virágzó kendertermelés újraéledését. Ebben a tekintetben egyes községekhez már eddig is szép sikerű kezdeményezések történtek.

A fonal szétosztása a háziipari felügyelőség közbenjöttével fog lebonyolitódni.

A Nemzeti Egység fölényes győzelme a kőrőstarcsai választáson

Amint legutóbbi számunkban megemlékeztünk róla, most folynak a Békési járásban a községi képviselőtestületi választások. Bár a szociáldemokraták mindent elkövettek hive- ik megválasztása érdekében, mégsem sikerült jelentősebb eredményt elérniök. Ma már ismeretesek előttünk a Mezőberényben és Kö- röstarcsán megtartott választások eredményei. Ezek szerint Mezőberényben megválasztottak

2 Nemzeti Egység párti, 6 nyilaskeresztes és 2 szociáldemokrata képviselőtestületi tagot. Köröstarcsán szóhoz sem jutottak a szociáldemokraták, amennyiben 8 Nemzeti Egység párti és 2 független kisgazda képviselőtestületi tag került be a községi parlamentbe. Békésen 20-án lesz a választás. A szeghalmi járási eredményeket legközelebb ismertetjük.

A kormány ragaszkodik a keresztény és nemzeti irányhoz

A Ház utolsó ünnepelőtti ülésén Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kérdést intéztek a kultur tárca kereteiben állítólag folyó szélsőséges izgatások elintézése

tárgyában.

Hóman Bálint úgy a miniszterelnök, mint a maga nevében válaszolva a kérésekre kijelentette, hogy a kormány szélsőséges és