Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-17 / 285. szám

1937, december 17 péntek LX1X. évfolyam 285. szám de irkcszíődég és kiadóhivatal tt*ala Városház-utca 7 szám Telefon (Uyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; BOBAY FERENC f Előfizetés egy ,hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Vagy összefogunk, vagy elveszünk Viharos feszültséggel van tele a vila'g. Az emberiség idegzetében ott vibrál egy vi­lágkatasztrófa leszakadásának minden pilla­natban fenyegető lehetősége. Talán soha any- nyi robbanóanyag felhalmozva nem volt ezen a sok vihart átvészelt világon, mint ma és keleten és nyugaton a háború pokla lángol, szedi áldozatait, mintha nem is csak két év­tizede vágott volna végig az emberiség sorait tizedelve és a legborzalmasabb anyagi és er­kölcsi romlást a világra zúdítva a világháború­nak nevezett őrület, mintha még most nem is ennek a szörnyűségnek kínjában fetrengenének lázas vergődéssel a győzők és úgynevezett le­győzőitek egyaránt. Az emberiség ismét ját­szik a legborzalmasabb lehetőség felidézésé­vel : a háborúnak az emberiségre szabadilá- sával. Minden recseg, ropog és összeomlással fenyeget és ebben az összeomlásban mi ma­gyarok is elveszhetünk, ha nem találunk ma­gunkra. Mert még mindig vannak olyanok, akik nem akarnak hallani, akik nem akarnak látni, hanem elvakultságukban azok után mennek vak bódulatukban, akiknek eleme a romlás és pusztulás, hogy a romokból és a kínok tengeréből a maguk anyagi hasznát sajtolhassák ki ; ha könny, ha vér árán, őket nem bántja. Ezek követői nem azon dolgoz­nak, hogy mentsék, ami menthető. Mindenki­nek kötelessége volna, hogy minden tudását, munkaképességét megfeszítve erősítse, vihar­állóvá tegye az emberiség, illetve a nemzet hajóját és ehelyett az történik, hogy nemcsak egymás pusztítására törekednek a nemzetek hanem otthon saját országukban is világnéze­tek szerint csoportosulva egymás ellen készül­nek, ahelyett, hogy a közös veszély idején összefognának és a maguk országát igyekez­nének nyugodt hajlékává tenni a nemzeti bol­dogulás lehetőségének. Felvonulnak a nemzeti erők ellen és lejárt, a mai világviharban nem állóképes elveket és elméleteket iparkodnak a világra ráerőszakolni. Pedig, ha tárgyilagosak tudnának és akarnának lenni, meggyőződhetnének róla, hogy a nemzeti erőket nem lehet a nemzeti élet arzenáljából kiselejtezni. Franciaország példája meggyőző bizonyíték abban az irány­ban, hogy amely mértékben csökken a nacio­nalizmus, abban a mértékben fokozódik a nemzet szellemi és anyagi összeomlása. Egy éves a népfrontos kormányzás és kétszer de­valválták a frankot. A munkászavargások ál­landóak, a termelés annyira lecsökkent, mint a harmadik köztársaságban mig sohasem. A pénz, az arany menekül és Franciaország kül­politikai prestizse is ismételten csorbát szen­ved. Pedig nem azon múlik, hogy a francia kormány tagjai kezdő kontárok volnának, avagy egyéni becsületük intaktságához szó férne. A baj ott van, hogy mereven ragasz­kodnak marxista dokrinákhoz és azokat dog- maszerüen kezelik. Nem hajlandók egy vo­nalnyit sem alkalmazkodni a változott idők követelményeihez. Ez eredményezte a minden fokozatos előzmény nélkül való nagytőke el­lenes rohamot, mely elől a tőke nagyrésze külföldre menekült, az arany elrejtőzött és végeredményben kivonult a gazdasági életből. Nem akarunk most azokra, a rosszul si­került marxista kísérletekre rámutatni, ame­lyek a sir szélére rántották Magyarországot, Ausztriát, Németországot, Olaszországot, nem említjük most Oroszország és a vörös Spa­nyolország teljes erkölcsi és gazdasági csődjét és anarchiáját, csak arra mutatunk rá, hogy erőteljes nacionalista áramlatnak kellett felül­kerekedni ahhoz, hogy a mai nemzeti álla­mokban a teljes összeomlás megakadályoztas- sék és a szociális és kulturális fejlődés volna egyre határozottabban felfelé ívelő le­gyen. A marxizmus ma már anakronizmus; az­zá lett anélkül, hogy bárhol kiállotta volna az élet próbáját. Alkalmazási kísér­letei mindenütt nyomort, pusztulást eredmé­nyeztek. Hogy ma is vannak apostolai, sőt fanatikus és itt-ott jóhiszemű hivői is, annak magyarázata az, hogy az agitátoroknak jóljöve­delmező kereseti forrás, a hívők egyrésze pedig még nem tudott szabadulni az agitátori fejlett technika hatása alól, másik része tudás és ta pasztalat hiányában nem rendelkezik még kel­lő tisztánlátással. Érzi a marxizmus, hogy ideje lejáróban és a kétségbeesés elszántságával és makacs­ságával védelmezi a lába alól kicsúszni szán­dékozó talaj minden darabját. Ez a magyará­zata annak, hogy nálunk is az utóbbi időben fokozott aktivitásba kezdettek Marx agilis kö­vetői. Ezt minden tekintetben megértjük. Nem szívesen mondanak le kényelmes megélhetést nyújtó egzisztenciákról. Arra egy pillanatra sem számíthatunk, hogy ez a csoport meg­tartson olyan fölösleges fényüzési cikket, mint a lelkiismeret. Döbbent csodálkozással látjuk, hogy olyan politikai alakulatok, melyek szer­vezkedésük alappilléréül a nemzeti, sőt a ke­resztény-, keresztyén gondolatokat vallják, bi­zonyos célok érdekében szövetkezni tudnak nemzet- és istentagadó pártokkal. Későn döb­bennek rá, hogy felhasználták és becsapták őket és a szövetkezésből ők csak prestizsvesz- teséggel kerültek ki. Ha az eddigi alkalmak elegendők voltak arra, hogy az illető pártok a kellő tanúságot levonják és a jövőre szigo­rúan megmaradnak az általuk is hirdetett alapelvek mellett, akkor ez a kísérlet nem volt veszedelmes és nem volt káros. Károssá és veszedelmessé, sőt végzetessé csak akkor válna, ha még mindig nem jöttek volna rá, ha a partikuláris pártérdekeket elébe he­lyeznék a nemzet egyetemes érdekének. Ha még mindig nem látnák be és e belátásnak a legmesszebbmenő következményeit nem vol­nának hajlandók levonni, hogy Magyarorszá­gon csak magyar és keresztény, a népi érde­keket igazán szolgáló és fokozatosan megvaló­sító politika lehetséges. Ha nem hinnék el, hogy minden józanul és becsületesen gondol­kozó magyarnak erősen összefogva, áttörhe- tetlen egységbe tömörülve, sok lemondással, önzetlen önfeláldozással kell megvívni a ma­gyar boldogulás nehéz és kemény harcát. Aki ebben a harcban nem segít, an­nak sikerét késleltetni, sőt elgáncsolni igyek­szik, az nemcsak önmagának ellensége, de a nemzet egyetemének is felbecsülhetetlen ká­rokat okoz. Aki ma a magyar kormány mun­káját hátráltatja, az a magyar talpraállást ne­hezíti meg. Választani kell: vagy Marx és a pusztulás, vagy nemzeti boldogulás a Nemzeti Egység jegyében. Nagyjelentőségű segítség a békésmegyei háziipar számára Országosan ismert ma már a Békés me­gyében egyre nagyobb lendülettel fejlődő háziipar óriási gazdasági és szociális jelentő­sége. Az önellátás mellett mint kereseti for­rás is meglehetős összeget létesít a háziipar­ral foglalkozóknak, de nem szabad lebecsülni külkereskedelmi jelentőségét sem. A Békés­megyei Háziipai i Szövetség vezetőségére meg­lehetősen sokféle és nehéz feladat hárul. Anyagbeszerzés és értékesítés — olyan prob­lémák, melyek sikeres megoldásán múlik nagy vidékein a vármegyének, hogy a lakosság széles rétegei jutnak-e a tél dologtalan nap­jaiban keresetet nyújtó házi foglalkozáshoz. Ennek a kérdésnek nagy horderejét be­látva, Bornemisza Géza iparügyi miniszter nagy mértékben siet a mozgalom támogatá­sára. A háziipari foglalkozások egyik legjelen­tősebb és legszívesebben űzött ága a szövés fonás. Sajnos falvaink népe már egészen abba hagyta, sőt teljesen elfelejtette a háziszőttesek gyártásának anyáik által általánosan űzött mesterségét. Most ennek a felélesztése a cél. Ennek egyik legnagyobb akadálya falvaink lakosságának szegénysége. Nem tudják a nyers­anyagot megvásárolni. Az iparügyi miniszter ezt az akadályt el­hárítandó a háziipari szövőtanfolyamok részé­re fonalat bocsát rendelkezésre. A fonal há­romnegyed részét megszőve vissza kell szol­gáltatni, egynegyed része annak a tulajdona marad, aki megszőtte. Kikötötte az iparügyi miniszter, hogy ezt az egynegyed részt sem szabad fonalakban értékesíteni, hanem meg kell szőni. A visszadott szőttest jótékony célra fordítják. Ez az akció egészen bizonyosan nagy lendületet ad a házi szövés-fonás elterjedésé­nek és bizonyosan maga után fogja vonni a vármegyénkben egykor oly virágzó kender­termelés újraéledését. Ebben a tekintetben egyes községekhez már eddig is szép sikerű kezdeményezések történtek. A fonal szétosztása a háziipari felügyelő­ség közbenjöttével fog lebonyolitódni. A Nemzeti Egység fölényes győzelme a kőrőstarcsai választáson Amint legutóbbi számunkban megemlé­keztünk róla, most folynak a Békési járásban a községi képviselőtestületi választások. Bár a szociáldemokraták mindent elkövettek hive- ik megválasztása érdekében, mégsem sikerült jelentősebb eredményt elérniök. Ma már is­meretesek előttünk a Mezőberényben és Kö- röstarcsán megtartott választások eredményei. Ezek szerint Mezőberényben megválasztottak 2 Nemzeti Egység párti, 6 nyilaskeresztes és 2 szociáldemokrata képviselőtestületi tagot. Köröstarcsán szóhoz sem jutottak a szociál­demokraták, amennyiben 8 Nemzeti Egység párti és 2 független kisgazda képviselőtestü­leti tag került be a községi parlamentbe. Bé­késen 20-án lesz a választás. A szeghalmi járási eredményeket legközelebb ismertetjük. A kormány ragaszkodik a keresztény és nemzeti irányhoz A Ház utolsó ünnepelőtti ülésén Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kérdést intéztek a kultur tárca kereteiben ál­lítólag folyó szélsőséges izgatások elintézése tárgyában. Hóman Bálint úgy a miniszterelnök, mint a maga nevében válaszolva a kérésekre ki­jelentette, hogy a kormány szélsőséges és

Next

/
Thumbnails
Contents