Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-12-12 / 281. szám
Gyula, 1937. december 12 vasárnap LX1X. évfolyam 281. szám BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Van-e hát demokrácia ? Ha a túloldali sajtómegnyilatkozásokat olvassuk, minden hasábról az kiált felénk, hogy minden szociális és nemzetközi bajunknak az az egyedüli oka, hogy nálunk a közéletben nincs demokrácia. Ma a világot szerintük egyetlen veszedelem fenyegeti : a fegyveres diktatúrák, vagy amint ők szükebb körre szorítva a kérdést megállapítják, a fasiszta államok imperialista törekvései, melyek a nagy kapitalizmussal összefogva veszélyeztetik a világ békéjét. Arról most nem akarunk elmélkedni, hogy ma az úgynevezett demokrata államokban milyenek az állapotok, hanem azt szeretnénk ez alkalommal megállapítani, hogy van-e hát Európában demokrácia a szó nemes értelmében. Mit jelent tehát az a fogalom, hogy demokrácia ? Le- het-e Európában demokrata államokról beszélni ? Ha a szó szoros értelmét vesszük, demokrácia népuralmat jelent. Jelenti azt, hogy a nép, tágabb értelemben a nemzet maga dönt minden kül- és belpolitikai kérdésben. A nemzet akarata az egyetlen irányitó tényező az illető államok életében. A nemzet akaratának megnyilatkozási formája a legszélesebb szavazati jog alapján összeült parlament határozata. Tulajdonképpen tehát a nép, illetve a nemzet akarata a választások alkalmával nyilvánul meg. Azonban, aki ismeri a választások technikáját és a tömegek lélektanát, az nagyon jól tudja, hogy milyen tág tere van különösen a széles néprétegek körében a demagógiának és mennyire ke- vésbbé döntőtényező a nemzet érdeke, amellyel rendesen egyáltalában nincsenek tisztában a népi rétegek. A helyzet végeredményében tehát abban csúcsosodik ki, hogy agitativ impulzusok hatása alatt megválasztanak a tömegek olyan képviselőket, akik legjobban tudják primitiv érzelmeiket megfogni. A választások után természetesen a maguk szellemi politikai beállítottságának megfelelően irányítják az ország ügyeit a megválasztottak. így tehát nincs szó demokráciáról, mert hisz a nép irányított elhatározása csak annyiban érvényesül, amennyiben joga van szavázócédu- láját az urnába dobni, Azontúl a legjobb esetben oligarchia, kevesek kormányzása érvényesül, mig valójában mindenütt a kormányok, illetve a kormányelnök elgondolásai szabják meg a demokratának nevezett országok bélés külpolitikai vonalvezetését. Egyébként ez a dolgok természetében rejlik. Lehetetlen a tömegek akaratát az ügyek egymásra torlódó forgatagában minden egyes esetben kikérni. Néha pillanatnyi elhatározásokon múlik a háború és béke kérdése, anyagi konjunktúrák felismerése és a nemzet érdekei szolgálatába való beállítása. A vége az, hogy csak egy ember, vagy csak nagyon kevés ember elhatározásától függ a nemzetek és népek sorsa. De nézzük csak, hogy állunk a szabadságjogokkal? Vau-e vélemény- és gondolatszabadság ? Ha például valaki Franciaországban ma azt hirdetné, hogy a nemzet érdeke a nemzeti szocializmus, vájjon milyen módon reagálna a hivatalos és a különböző demokratának nevezett szervezetekbe tömörült közvélemény ? Egészen bizonyos', hogy hamarosan belefojtanák a szabad véleményt. A legkérlelhetetlenebb kegyetlenséggel járnának el azzal szemben, aki szembehelyezkedne a fennálló berendezkedéssel. Vájjon Franciaországban, vagy más demokratának nevezett országokban megszünt-e a kapitalizmus tultengése ? Vájjon a fegyverkezés tekintetében nem az élen járnak-e az úgynevezett demokrata államok ? Mi az tehát, ami a fasiszta államoktól előnyösen megkülönbözteti a fasiszta államokat ? Miért volna előnyösebb a nemzeti államokban is a demokrata igazgatási rendszer Politikai napilap Főszerkesztő: PQBAY FERENC f bevezetése ? Ma Olaszország és Németország azok az államok, amelyek ellen a mi demokratáink is annyira kikelnek és amelyeknek állami berendezkedését annyira kifogásolják. Ha ezeknek a szociális viszonyait tekintjük, azt látjuk, hogy a munkanélküliség annyira lecsökkent, hogy arról komolyan beszélni sem lehet. Külpolitikai tekintetben pedig az egész világ ellen is hatalmat, tekintélyt szereztek, magukhoz ragadták a kezdeményezést. A demokrataállamok kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy megkérdezésük nélkül, sőt akaratuk ellenére félredobtak ezek az államok olyan nemzetközi megállapodásokat, melyeknek sérthetetlenségét békeszerződések és a szignatárius hatalmak garantálták. Nem tehettek egyebet, minthogy lenyelték a keserű pi- lulát és iparkodtak a változott viszonyokhoz úgy alkalmazkodni, hogy menthessék, ami menthető. Tagadhatatlan, hogy ebben a tekintetben a demokrata államok a nemzeti államokkal szemben inferióris állapotban vannak. A nemzeti államok az anyagi és politikai megElőflzetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér kötöttségek mélypontjáról küzdötték fel ma-- gukat irányitó államokká és pedig csupán azzal az erővel, amit nemzeti berendezkedésük jelentett. Ez azonban hatalmasabb erőnek bizonyult minden más energiánál. Nem akarunk most sem a fasizmus, sem a hitlerizmus bírálatába bocsátkozni. Nem ajánljuk most azt sem, hogy Magyarország másolja le akár Olaszország, akár Németország állami berendezkedését, csak azt a tényt állapítjuk meg, hogy a nemzeti alap olyan hatalmas erőt jelent, amely a sir széléről is visszaránthat nemzeteket és hatalmi tényezőkké tehet. Erről az erőforrásról a magyar nemzet nem mondhat le semmiféle demokratának nevezett jelszó kedvéért. Lehet, hogy ez egyesek, vagy egyes társadalmi osztályok érdeke — mi úgy érezzük, hogy a liberális kapitalista rendszer politikai kiélési formája, tehát a legnagyobb önkényuralom — éppen ezért nem áldozhatjuk fel a nemzet érdekét üres és kompromittált jelszavakért. Részletesen beszámolt a főispán a Németországban járt munkások helyzetéről a törvényhatósági közgyűlésnek Bajczai Beliczay Géza lett a rendes felsőházi tag és Harsány! Pál a póttag Szombaton, december 11-én reggel 9 órakor a Nemzeti Hiszekegy elimádkozása után nyitotta meg dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán Békés vármegye törvényhatóságának decemberi közgyűlését, az alábbi beszéddel: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! ígéretet tettem, hogy a Németországban kintlévő és már részben haza is jött munká- ■ saink helyzetére és kereseti viszonyaira, vala- I mint a jövendő lehetőségekre vonatkozólag a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot — személyes tapasztalataim alapján -- tájékoztatni fogom. A Miniszterelnök ur és a Belügyminiszter ur Ő Excellenciája engedélyével szabadság- időm alatt megtett németországi tanulmány- utam folyamán 31 olyan gazdaságot látogattam meg, ahol békésmegyei munkáscsoportok dolgoztak. Megállapítottam, hogy ezen munkásaink elhelyezése és ellátása teljesen megfelelő, de semmiesetre olyan túlzott nem volt, mint ahogy egyes hírek azt beállítani igyekeztek. A munkások általában rendes, világos, kályhával ellátott szobákban laktak, mindenkinek külön ágyá volt szalmazsákkal, két takaróval. A munkások a legtöbb helyen saját maguk főztek, minthogy az ételeknek németországi elkészítési módját nem igen tudták megszokni. Az élelmezés jósága tekintetében nagy segítségükre volt a Hangya Szövetkezet utján a m. kir. kormány által részükre kiküldött paprika és olcsó magyar szalonna. Az első időkben ezeknek a szállításával és szétosztásával bizonyos nehézkesség érvényesült, azonban ezek később jórészben kiküszöbölést nyertek. A kereseti viszonyok egész augusztus végéig, amig az akkordmunkák meg nem kezdődtek, általánosságban a következőképen alakult: Férfimunkások átlagosan 25—26 pfenniget, női munkások 20—22 pfenniget kerestek óránként, ami 10 órai munkaidőt számítva a férfi munkásoknál napi két és fél, a női munkásoknál napi két márkát jelentett. Éhez hozzájött még a napi 1 márkát kitevő élelmezési költség, vagyis, ha az élelmezést is beleszámítjuk, ebben az időben a munkások naponként 3—3 és fél márkát kerestek. Teljesen megváltozott a helyzet az akkordmunkák (burgonya-, répaszedés) kezdetekor, amidőn is a munkások napi keresete 4 és fél, 5, sőt 5 és fél márkára is felnövekedett, ami a takarékos és becsületes szorgalommal dolgozó munkások részére egy olyan keresetet jelentett, hogy e mellett minden tisztességes munkás feltétlenül megtakaríthatott annyit, hogy legalább 300— 350 márkát (kb. 500—550 pengőt) hazaküld- hetett. Hazaküldhette ezt az összeget még akkor is, ha odakint teljesen beruházkodott, sőt még, ha kerékpárt is vett. Sajnos, találkoztam azonban — nem is nagyon ritkán — olyan munkásokkal is, akik odakint sem tudták egymást megérteni, egymással állandóan veszekedtek, nem a legmegfelelőbb szorgalommal dolgoztak, egyenetlenséget szítottak és még azt a keresetet is, amit ilyen hanyag munkával kerestek, elpocsékolták. Szerencse azonban, hogy túlnyomó többségben becsületes, józan, szorgalmas és takarékos munkások voltak kint, akik a magyar és szorosabban véve, a békésvármegyei munkásoknak csak megbecsülést szereztek. * A 31 munkáscsoport közül, akiket meglátogattam, túlnyomó reszt mind szívesen hajlandó volt ugyanarra a helyre a jövő évben is visszamenni, s a birtok-tulajdonosok is majdnem kivétel nélkül mindenütt hajlandók voltak ugyanazokat a munkáscsoportokat jövőre ismét a szolgálatukba fogadni. A legalaposabban utána néztem annak, vájjon a magyar munkásság között bármiféle politikai agitáció nem talált-e utat, azonban felelősségem teljes tudatában a leghatározottabban meg kellett állapítanom, hogy ilyen agitációnak, de még erre való szándéknak is sehol a legcsekélyebb nyomára nem találtam. Ez azonban érthető is, mert a német mező- gazdaságban ál'aadó ■ nagy munkáshiány- nyal kell számolni, ami elengedhetetlenné teszi részükre a külföldi munkáscsapatok évről évre való behozatalát, amelyet viszont az érdekelt államok bizonyára mind lehetetlenné tennének akkor, ha ezeket a munkásokat nem tisztán a munkára, hanem politikai agitátor képzésre is felhasználnák. A magyar munkásoknál sokkal nagyobb számban találhatók odakint lengyel, német, osztrák, cseh, szudeta-német és jugoszláv, bácskai, bánáti német ajkú munkások is, akik dacára anyanyelvűknek, aggodalom nélkül kijutottak a saját kormányzatuk részéről annak elleuére, hogy ezeknél — ép a német anyanyelvüségükre való tekintettel sokkal könnyebb és kézzel foghatóbb volna egy ági-
