Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-12-10 / 279. szám
Gyula, 1937. december IQ péntek LX1X. évfolyam 279. szám BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal fiynla Városház-utca 7 szám Telefon fiyiiia 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Gondolkozunktépelődflnk... Künn zuhog a véget érni nem akaró decemberi eső, amely feneketlenné mállasztja az újvári utcák sarát. Szobámban — tekintettel az ünnepnapra — szén parázslik a kályhában, asztalomra petróleumlámpa veti szelíd világát és én ülök és gondolkozom, tépelő- döm. Az utcán áthatolhatatlan sötétség lom- hul a sártenger felett, a láthatár egész nap szürke, vigasztalan volt.,. Bennem tolonganak még a Diéta három napjának súlyos gondolattömegei. Idősebbek, fiatalok az előadók nagyszerű okfejtéseit követve keresték, kutatták, hogy mi legyen hát a magyarság útja. Hol a mi helyünk a nap alatt ? Sok, nagyon sok értékes gondolat, idea vetődött fel. Egyik elméleti elgondolás követte a másikat. Már, már fellélegzettünk : azt hittük, hogy ime, megvan a helyes iránymutatás. És ekkor jön az utolsó előadó józan megállapítása : az elméletek kipróbálása nincs módunkban, mert az esetleg nemcsak egy vesztett háborút jelenthet, hanem egy nemzet pusztulását. Hat- van-hetven milliós nemzeteknél egy vesztett háború nem jelenti a nép pusztulását, a 8 milliós magyarnál igen. Keressük a kivezető utat sorsunk pok Iából és romantikus bizalommal kapcsolódik közvéleményünk egyik, vagy másik hatalom remélt segitségéhez és hangzik a kijózanító figyelmeztetés : a külpolitikában kötelező a szent önzés és a ma szembenálló nemzetek holnap barátokká lehetnek és a körülmények változásával nagyon könnyen felszámolnak a nemzetek régi barátságokat is. Keresünk kiutat erre, keresünk arra, de mindenütt megcsap a realitások hideg szele és éledő fantáziánkat visszaüzi a lehetőségek szűk terére. Ez a terület pedig nagyon kevés. A külpolitikai archimedesi törvényszerint a lehetőségek körén belül is csak akkora területet mondhatunk magunkénak, amekkorát nemzeti értékünk súlya számunkra kiszorít. A népek, nemzetek élet-halálharcot vívnak és ebben a küzdelemben nincs romantika, nincs szenti- mentálizmus, de mégcsak igazság sincs, hanem van hatalom és van önérdek. Súlyos tartalmú szólamok mögé sorakozó világformáló erők : pánszlávizmus pánger- manizmus, bolsevizmus, nacionalizmus, a tőke és a munka frontja törnek egymás ellen és ebben a minden képzeletet felülmúlóan feszült légkörben az északi, déli, keleti, nyugati egymásratörni készülő áramlatok viharzó hullámverésében küzd a puszta létért a maroknyi magyar. Hát van-e innen kiút ? Van-e még lehetősége a magyar boldogulásnak? Élni fogunk-e a jövő ezredévben, vagy szerepünket eljátszottuk már és el kell tűnnünk a világtörténelem színpadáról? Erre csak egy felelet lehetséges. Élni fogunk, ha élni akarunk. Az egyik előadó arra a végső megállapításra jutott, hogy a külső ’ revíziót meg kell előznie a belső revíziónak. Igen, a belső revizónak, mert van bőven revideálni valónk. Nyugodt, békésbiztonságu viszonyok között is csak akkor fejlődik, erősödik egy nemzet, ha saját lehetőségeit ismeri, céljaival tisztában van és azok elérése érdekében egységesen összefogva, minden erejét megfeszítve dolgozik. Ha figyeljük a legújabb idők történetét, azt látjuk, hogy azok a nemzetek haladnak, azok a nemzetek erősek, amelyek ezt az egységet fegyelmezetten megvalósítják. Gondoljunk itt Olaszország és Németország esetére. Bizonyos beállítottságú helyeken tendenciózusan parancsuralmi államoknak nevezik ezt a két államot és ebben a tekintetben egy kalap alá vonják a barbár vörösdiktaturás Oroszországgal. Pedig éppen itt bizonyosodik be, hogy nem elég maga az egységes vezetés, nyers parancsuralom, ha nemzet millióinak lelkes érzelmei nem támasztják alá az irányitó hatalom elgondolásait, lehet terrorral egyideig fékentartani a fokozódó elégedetlenséget, de haladást, fejlődést, boldogulást elérni még Oroszországban sem lehet, ahol pedig az anyagi és személyi tömegadottságok szinte kimerithetetlenek. Nyomor, szenvedés az eredmény; bizonyos, hogy előbb-utóbb rettenetes reakcióban fog kirobbanj az elégedetlenség,' ami hatásaiban annál borzalmasabb lesz, minél később következik be. Mit tegyünk tehát mi magyarok ? Legyünk feketeinges fascisták, vagy csatlakozzunk Hitler barnainges seregéhez? Ne tegyük egyiket sem. Legyünk mi mindenek felett és kizárólag magyarok. Keményen, elszántan és önzőén magyarok. Abban a hatalmas könyvben, amelynek rubrikáiban a nemzetek tartozik követel-tételei szerepelnek, mi nem lehetünk elhanyagolható mennyiség. Nézzünk szét a saját portánkon. Bizony, a látvány nem vigasztaló. Nemzeti társadalmunk rétegződése rettenetes képet mutat. Egy vékony réteg anyagi bőségével szemben áll a nagytömegek sivár nyomora. Egyfelől áll a rideg számítás, a kielégíthetetlen profitéhség, másfelől a nincs- telenség tehetetlen dühe, az egyre gyűlő elkeseredés. A nemzeti egység kialakulása ellen tör a százfelé huzó pártoskodás és osztály- gyűlölet. A középosztály meglehetős indolenciája folytán a magyar társadalmi vezetőszerep olyanok kezébe kerül, akik ezt a pozíciót nem a nemzet egyetemének érdekében használják fel. Hányán vannak, akik olcsó politikai hatáskeltés érdekében sokszor a nemzet vitális érdekeit veszélyeztetik. A kormányzattól megkövetelik, hogy oldja meg az egyre súlyosbodó problémákat, de a megoldás lehetősége elé minden áron akadályokat gördítenek. Sajtóban, szószéken mindent elkövetnek, hogy a kormányt diszkreditálják és a tömegek elégedetlenségét fokozzák. Nem törődnek azzal, hogy körülöttünk ugrásra készülő ellenségeink számára nem tehetnek kedvesebbet Szerdán reggel 9 órakor nyitotta meg dr. vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főispán Békés vármegye közigazgatási bizottsága december havi ülését. Napirend előtt meleg, közvetlen szavakkal üdvözölte a főispán dr. Telegdy Lajost kormányfőtanácsossá történt kinevezése alkalmából. Dr. Telegdy Lajos meghatottan mond köszönetét a főispán és a közigazgatási bizottság üdvözléséért. Kitüntetését a további munkára való ösztönzésnek tartja, amit meg is igér. Dr. vitéz Pánczél József vm. főjegyző felolvassa dr. vitéz Haviár Gyula levelét, melyben megköszöni néh. édesatyja elhunyta alkalmából kifejezett részvétet. Felolvassa a főjegyző az ahspáni jelentést — melyet lapunk holnapi számában ismertetünk. A jelentéshez dr. Sebők Elek szólt 'hozzá. Kívánja, hogy az állami útépítési program egészittessék ki olyan irányban, hogy a Tiszántúl és ebben Békés vármegye részére megfelelő ut építtessék. Az alispán válaszában rámutat arra, hogy a dr. Telegdy Lajos felszólalásában említett ut nem azonos a tör vényhatóság több felterjesztésében kért úttal, mely ut megépítésére már sikerül a minisztériumban kedvező hangulatot teremteni. Kéri, hogy ne bonyolítsuk újabb kérelemmel az ügyet. A bizottság ezután a jelentést elfogadja. Dr. Rőthler István m. kir. t. főorvos jelentése szerint a születések emelkedése és a halálozások csökkenése folytán a viszonyok javultak. A közegészségi viszonyok általában kielégítők. Folyik az iskolásgyermekek orvosi vizsgálata az egész vármegyében. Tüdőmegbetegedések esetén megvizsgálják a gyermek környezetének tagjait is. az ilyen állapotok felidézésénél. Egyre parancsuralmi törekvések miatt háborognak és közbe minden erejükkel olyan állapotok megteremtésén fáradoznak, melyek a parancsuralom kiváltására legalkalmasabbak. Ők természetesen vörös színeződésre gondolnak. A magyarság ellenségei : a munkabéruzsorások és valutabanditák teljes tevékenységgel sorvasztják a nemzet életerejét. Ilyen körülmények között mi a teendő ? Hatalmas, egységes sereggé kell tömörülni azoknak, akik annak az országnak érdekét igazán akarják szolgálni. Olyan erősnek, olyan hatalmasnak, olyan egységesnek kell lenni ennek a seregnek, hogy maga alá gyűrhesse a magyar élet boldogulása ellen feszülő energiákat. Ki kell irtani ebből az országból a szívtelenséget, az önzést, a vérünket szívó üzérszellemet. Méltó a munkás az ő bérére, hát kapjonris becsületes munkájáért becsületes díjazást. Aki nem hajlandó ennek a nemzetnek érdekeit lelkiismeretesen, áldozatosan szolgálni, azt ki kell rekeszteni a nemzeti közösségből. Meg kell valósulni a szociális igazságnak, érvényesülni kell a szociális szeretetnek, be kell vinni közéletünkbe istent. Istent, akit szeretnének letaszítani trónjáról. Teszik ezt pedig szívósan és minden erejük megfeszítésével. Sikerült még azt is elérniök, hogy olyan kiváló elme, mint Veres Péter, aki prototípusa lehetne a magyar őstelevény zseniket termelő erejének, megtagadja keresztény voltát, mondván : „ebben különbözünk mi a keresztényektől.“ Veres Pétert rendkívüli tehetsége előbb-utóbb emancipálja a rárakódott idegen hatás salakjától, de a tömegek egy részének lelkét kifosztották : elrabolták belőle az Istent és helyébe sivár kétséget, reménytelenséget és ádáz gyűlöletet plántáltak, jutalmul boldogtalanságot adtak. Addig nem álmodhatunk külső revízióról, mig idehaza nincs meg az önmagunk revíziója : amig nem lesz királyunk, vezérünk Krisztus. Dr. Telegdy Lajos kéri, hogy a harmadik hatósági orvosi állás mellett maradjon meg a halottkémi állás is. A halottkém ingyen végzi a halottkémlést. A tisztifőorvos azt javasolja, hogy a halottkémnek fizetett évi 1200 pengőt fordítsák inkább arra, hogy a három orvoson felül még egy hatósági orvosi teendőkkel megbízott negyedik orvost szerződtessen a község. Dr. Sebők Elek szerint Békés kipviselő- testülete azért ragaszkodik a halottkémi álláshoz, mert azt hiszi, hogy különben kártérítést kell fizetni a már halottkém orvo&nak. Alispán Békés község köteles végrehajtani a miniszteri rendeletet, mely a halottkémi állás megszüntetését mondja ki, Egyebekről később lehet tárgyalni. A főispán megnyugtatásul kijelenti, hogy a községet semmiféle kártérítési kötelesség ezzel kapcsolatban nem terheli. A bizottság a főorvosi jelentést tudomásul vesz.. Ezután Elek Lajos m. kir. pénzügyigaz- gató olvasta föl jelentését, melynek során ismertette a m. kir. pénzügyminiszternek azt a jelentését, mely szerint adó- és illetéktartozásokat telepítésre alkalmas ingatlanok felajánlásával lehet kiegyenlíteni. Amennyiben ez az önkéntes felajánlás nem történik meg, a hátralékos tartozásának ingatlan átengedésnek való lerovására kötelezhető. Továbbiak során bejelenti, hogy az adózási viszonyok javultak, a hátralék csökkent. Majd megteszi javaslatát a vármegye területén behajthatatlanná vált adók törlése tárgyában. így Gyula városában 49.800 pengőt törölnek ezen a címen, mig a legtöbbet: 97.000 pengőt Dobozon töröltek. A bizottság a jelentést tudomásul veszi. Ezután a tanfelügyelő részletes Csendes közigazgatási bizottsági ülés
