Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-11-15 / 258. (61.) szám

Gyula, 1937« november 16 kedd LX1X. évfolyam 261. szám tterkeaztSséf és kladéhlvatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Ityola Városit áz-ntca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon (iyela 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Nézzük a dolgokat visszafelé Eddig csak arra szorítkoztunk ezeken a hasábokon, hogy a keresztény magyarság jól felfogott érdekében visszautasítottuk azokat a törekvéseket, vádakat, amelyeket a Nem­zeti Egység és kormánya ellen szegezlek. Most azonban kíséreljük meg és nézzük a túl­oldal megvilágításában az ügyeket. Tegyük fel a kérdést: mit akarnak tehát azok, akik állandóan a jobboldali szélsőségek ellen ha dakoznak ? Mit kívánnak ők a kormánytól ? Előre bocsátjuk, hogy most figyelmen kívül hagyjuk azokat a rejtett célzatokat, í amelyek véleményünk szerint az ellenzéki törekvések mögött állanak. Most csak a cél­zatok jelentkezési formája alapján taglaljuk a bevallott ellenzéki asprációkat. Tehát kezdjük azzal, amit ^legrégebben és a legerősebben hangoztatnak : a titkos választójoggal. Követelik, mint olyan varázs­szert, amelytől a magyarság minden problé­májának a gyökeres megoldását várják. Már a Balkánon is túlhaladott álláspont — mond­ják — a nyílt szavazási rendszer. Ha a ma­gyar nép fiai — folytatják tovább — elég érettek voltak ahhoz, hogy a harcterek pok­lában védelmezzék az országot, úgy elég érettek arra is, hogy megkaphassák a titkos szavazás jogát. Csupa szinigazság és azt a kormányzat is belátta és már készül is a törvény. A Nemzeti Egység kormánya valósítja meg azt, amit elődei elmulasztottak. Az viszont egé­szen természetes, hogy minden rétegében a nemzetnek, tehát a munkásosztályban is van­nak olyan elemek, amelyeknek tulsulyraju- tása a nemzet érdekében nem engedhető meg. Intézményesen gondoskodni kell arról, hogy a magyarság sorsának intézésébe csak azok folyhassanak be, akik előtt csak a nemzet I boldogulása és előhaladása a mindenek fölött való cél. De talán még a titkos választójog köve­telésénél is hangosabb az a vád, amellyel a kormányt állítólagos jobbszélre való hajlása miatt illetik. Erősen kifogásolják azt, hogy a magyar külpolitika a parancsuralmi törekvé­sek megvalósítását jelentő Róma—Berlin ten­gelyhez szabta külpolitikáját. Különösen a németországi nemzeti szocializmust tartják veszedelmesnek. A Hitlerizmus — igy hirdetik — nem­csak a demokráciát öli meg, nemcsak az egyéni, polgári és vallásszabadságot szünteti meg, miáltal a kereszténységnek (!) lesz leg­nagyobb ellensége, hanem a magyarság szempontjából minden idők legveszedelme­sebb áramlata. Hiszen az Auslandsdeutschtum, az Ostraum fogalma nem jelent egyebet, mint hogy Németország a magáénak követeli mindazokat a külföldi területeket, amelyeken németek élnek. Tehát — szerintük — az egyetlen helyes magyar politika az, hogy a magyar külpolitika szakítson a Róma—Berlin tengellyel és orientálódjék a nyugati demok­ráciák : Fi anciaország, Csehszlovákia felé és keressen szorosabb együttműködést a Kis-En- tente államokkal. Mert ez azt jelenti, hogy Magyarország kiemelkedik abból a gazdasági izoláltságból, amelyben szerintük van és ez feltétlenül maga után vonná az ország gazda­sági fellendülését. Magyarországnak ugyanis természetes kapcsolatai csak az utódállamok­kal lehetnek. Mielőtt erre válaszolnánk, menjünk egy­néhány évre vissza. Magyarország a szó leg- brutálisabb értelmében majdnem a megfojtá­sig szoros politikai és gazdasági elszigetelt­ségében élt. Hogy teljesen nem halt ki belő­lünk az életerő, hogy a nemzet nem demora- lizálódott a teljes reményvesztésig, a minden mindegy eltompultságáig, abban oroszlánré­sze volt a „nagy öreg“ Apponyi Albert gróf csodálatos zsenialitásának és nemzetközi te­kintélyének. Lord Rothermere is erős mér­tékben járult hozzá, hogy a minket teljesen elnyomni akaró nyugati demokráciák és keleti szövetségeseik étvágya kielégítetlen maradt. Magyarország élete akkor tényleg vergődő vegetálás volt. Ilyen helyzetben jött segítségünkre Mus­solini fasiszta Olaszországa. Nyíltan mellénk állt és messzehangzóan hirdette, hogy Ma­gyarországgal igazságtalanul bántak és a tria­noni békeszerződés igazságtalanságait revi­deálni kell. Ezzel megtört a jég gazdasági tekintet­ben is. A magyar termékek piacot találtak és olyan nyersanyagokhoz jutottunk hozzá, ame­lyeket megszerezni nem tudtunk az előtt. Ez a külpolitika természetszerűen maga után vonta a Németországgal való kapcsolatok ke­resését és a Róma—berlini tengely természet-, szerűen a magyar külpolitika irányát is meg­szabta. Ennek a külpolitikai vonalvezetésnek egyik eredménye a Jugoszláviával való viszo­nyunk javulása. Már most fogadjunk szót annak a ma gyarországi ellenzéknek, amelyik azt javasol ja, hogy szakítsunk eddigi külpolitikánkkal ? Ennek mindenekelőtt az volna az eredmé­nye, hogy mindazt, amit eddig gazdasági és politikai téren úgy belpolitikai, mint külpoli­tikai viszonyban elértünk, fel kellene adnunk. Fel kellene pedig adnunk anélkül, hogy ellen­értéket bármit is kapnánk, vagy legalább olyan ellenértéket, ami a magyarság érdekeit A gyulai Eucharisztikus Nap jelentőségé­nek megfelelő pompával és a közönség széles­körű érdeklődése mellett folyt le. Délelőtt 10 órakor az anyatemplomban a szentmisét és szentbeszédet dr. Lindenberger János apostoli kormányzó tartotta. A hatósá­gok képviselőt és a hívek nagy számmal vet­tek részt. A vidékiek nagy része a kora délutáni órákban érkezett és zászlóik alatt egyenesen a göndöcskerti pavillonba vonultak. Naey számmal jöttek Orosházáról, Sarkadról, Új­kígyósról, Endrédről. A doboziakat gróf Wenckheim Lajos 4 társzekéren küldte át az ünnepségre. A pavillont és a színházat zsúfo­lásig megtöltötte a közönség, akik — dacára a rossz időnek — egész az ünnepség végéig kitartottak. Az ünnepélyt dr. Lindenbergerap. korm. nyitotta meg, azután dr. Léber János az eljö­vendő Eucharisztikus Világkongresszusra hívta fel a gyulaiak figyelmét. Utána Kovács Sán­dor, az Actto Catolica főtitkára a Budapesten készülő kongresszus körül eddig szerzett ta­pasztalatairól számolt be. A közönség többször zajos tetszésnyilvánítással szakította félbe a népszerű szónokot. Ismételten megemlékeztünk már arról, hogy a Gyula Vezér Bajtársi Egyesület a Ma­gyar Nemzetpolitikai Társasággal, a gyulai Urak Mária Kongregációjával, Kálvin Já­nos Társaság gyulai fiókjával karöltve decem­ber 5-én, 6-án és 7-én a magyar nemzet aktu­ális problémáinak megismertetése és megvita­tása céljából Gyulai Diéta címen előadássoro­zatot rendez. Előadókul a legkülönbözőbb szolgálná. Egyetlen meggondolás elég arra, hogy ennek még a legtávolabbi óhajtását is elhárítsuk magunktól: Románia. Csehszlovákia a trianoni szerződés revízióját a legmereveb­ben ellenzik, tehát a velük való együttműkö­désnek első feltétele a revízióról örökidőkre való abszolút lemondás. Azonkívül ez a kül­politikai igazodás a Szovjettel való közelebbi érintkezést jelentené, ami egyértelmű volna a hamarosan elburjánzó bolsevizinusnak való szálláscsinálással. És most térjünk vissza arra, hogy a Hit­lerizmus, a demokrácia, az egyéni és vallás- szabadság kiirtását jelenti. A tények azt mu­tatják, hogy Franciaországban egyre fokozó­dik a gazdasági zűrzavar, a személy- és va­gyonbiztonság egyre bizonytalanabb, Orosz­országban minden templomot bezártak, a la­kosság másfélszáz milliója a legnagyobb nyo­morban sínylődik egy felfegyverzett vékony­réteg terrorja alatt, a kivégzettek száma mil­liókra rúg, ma is minden nap százával vér­zenek el az oroszok a cseka hóhérainak fegy­verétől. Spanyolországban, ahol szintén a leg­magasabb fokát érte el a nyugati demokrá­cia kivirágzása, az elképzelhetetlen borzalmak orgiája tombol. Pángermanizmust emlegetnek és a pánszlávizmus egyre megdöbbentőbb arányokat ölt. Ezzel szemben a nemzeti államokban rend, nyugalom, egyre fejlődő munkásjólét és abszolút vallásszabadság van, minden tem­plom nyitva és személy- és vagyonbiztonság szilárdabb, mint bárhol. roly nyíregyházi igazgató főorvos, aki a kato­likus világnézet mindenek fölött álló erejét mutatta be az Eucharisztia fényénél. Végül- dr. vitéz Márki Barna alispán, az egyházköz­ség világi elnöke összetartásra szólította fel a gyulaiakat. A résztvevők számát 3000-en felül becsü­lik s ezek soraiban ott láttuk a város és. me­gye minden számottevő katolikus vezető fér­fiét. Debrecenből Ruffy Varga egyházközségi elnök és 3 tanácstag vett részt. A körmenetben, dacára a zuhogó esőnek, a közönség csaknem teljes számban felvonult. A templomban a hódolati imákat mély meg­hatottsággal mondották a férfiak, nők, leány- és férfiifjuság, valamint gyermekek képvise­lői. Az imákat Farkas István s. lelkész tolmá­csolta a szószékről. A nap végső grogramja a Katolikus Pol­gári Körben tartott vacsora volt, amelyen a bejött vidéki és helybeli hitvalló férfiak tar­tottak ismerkedést. Ezen felszólaltak br. Apor plébános, Márky alispán, az apostoli kormány­zó és még többen. A nagysikerű rendezés a Tanczik Lajos ny. rendőrfőnanácsos és a rendezögárda ér­deme. felfogások képviselőit kérték fel. Hangsúlyoz­za azonban a rendezőség, hogy az előadás- sorozatoknak semmiféle pártpolitikai célzata nincs és semmiféle ilyen természetű propagan­dát kifejteni nem akar. Szigorúan tudományos szempontok érvényesülnek az egyes kérdések megtárgyalásánál. Az előadásokat vita követi, melynek keretében előre felkért és az előa­dást követőleg jelentkező hozzászólók fogják íme a helyzet mérlege : válasszunk ! Ezrek vonultak fel a gyulai Eucharisztikus Napra Közben megérkezett dr. Korompay Ká­Nagyjelentőségű kulturális esemény lesz a Gyulai Diéta

Next

/
Thumbnails
Contents