Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-09 / 252. szám
LXSX. évfolyam 252, szám Cywla, 1937, november 9 kedd BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal üynia Városház-ntea 7 stóm Telet tus Gyű!« 5*2. Sajtószabadság Csodálatosan összehangolt kórus : a parlamenttől a zugsajtóig zeng a „nemes harag.“ Bilincsbe veri a magyar biróság, helyesebben a bilói szobákba is befészkelődött politika a szabad véleménynyilvánítást: a gondolatszabadságot. Nagyszerű szövegezés! Sajtó- és gondoiatszabadság a magyar nemzetnek mindig féltett, drága kincse volt. Olyan magasztos fogalom, amelynek oltalmazásában üldözést, börtönt szívesen vállaltak, ha kellett, életüket készséggel áldozták a magyarság legjobbjai. 1848. március 15.-ének egyik csodálatos vívmánya éppen az volt, hogy kinyomatták a Nemzeti dalt és Tizenkét pontot. És ime — zeng a kórus — Magyarországon bilincsbe verik a gondolatot, börtönbe vetnek írókat, akik a magyar népiránt érzett lángoló szeretetüktől űzve rámutatnak a nép fájó sebeire és őszintén feltárják a bajokat. Hangosan utal az egybehangolt kórus arra a hatásra, amit ezek a bírói ítéletek a határokon túl úgy az ott élő magyarság, mint pedig a mai országlók köreiben kivált. Kiváló magyar irók kiáltványt bocsátanak ki és tiltakoznak a bírói Ítéletek ellen. Ez rövidesen a helyzet rajza. Látva ezeket a jelenségeket a tárgyilagos és a viszonyokat ismerő szemlélő megdöbbenve gondolkozik el. Lehetetlen, hogy mindezek a tiltakozók tudatos rosszhiszeműséggel járjanak el. Hiszen, ha igy volna, kétségbe kellene esnünk a magyarság jövője felett. Ha tehát ezek nagyrésze jóhiszemű, akkor valahol mégis csak baj van. A biróság volna talán a feudális osztály javára elfogult ? A hófehér ta- láru magyar biróság ezt a vádat nem érdemli meg. De ilyen gyanúsítások fel sem érnek a magyar bírói karhoz. Aki ezt tagadja, azt nem lehet jóhiszeműséggel menteni. A magyar biróság független és igy nincs meg annak a lehetősége sem, hogy politikai nyomások irányítsák ítélkezésében. A kormány, ha akarná, sem kényszerithetne ki elfogult, részre hajló ítéletet. De a két Ítélet elhangzott és két könyvet elkoboztak. A kormány, a mögötte álló tömegek és a hozzá közel álló sajtó az ítéletet megnyugvással fogadta. A túloldalon azonban annál nagyobb ellenhatást váltott ki. A sajtóban és a sajtón kívül hónapok óta ontják a támadások pergőtüzét. És megszólal az irók egy csoportja is. Helyes volt-e hát a „Viharsarok“ és a „Futóhomok“ megírása? Szükség van-e Magyarországon olyan müvekre, amelyek a magyar nép súlyos bajaira mutatnak rá, hogy azokra felhívják az illetékesek figyelmét és orvoslást kérjenek rájuk ? Igen, ilyen könyvekre szükség van. De ezek a kérdések olyan főbenjárók, annyira elevenébe vágnak a magyarság életének, hogy azokhoz minden mel- lékgondolatnak, minden nem tárgyilagos célzatnak még csak a látszatát is kerülve szabad közeledni. Az orvos csak akkor nyúl operálókésével a beteg testrészhez, ha ugy- érzi, hogy a gyakorlati tudás abszolút biztos- kezű mestere, hogy a ma elérhető legteljesebb módon kizárta a fertőzés lehetőségét. Mig csak halvány árnyalatában sincs benne más szándék, mint a gyógyitaniakarás. A klinikán operáló orvos, akinek munkáját a tanítványok serege figyeli, egy vonalnyival sem tér el a való diognózis ismertetésétől. így kellett volna eljárnia Féja Gézának és Kovács Imrének. Nem ott hibázták el, hogy rámutattak a tagadhatatlanul fennálló bajokra, hanem, hogy nem jól mutattak rá. Diognozisuk nem volt lelkiismeretes. írtak olyant, ami nem felel meg a valóságnak. Tényeket ferde világításban állították be, cél- zatos következtetéseket vontak le és elhallgattak — következetesen és mindig — olyan súlyos jelenségeket, melyeknek előidézői bizonyos nagytőkés körök. Felületes volt immPoliíikai napilap Főszerkesztő; P0BAY FEKENC f kájuk sok helyen. De hát nem látnak-e tisztán azok az irók, akik nyilatkozatukban olyan élesen foglaltak állást a két elitéit iró mellett ? Nem. Hisszük, hogy túlnyomó részük jóhiszeműen téved. Ézeket arra szeretnők kérni, ne engedjék tisztánlátásukat a müfelháborodások gőz- körétől elhomályosítani. Iparkodjanak maguk tárgyilagosan vizsgálva körülményeket, tisztába jönni a való helyzettel. Legalább a kétoldalú meghallgatás elvéig jussanak el. Bizonyosra vesszük, hogy ez a jobban informált tisztes testület megváltoztatja véleményét. Nem lát tisztán ma az a jószándéku magyar, aki azt az összhangolt tiltakozásu kórust segít erősíteni, amely az elhangzott birói ítéletekben a magyar sajtó- és gondolatszabadság sérelmét látja. Nem a sajtószabadságot verik itt bilincsbe, hanem lenyesegetik azokat a fattyúhajtásokat, amelyek már-már veszedelmesekké kezdettek válni és amelyek éppen a gondolat- és sajtószabadság lejáratását eredményezik. Nem, Petőfiék nem a magyarság érdekei ellen küz- dötték ki a gondolatszabadságot és ők volnának az elsők, akik eltipornák azokat, akik azzal a nemzet kárára visszaélnek. Elhisszük, hogy a nyilatkozó irók tudatosan nem akarnak rideg kapitalista érdekeket szolgálni, de vigyázzanak, nehogy cégérül szolgáljanak olyan tendenciák érvényesülésének, amelyek tőlük távol állanak. Van már oka a harmadiknak a nevetésre : sikerült ezzel az üggyel a magyart a magyarral szembe állítani. Szerelemféltésből egy tizedest Az emberi virtuskodás, vagy gonoszság, ; esetleg szerelemféltés áldozata lett a szombatról vasárnapra virradó hajnalon egy fiatal emberi élet. A galbács-kerti Pozsonyi u. 14. sz. alatt lakó Cs. Szabó Lajoséknál szombaton este házimulatságot rendeztek. A mulatságon ott volt Medovárszky Mátyás vadásztizedes is. Éjféltájban megjelent Girdán Mihály gyulai földmunkás és hat társa. Ezek már kezdettől fogva nem jó szemmel nézték a nem gyulai származású Medovárszky jelenlétét a- mulatságon. Hajnali félhárom óra körül Medovárszky eltávozott és hazakisérte a mulatságból Szabó Róza nevű leányt, aki ugyancsak a a Galbács-kertben a Pozsonyi ut és a Kolozsvári ut sarkán levő házban lakik. Ezt látva Girdán, szólt két társának, hogy verjék meg a katonát. A sötét utcán Csomós Péter és Gere- benics Péter kíséretében Girdán utánaeredt a Az Ujkigyósi Nemzeti Egység Szervezet a nyári hónapok szünete után vasárnap tartotta első választmányi ülését, amelyen megjelent dr. Blahó Dezső várm. titkár és Rózsa Gyula vál. kér. titkár is. A gyűlést Bozis József elnök szavai vezették be, aki a szervezet nevében melegen üdvözölte a vármegyei elnökség kiküldötteit, majd Rózsa titkár beszélt a politikának a mindennapi élet és a nép közötti összefüggéséről, a politikai élet tisztaságának feltétlen szükségéről, a politikai kalanderok garázdálkodásairól fés a jelenlegi kormányzat politikai célkitűzéseiről. Részletesen foglalkozott azzal, hogy a jelenlegi kormányzat a haladó konzervatív irányú vezetést hogyan értelmezi, mit tesz a népies politika érdekében és hogyan munkálja a nemzeti érdekeket. A nagy figyelemmel hallgatott előadás Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Ami pedig azt illeti, hogy milyen visszhangja van ezeknek a pöröknek a megszállott területeken, hát arra legyen szabad utalnunk, hogy az utódállamok, amelyek nem engedik be a tiltakozó irók közül soknak müveit az uralmuk alá tartozó területekre, a „Viharsarok“ és a „Futóhomok“ előtt megjelenésükkor szélesre tárták a sorompókat és kéjesen terjesztették és kommentálták azokat — bizonyára nem a magyar népi érdekek szolgálatában, hanem azzal a célzattal, hogy Magyarországot mindenütt diszkreditálják. Azzal pedig, hogy most olyan sűrűn emlegetik az utódállamokban előidézett hatást, szinte felhívják őket, hogy — ha még eddig nem tették volna meg — úgy foglaljanak már állást és ha az az állásfoglalásuk nagyon elitélő a magyar bíróságokra és kormányzatra, annál jobb, mert annál nagyobb politikai tőkét lehet belőle itthon kovácsolni. Mert hát arra gondoljanak a jóhiszemű és tisztaszándéku tiltakozók, hogy nem a magyar nép fontos ebben a kampányban, az csak eszköz a politikai célok megvalósithatá- sára. Ezekre a célzatokra, ezekre a szándékokra vonatkozott az a miniszteri megállapítás, hogy ezek a jelenségek, ezek a hangok veszedelmesen hasonlítanak azokhoz, amelyek 1918. végén az összeomlást megelőzték és kiváltották. Hogy ez ellen az állam- hatalom és a nemzet felelős kormánya minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel védekezik, az nemcsak jogában áll, hanem legelsőrendü kötelessége is. megöltek a Galbácskertben katonának. Utszéli facsemetéket rángattak ki és, amikor Csomós Péter figyelmeztette Gir- dánt, hogy Medovárszky ott halad előttük, Girdán utánaszaladt és a kezében levő fahusánggal halántékon vágta. Medovárszky eszméletlenül esett össze és a kihívott mentők igen súlyos állapotban vitték a gyulai állami kórházba, ahol hétfőn délben súlyos sérüléseibe belehalt. A megindított rendőri nyomozás hamaro- rosan sikerre vezetett és hétfőn reggel már a rendőrség foglyai voltak Girdán Mihály és két társa. A kegyetlen támadás okául vagy szerelemféltést, vagy pedig egyszerű virtuskodást kell feltételeznünk, amelynél fogva a gyulai Girdánék nem akarták tűrni hogy a nem gyulai származású Medovárszky udvaroljon a gyulai leánynak. után dr. Blahó várm. titkár arról beszélt, hogy a Gömbös, majd Darányi kormányzat mit váltott be eddig a Nemzeti Egység eredeti célkitűzéseiből és mik azok a törvényjavaslatok, amik a legközelebbi jövőben a képviselőház elé kerülnek. A titkos választójog helyes értelmezését és gyakorlását behatóan ismertette, majd a választmány tagjainak élénk helyeslésé közben foglalkozott azokkal az ellenzéki politikusokkal, akik elveiket saját érdekeiknek megfelelően változtatják és a hátuk megett álló tábor meggyőződésére egyáltalán nincsenek tekintettel. Beszélt a Nemzeti Egység helyesen értelmezett fogalmáról és az igazi magyar nemzeti egység szükségéről. A lelkes hangulatban lefolyt gyűlés után a központi titkárok egyes helyi kívánalmakat beszélték meg a választmány tagjaival. A Nemzeti Egység ujkigyósi választmányi illése
