Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-14 / 232. szám

Gyula, 1937, október 14 csütörtök LX1X. évfolyam 232 szám DÚU’C'C DülVil/O Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; Í.59, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. BfJBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Csendem, de nagyfeleníés^gü íárgy^orozat a közigazgátós&gi bixottsidg ülésén Tények és délibábok Irta: TEMESVÁRY LÁSZLÓ Egyik év a másik után pereg le az idő rokkáján. A világháborúval megindult világ­forradalom, mely még most is szakadatlanul folyik és senki sem látja a végét, huszonhá­rom esztendő után lassanként kibontja hatá­rozott színeit és két táborra osztja a világ népeit. Az egyik táborban ott találjuk mindazo­kat a népeket, melyeket a nagy világégés ön­tudatra rázott, ösztöneiket felszabadította, ál­lamformáló képességeiket próbára tette. Ezek a megtárult lehetőségek realitásaiba kapasz­kodva, szilárd talajt kerítve talpaik alá, uj életbe fognak. Az uj élet, az uj politikai, tár­sadalmi és gazdasági berendezkedések megva hasításához azonban kemény harcokat kellett megvivniok. Belső forradalmak, hősi erőfeszí­tések, kimagasló történeti személyiségek fel­bukkanása és hatalomrajutása érlelte valóság­gá a lelkek és akaratok délibábjait. A másik táborban azok sorakoznak fel, akiket a világégés kevésbé pörkölt meg és belső berendezésük rugalmassága könnyebben enged alkalmazkodni a megváltozott helyzet­hez. Ezek még bíznak erőtartalékaikban és hisznek egy letűnt kor örökéletünek hirdetett eszméiben. Mindkét tábor elképzeléseiben van azon­ban egy közös vonás : egyik sem bir elzár­kózni a megváltozott világ követelményei elől és csak a hatalmi érdekek összeütközései ta­gadtatják meg velük a tények reális felisme­rését. E reális tények a liberális-kapitalista politikai, gazdasági és társadalmi berendezke dés ellentmondásaiban gyökereznek. A liberális-kapitalista gazdálkodás az egyénre bízta a társadalmi gazdálkodás irá­nyítását, az egyénre, akit felszabadított gaz­dasági cselekedeteiben az erkölcsi világrend írott és íratlan törvényei alól. A cél a legki­sebb kockázattal elérhető legnagyobb haszon. Ezért a haszonért feláldozza az erkölcsi érté­keket és harcot hirdet mindenki ellen a maga egyéni érvényesülése érdekében. A jelszó a több szabadság, az örökös divatos jelszó, mely mindig vágyakat ébreszt, mert kiirthatatlanul benne él az emberi lélekben. A szabadság jelszavával követték el az emberiség történe­tében a szabadság elleni büntettek legtöbbjét és a szabadságharcok legtöbbször éppen a szabadság elkobozásával végződtek. Mióta az ember beleegyezett abba, hogy emberi közösségekben éljen, lemondott a sza­badságnak arról a mértékéről, mely a Robin- zonok szabadsága és ezzel megteremtette a békés emberi együttélés alapfeltételeit. A bé­kés emberi együttélés alapfeltételeinek meg­teremtésével azonban elnyerte a közösség együttes erejét, mely megsokszorozza és meg­növeli az egyedülálló ember lehetőségeit. A közösségben élő ember társadalmi fejlődése, helyzete és állapota azonban mindig attól füg­gött, hogy a szabadságjogok, az egy állami rend keretei között élő társadalomban milyen rendezést nyertek. Minden társadalmi szervezet biztos, vagy bizonytalan helyzete két tényezőtől függ. Egy­részt az állampolgári egyenlőségtől, mely min­denki számára lehetővé teszi a politikai érvé­nyesülést, bár bizonyos megkötöttségekkel, de mindenki számára egyaránt érvényes jogsza­bályok keretei között és ezzel biztosítja a kö­zösségi hatalmat gyakorló állami hatalomban való közvetlen, vagy közvetett részvételt. Más­részt miképpen oszlik meg a társadalom tag­jai között a meglévő termelő eszközök fölötti rendelkezési jog, vagyis miképpen áll módjá­ban a gazdasági érvényesülés. Az állami és társadalmi szervezet épülete ezen a két pilléren nyugszik. Ha a két pillér Szerdán, október 13-án délelőtt 9 órakor nyitotta meg dr. vitéz Sarkadi Márki Barna alispán Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsági ülését. Hakos József vármegyei másod főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, melyet lapunk máshelyén kivonato­san ismertetünk. Az alispáni jelentéshez első­nek dr. Telegdy Lajos szólt hozzá. Örömmel látja, hogy az alispáni jelentésben már nem foglal el olyan nagy helyet a munkásosztály nyomorúságos helyzete, mint évek óta mindig. A munkásság általában keresett annyit, hogy családjának megtudta szerezni a legszüksége­sebbeket, bár még mindig nem annyit, hogy ruházati szükségleteit fedezni tudja. A mun­kásság általában nyugodt, csak aggódva látja, hogy most egyesek jelszóvá tették a munkásság földhözjuttatásának kérdését. Ezt pedig vigyázva kell kezelni, mert nem lehet a földet minden válogatás nélkül annak adni, aki nem ért hozzá. Ezt a kérdést úgy kell megoldani, hogy az ne járjon a jelenlegi tár­sadalmi rend hirtelen való felforgatásával. egyforma, ha egyik nem nagyobb, mint a má­sik, akkor a társadalmi szervezet biztos egyen­súlyban van. Ha a két pillér valamelyike a másik rovására tulfejlődik, akkor a társadalmi szervezetben oly ellentmondás keletkezik, mely állandóan az egyensúlyi helyzet felborulásával fenyeget. Ha a liberális-kapitalista társadalmi szervezetet s a minket különösen érdeklő mai magyar állami életet e két szempontból vizs­gáljuk, kirívóan ötlik szemünkbe az ellenmon­dás, mert a tei’melőeszközök feletti rendelke­zési jogot a kapitalista társadalom egy töre­déke gyakorolja, mig az állampolgári szabad­ságjogok egyformán terjednek ki a társada­lom tagjainak összességére. A liberális-kapitalista rendszer természe­téből folyó e belső ellentmondás már a világ­háború előtti korszakban is gyakran okozott súlyosabb természetű zavarokat és kibillen­tette a nyugodt kormányzás szempontjából annyira fontos egyensúlyi helyzetéről az álla­mok életét. Ci zavarok akkor még csak felszí­nen mutatkoztak és ezért sikerült a felboru­lással fenyegető egyensúlyi helyzetet szociális kuruzslással újra és újra biztosítani. E szoci­álpolitikai orvoslások a termelőeszközök fölötti rendelkezési jogból kizárt polgároknak egy­részt magasabb béreket adtak, másrész) még jobban kiszélesítették a már amúgy is túlmé­retezett szabadságjogokat. A szociálpolitikai vívmányok alkalmasak voltak arra, hogy a kapitalista gazdálkodási rendszer és liberális politika felszínen háborgó hullámait ideig-óráig elsimítsák s eltereljék a figyelmet e rendszer fundamentumában rejlő ellenmondásokról, melyeket a szabadságjogok minden Jujabb ki- terjesztése csak fokozott. A világháború után, mikor a termelő- eszközök fölötti rendelkezési jogból kizárt, de az állampolgári szabadságokkal felruházott dolgozó tömegek — a szabadságjogok birto­kában — aktiv részt követeltek és kaptak az állam kormányzásában, a pillérek egyenlőtlen­sége oly erővel mutatkozott és a liberális ka­pitalista rendszert oly erővel rázta meg, amit tüneti kezeléssel már meggyógyítani nem le­hetett. A nemzeti társadalmak politikai és gaz­dasági felelős tényezői ma már világszerte felismerték, vagy legalább is, a felismerés ut­ján haladnak, hogy a végső összeroppanást csak akkor háríthatják el, ha a két tartópil­lért a termelőeszközök feletti rendelkezési jo­got és polgári szabadságjogok méreteit össz­hangba hozzák. Az összhang megteremtésére irányuló törekvések — ha eltekintünk azoktól a meddő kísérletezésektől, melyek még mindig a szó­Igen kívánatosnak tartja a népházak szaporí­tását. A drága tűzifa kérdésének megoldására javasolja, hogy a vármegye törvényhatósága forduljon felirattal a kormányhoz,” kérve a kedvezményes vasúti tarifa régi mértékű visz- szaállitását. Készségesen hozzájárul ahhoz, hogy a közigazgatási bizottság a főispánnak a németországi munkások helyzetének tanul­mányozásával kifejtett nagy fáradozásaiért köszönetét mondjon, de szeretne megnyugvást abban a tekintetben, hogy azokat nem célza­tosan szállították ki. Az alispán válaszában egyetért a felszólalóval a földhözjuttatás kér­désében. Az állam bizonyára megfelelően fogja megoldani a kérdést. A tüzifakérdésben a gyulai tüzifakereskedők kérésére értekezle­tet hiv össze és velük fogja megtárgyalni a tüzifadrágaság kérdését. Addig kéri, hogy a felirat kérdésében ne döntsenek, illetve a köz- igazgatási bizottság adjon neki felhatalmazást arra, hogy ebben a tekintetben megfelelő ja­vaslattal jöjjön. A vármegye a népházakat az ciálpolitikai vívmányokban bíznak, — mai na­pig két irányban folynak. Az egyik a marxis­ta-kommunista centralizációs, a másik a fasiszta korporációs gazdasági és politikai rendszer. Anélkül, hogy fejtegetéseinkben e két rend­szert vizsgálat alá vennők, most csak a libe­rális-kapitalista rendszer pénz- és hitelpoliti­kájára igyekszünk rámutatni, mely egyenesen megakadályozója a polgári szabadságjogok közepette a gazdasági érvényesülésnek. A tőkegazdálkodás rendszerében a döntő szerepet a pénz és hiteleszközök birtokosai játsszák. A reáltőkék birtokosai, legyenek föld- birtokosok, szellemi felkészültség, fizikai erő, vagy termelőeszközök birtokosai, termelőere­jüket csakis akkor érvényesithelik, ha kellő forgótőkével, vagy hitellel rendelkeznek. A pénz és hitelmonopólium diktátorai — a legveszedelmesebb egykéz, melyről szó sem esik — valójában döntő befolyást gyakorol­nak a társadalom egész termelőereje fölött és kényük kedvüktől függ az ország politikai nyugalma, fellendülése vagy pusztulása. A sokszor emlegetett egyenlőség a legkíméletle­nebb kiszolgáltatottságot eredményezi, ordító igazságtalanságai ellentéteket szülnek és a felfordulás szellemét kitenyésztik. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a nem­zet pénzének, hitelének értékét és nagyságát mindig a mögötte álló munka szabja meg, az a társadalmi együttműködés, mely termel és eloszt. Ha ez a társadalmi együttműködés a hibás pénz- és hitelpolitika miatt akadályokba ütközik, a termelés és elosztás elakad és a társadalom önmagát rontja meg. Ezért a hitel, a forgótőkeszükséglet ellátása nem tartozik a magánjog, a magántevékenység sorába, hanem közjogi kategória, mely egyaránt érvényes az összes dolgozó vagy dolgozni akaró polgárok­ra, akár szellemi, vagy fizikai munkájukkal segítik is elő a társadalmi gazdálkodás fenn­tartását és fejlődését. Természetesen ez a jog sem nélkülözheti a korlátozást, mert összhang­ban kell álljon az ország természeti adottsá­gaival és számos egyéb körülménnyel, de egyformán kell biztosítania a termelőeszközök fölötti rendelkezési jog megszerzésének elő­feltételeit, mert csakis igy billenthetjük helyre a két tartó pillért egyensúlyi helyzetbe. A hi­tel jogának törvénybe iktatása és intézményes biztosítása az egyetlen gyakorlati módszer, mely a délibábok kergetése helyett az állam­polgári jogok csorbítása uélkül a kiegyenlítő­dés felé vezet, az állandósult társadalmi har­cot a nemes verseny irányába tereli és a bé­két biztosítja.

Next

/
Thumbnails
Contents