Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-08-20 / 190. szám
LXVili. évfolyam 190. szám. Csütörtök Gyula, 1930 augusztus 20 EíSflsetési árak : légyedévre : 4 P 50 fillér Egy bóra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér hirdetési díj elír* ftietendö. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztősé)»:, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Oobay Tános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: 1 Szerkesztő: I POBAY FERENC j NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Olimpiai Interjú vitéz Ricsny Uhlarik Béla dr. főispánnal (A „Békés“ munkatársától.) A berlini Oiimpiászon vármegyénk népszerű és nagy sportbarát főispánja, vitéz Ricsóy Uhlarik Béla dr. is kinn volt s végignézte azokat a versenyeket, amelyek a mintegy félszáz nemzet fiai között folytak s amely versenyekből mi, magyarok, tiz olimpiai bajnoksággal kerültünk ki győztesen. Kéthetes berlini kintlét után hétfőn este érkezett vissza Gyulára a főispán. Friss és vidám s mikor benyitunk szobájába, éppen az egyik terjedelmes berlini lapot forgatja. — A csehek elkobozzák a határon a német lapokat s ezt a sportmellékletet csak nagy disputa árán tudtam megtartani, mondja. Impressziói felől érdeklődünk s ő, szemeiben és hangjában a látott és átélt győzelmek tüzéyel, a sportsman őszinte lelkesedésével kezd beszélni. Az újságot a kedves emlék gyöngédségével összehajtja s leteszi az asztalra, a pömpás berlini felvételek közé, amelyeket maga készített. Az Olimpiász győztese tulajdonképpen Magyarország! — ügy látom, hogy a magyarság egészen rendkívüli győzelmének. amely messze felülmúlja eddigi olimpiai eredményeinket, sporton túl is igen nagy hatása van. Ez a pompás és váratlan teljesítmény az egész világ figyelmét ránk terelte s amit Berlinben magam is tapasztaltam, az összes nemzetek a legnagyobb csodálattal és elismeréssel szólnak szereplésünkről. Sőt olyan hangok is hallatszottak, hogy az Olimpiász győztese tulajdonképpen Magyarország, amely kis nemzet létére nagy és gazdag nemzeteket előzött meg. Ez a berlini győzelem nagy elégtétel nekünk, mert ismételten és igen szembeötlően megmutatta, hogy milyen kulturfölényben vagyunk a kisántánt- államokkal szemben s még kirívóbbá tette a határon túl élő magyar testvéreink sorsát, akik alacsonyabb kultúrájú népek uralma alatt kénytelenek élni. Magyarok mintegy hatezren lehettünk odakinn. Kinn volt a kormány több tagja is és kívülük még igen sok közéleti előkelőség. Fabinyi Tihamórékkal. Kozma Miklóssal, Schvoy Istvánnal, Schvoy Kálmánnal és Ángyán Béláók- kal találkoztam a versenyeken, akik velem és a hatezer magyarral együtt egy emberként lelkesedtek a magyar fiukért s egyetlen torokként biztatták őket a küzdelemben. A Berlinben kint- levő magyar notabilitások egyébként kétszer is találkoztak, egyszer a magyar követségen rendezett estélyen, egyszer pedig a Collegium Hungaricumban, amikor az összejövetelen az összes magyar versenyzők is megjelentek. Minket, magyarokat a németek a legnagyobb barátsággal fogadtak. Csak a német és az osztrák versenyzőket részesítették még olyan lelkes ovációban a megnyitón, mint amilyenben a bevonuló magyar csapatot. Messze túlhaladta ez az ováció a köteles udvariasságot: az őszinte rokonszenv, a baráti együttérzés spontán megnyilatkozása volt. átmeneti francia-barátság — a gólarányért Ez a baráti lelkesedésük minden versenyünkön kifejezésre jutott, kivétel csak a magyar—francia vizipóló mérkőzésen történt, amikor is a németek az ellenünk küzdő franciákat biztatták. Heil! Sieg ! kiáltotta feléjük a stadion sokezernyi német torka. Velük drukkoltak még az osztrákok is, minden más nemzet azonban a magyarokat biztatta s legelső helyen a hollandusok, akik különben minden küzdelmünkben nekünk drukkoltak s minden győzelmünk után velünk együtt kiáltozták a huj-huj-haj- rát. Ezt a baráti rokonszenvet természetesen mi sem hagytuk viszonzatlanul s minden győzelmük alkalmával lelkesen ünnepeltük a derék hollandusokat. Igen melegen ünnepelték a magyarokat a lengyelek és olaszok, sőt még a messzi Nippon fiai, a japánok is, akik állandóan azt hangoztatták, hogy közös eredetűek vagyunk velük s rokon nemzetként üdvözöltek bennünket. A Vezér egyszerű S. A. egyenruhában Megkapó volt látni, hogy valahányszor Hitler a stadionban megjelent, a nézőközönség egyetlen emberként állt fel s hosszan ünnepelte a birodalom nagy emberét, aki Németországot megmentette a kommunizmustól s ezzel a biztos megsemmisüléstől. Állandóan a legegyszerűbb S. A.-egyenruhában járt s minden nap pontosan megjelent a helyén. jobbján Boris bolgár királlyal, balján pedig Umberto olasz trónörökössel. Az uszóversenyen ott láttam a német trónörököst is, egyszerű polgárként elvegyülve a nézők tömegében s a magyar—német vizipólómérkőzésen az ősz Mackensent is, akit az egész stadion szintén meleg ünneplésben részesített. Éljenek a mi német testvéreink! Legérdekesebb politikai vonatkozású momentuma az olimpiásznak a németek és osztrákok őszinte öröme volt, amelyet a kibékülés ténye fölött kölcsönösen éreztek és szünet nélkül kifejezésre is juttattak. Egy-egy győzelem után unisono kiáltották, hogy éljenek a mi német testvéreink ! Ezt kiáltották a németek az osztrákoknak s ezt kiáltották az osztrákok is a németeknek. örvendetes volt látni továbbá a mi szempontunkból azt a rokonszenvet is, amelyet a németek mutattak az olaszok iránt. Maximális árak Maga az Olimpiász csodálatosan meg volt szervezve. A németeknek nemcsak az elszállásolásra volt gondjuk, hanem arra is, hogy a vendégeket ki ne szipoly ózzák. Maximálták a vendéglői árakat, az iparcikkek árait, úgy hogy az áruzsora még csak kísérletet sem tehetett arra, hogy kihasználja az idegen- forgalmat. A közlekedés szintén tökéletes volt. Azt a fantasztikusan nagy tömeget, amely a stadionokat nap mint nap megtöltötte, a földfeletti és földalatti villamosok, autóbuszok és a villamosított Stadtbahn rövid egy óra alatt be tudták szállítani a városba. Előrelátás és praktikusság jellemezte az egész mesteri rendezést. Berlinen kiviil Hamburgban és Boroszlóban is jártam s mindenütt csak a nagy fellendülést tapasztaltam. Impozáns az az eredmény, amit a Hitleri Németország máris elért s az a szívós küzdelem, amelyet a jövendőért folytat. Visszatérve arra a csodálatosan szép sikerre, amelyet az oiimpiászon elértünk, azon reményemnek kell kifejezést adnom, hogy ez a siker a kormány külpolitikai munkáját eredményesen fogja támogatni. Bebizonyítottuk, hogy a magyarság nagy kulturértéket reprezentál s igy, mint az európai kultúra komoly tényezője, más sorsot és szerepet érdemel, mint amilyet Trianonban juttattak neki. Mii Bismif Budavár visszafoülalásánah ]uüii ünnepségén (.A „Békés“ munkatársától.) Budavár visszafoglalásának jubileumi ünnepségén, amely szeptember \, 2, 3 napjain lesz, Békésvármegye is képviselteti magát és pedig egy nyolctagú küldöttséggel. Az ünnepségen a megyei küldöttségek, igy a békésmegyei is, diszmagyarban, a megye zászlója alatt fognak megjelenni. A küldöttséget vitéz Márki Barna dr. alispán vezeti, a zászlót pedig egy diszruhás hajdú viszi. Várható időjárás a következő hnszonnégyÓrára: élénkebb légáramlás, több helyen, as északi megyékben és valószínűleg a fővárosban is, sáporesö és zivatar. A hőmérséklet as északi és nyugati megyékben csökken, as ország többi vidékein nem változik.
