Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-06-16 / 136. szám
Kedd Gyula, 1936 Junius 16 LXVlH^ évfolyam 136. szám. Elöfieetési árak ífrgyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér fidékre : .IP 80 fillér 0-rtf**tósi díj előre fizetendő. POLITIKAI, TAKSA «ALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Sxerk«KKtő*é£. kiadóhivatal' Gyulán. Városház-utca 7. sz.. Hohav tános könyvkereskedése. líova a lap szelletei részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek iuté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Igen nagy érdeklődés melled, lelkes hangulatban folyt le a gyümölcstermelők értekezlete Vasárnap lesz az értékesítő szövetkezet alakuló gyűlése. Őt pengő lesz a részjegy (A ..Békés'1 munkatársától.) A békés vármegyei gyümölcstermelők rendkívül nagy érdeklődés mellett tartották meg az alispán által vasárnap délutánra egybehívott értekezletüket. Az értekezleten a vármegye minden részéből és Gyuláról is igen sokan vettek részt s már kezdetben meg lehetett állapítani, hogy az értekezlet meghozza a kivánt a eredményt. Vitéz Márki Barna dr. alispán bevezető szavaiban megemlitette, hogy a Magyar Alföld hibásan közölte olvasóival, hogy az értekezlet elmarad. Ha igy lett volna, illetve, ha változtattam volna a programon mondta, akkor értesitettem volna az érdekelteket és ■nem biztam volna annak publikálását egy lapközleményre. Megfigyelésem az, hogy a háború befejezése óta sokkal intenzivebben kell foglalkoznunk létünk kérdéseivel, mint kellett a gazdaságilag nyugodtabb békeidőben Nem elég panaszkodnunk, hogy magas az adó, hanem számolni is kell ezzel a körülmény- nyél és a termelést ebhez kell alkalmaznunk. Még szolgabiró koromban láttam, hogy a kertészkedési hajlam nagy a lakosságban, de a gyümölcsösök csak a passziózást szolT A fit C A Első nagy riportom Irta : KÓHN DÁVID II. A miskolcziak este megszállták a Prófétához címzett kis polgári vendéglőt, ott vacsoráztak testületileg. Az utón kötött barátság révén én is ott vacsoráztam velük és gyönyörködtem a vacsorát fűszerező énekeikben. Az est folyamán odavetődött egy fiatal ember, mint kitűnt, törvényszéki aljegyző volt, aki előzőleg Miskolczon volt joggyakornok és nem régen került onnan Szegedre. A fiatal ember elképedve állapította meg, hogy a dalárdisták között van és velük énekel a miskolci kir. törvényszéki elnök, akinek, mellesleg irva, a bejelentő ivén társadalmi állásaként „tenorszekond" szerepelt és a többi dalárdistával együtt ugyancsak az alsóváros egyik szerény házába volt kvártélyozva. A fiatal ember anélkül, hogy az elnök előtt praesantálta volna magát, nyomban eltűnt, de rövid idő múlva visszajött a szegedi kir. törvényszék elnökével, aki miskolczi kollegáját üdvözölve, efősen mentegette magát, hogy fogalma sem volt annak Szegedre jövetelé és Ittléte felől, egyben kérte őt, tisztelje meg azzal, hogy az ő vendége legyen, amit azonban a miskolczi elnök köszönettel elhárított, mert dalárdistá társai között akart maradni és különben ís nagyon meg van elégedve vendéglátó gazdájával és annak hajlékával. Az elnök kollega hasztalan kéftfe, n'éfh fo’gadta el meghívását Kitűnt különbén, :hogy a dalárda tagjainak nagy része az gálták s nem voltak alkalmasak a rendszeres, kereskedelmi termelésre. A fákat nem gondozták megfelelően, úgyhogy a piacon féregmentes gyümölcsöt csak elvétve lehetett látni. Hogy ezen a helyzeten változtassak, a gyümölcs, s főként a szilvatermesztés érdekében, propagandát indítottam és pedig azért a szilvatermesztés érdekében, mert a vármegye talaja és kiimája erre a gyümölcs- fajtára a legalkalmasabb. Örömmel látom, hogy tanácsaimat a gazdák megfogadták s olyan nagy mértékben kezdtek hozzá a termesztéshez, hogy kérdés, sikerül-e az értékesítést simán lebonyolítanunk ? Első feladatunk az, hogy a vármegyéből kiszorítsuk a más megyék területéről és külföldről behozott szilvát, a második feladat pedig, hogy a békésmegyei szilvának a megye területén kívül, sőt külföldön is piacot szerezzünk. Hogy nagyobb mennyiségben termeszthessünk szilvát s az ne csak a magunk ellátására legyen elegendő, hanem még exportálhassunk is belőle, szükséges, hogy a gyümölcstermesztés edd.gi szellemét gyökerében megváltoztassuk. Tessek a fát úgy tekinteni, mint a gyermeket! Tessék ápolni és gondozni s nem rábízni a sorsra, hogy mi kent növekedjék és teremjen A gyümölcstermelés fellendülése következtében nyakunkra nőtt az értékesítés kérdése, folytatta nagy figyelemmel és helyesléssel hallgatott szavait. Azt akarom, hogy a gazdák munkájának eredménye ne néhány ember javát szolgálja, hanem hogy a haszon teljes egészében a termelőnek jusson. Tudom, a szövetkezeti megoldás nem rokonszenves, mégis ez látszik a legmegfelelőbbnek, annyival is inkább, mert a szövetkezeti élet ki- fejlesztése kormányprogram és a kormány a szövetkezeteket úgy anyagi, mint más tekintetben is hatékonyan támogatja. Kijelentette, hogy maga a vármegye is hajlandó bizonyos számú részjegyet jegyezni, bejelentette továbbá, hogy ugyanolyan összeg erejéig a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület is résztvesz a jegyzésben. Ez az összeg 4.000 pengőt tesz ki s mivel a szövetkezet megalakításához mint minimumra. 10.000 pengőre van szükség, a hiányzó 6000 pengő előteremtésére 5 pengős részjegyeket bocsátanak ki és pedig azért ilyen kis címletűt, hogy a kisemberek is be tudjanak jönni a szövetkezetbe. A vármegye a már meglévő s a rövidesen elkészülő aszalóval együtt igen csekély összegért két aszalót bocsájt a termelők rendelkezésére. Meg kell próbálkoznunk az aszalással mondta, mert érdemes vele foglalkozni. Titz Reinhardt a maga építette aszalóban már tavaly is prima árut produkált s a piacon az aszalvánnyal olyan sikere volt, hogy az idén már 180 méterértelmiség köze tartozott. Volt közöttük tisztviselő, ügyvéd, mérnök, kereskedő s előkelő iparos is. Egy ilyen iparost meg is kérdeztem, hogy otthon Mis- kolczon is ilyen benső, bizalmas, barátr viszony áll-e fenn a dalárda tagjai között, amire azt a választ kaptam, hogy amikor együtt vannak a dalárdában, akkor igen. Egyébként azonban az .elnök ur — aki duplapraedikátumos nemes ember, teljes mértékben fenntartja az előkelő úri magatartást és — mint mondá — „semmi egyéb téren nem lehet vele egy tálból cseresznyét enni.“ Ekkor vettem leckét belőle, hogy mi a nemes értelemben vett, hamisítatlan, igazi demokrácia! Hejh ! de megváltozott azóta a világ ! Ma szó sem lehetne róla, hogy a törvényszéki elnök — amellett, hogy máskülönben izig-vérig előkelő ur — iparosokkal együtt egy dalárda kötelékében legyen és mint dalárdista, társadalmi állását illetőleg, csupán tenor- Siekondnak vallja magát. De nemcsak a demokráciáról, hanem a magyar vendégszeretetből is részesültem leckében. Á Szegedre sereglő egyéb vendégeket is elszállásolta a rendezőbizottság. Az árvíz előtti Szeged bizony nem dicsekedhetett sok vendégfogadóval. Olyan hoteleknek, mint ma a Tisza, Kass stb. hire sem volt akkor még, igy akik odasereglettek, azoknak csaknem valamennyiét privát lakásokban kellett és lehetett csak elhelyezni. — Szögedre érkezve én is jelentkeztem a városházán az elszállásolási' bizottság előtt, ahol is a bizottság egyik tagja: Apró István, városi tisztVisélő, egy nagyön jóképű, rokonszenves, középkorú ur fogadott igén barátságösan. 'Megkérdezte,-ki ■és mi vagyok, honnan jövők és amikor erre megfeleltem, azt mondta, „kedves öcsém, van háromféle lakás : ingyen, magasabb és mérsékeltebb áru, milyenre tartasz igényt?“ amire én azt mondtam, hogy drágára nincs pénzem, ingyent restellek elfogadni, szépen köszönöm tehát, ha mérsékelt árut lesz szives ajánlani. Nagyon helyes, bólintott, ezesetben tehát ajánlom a magam házát, ha elfogadod. Persze, hogy örömmel elfogadtam. Egy városi szolga nyomban elvezetett Apró uram felsővárosi házába, hol felesége, egy szintén igen szimpatikus külsejű, kedves uriasszony kétágyas, csinos utcai szobába vezetett, ahol már volt egy odabeszállásolt fiatal fővárosi újságíró: Ger/ai Vilmos, akit a beszállásoló városi hivatalnok előzőleg, szintén magának fogiáit már le. No ez élelmes, praktikus ember, állapítottuk meg újságíró társammal, aki elsősorban önmagáról gondoskodik, hogy fizetéses vendéghez -jusson. Úgy is viselkedtünk tehát, mint fizető szobaurak és amire csak szükségünk volt, igénybevettük a házi r^ép szolgálatkészségét De anélkül js nagy . figyelemben részesültünk. A házigazda,. még mikor ágyban voltunk, naponta „pálinkás jóreggelt"-tel köszönt be szobánkba és kínált bennünket kisüstön főtt jóféle pálinkával ; attól se térhettünk ki, hogy egyszer ebéden lásson bennünket vendégül, még pedig, — mint mondá **- azért, hogy igazi halászlében legyen részünk. Es amikor négy}nap;múlva kérdeztük, mivel tartozunk, mert elutazunk és fizetni akarunk, mosolyogva mondta; nem tartozunk semmivel, örül, hogy vendégéi voltunk és hogy legyen' másszor is sze- rehóséjé1,' hä Szegedre jövünk. Képzelhető, milyen zavarba hozott bennünket', különösen engem. De
