Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-03-24 / 24. szám
LX VII« évfolyam 94. szá Vasárnap Gyula, 1935 március 94 EloSsetési árak : Negyedévvé : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. hirdetési díj eleve Ssetend«, POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztősé#, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Robaj János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok neia adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkeszti: POBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. „... küldjék munkatársamul gróf Pongrácz Jenöt“ írja Gömbös Gyula miniszterelnök. (A „Békés“ munkatársától.) Amint azt már a rádió és a budapesti lapok is közölték, az endrődi események miatt a hatóság a megye területére gyülekezési tilalmat rendelt el. A rendelkezés következtében semmiféle, s főként politikai jellegű gyűlést nem lehet tartani. Ennek következtében Gömbös Gyula miniszterelnök is kénytelen volt gyulai látogatását későbbi időpontra halasztani. Azt, hogy a gyüléstilalmi rendeletet minden párttal szemben egyformán érvényesíti a hatóság s még a miniszterelnöki látogatás kedvéért sem tett kivételt, az egész városban megnyugvással fogadják, mert azt látják belőle, hogy a kormány nem ismer részrehajlást s nem tekint mást, mint a köz érdekeit. Az elmaradt miniszterelnöki látogatással kapcsolatosan Tarján Béla dr. választókerületi elnökhöz az alábbi táviratot intézte Nagyságos Dr. Tarján Béla választókerületi elnök, Gyula. „Már két Ízben tervbe vettem, hogy a Nemzeti Egység békésvármegyei szervezeteit meglátogatom, de mindkét alkalommal rajtam kivül eső okok miatt kénytelen voltam látogatásomat elhalasztani. Mivel a választások előtt nem lesz már alkalmam arra. hogy leutazzam és személyesen ajánljam a bennem bizó szervezeteinknek megválasztásra jelöltjüket^ ezúton bizalommal kérem a gyulai választókerület közönségét, hogy a nemzet érdekében kifejtendő munkához küldjék munkatársamul gróf Pongrácz Jenő képviselőjelöltet. Súlyt helyezek rá, hogy a reformokat megvalósitó országgyűlésen az* általam nagyrabecsült barátom kiváló munkakészségét és nagy tapasztalatait igénybe vehessem és vele együtt dolgozhassam egy szebb magyar jövőért. Megígérem, hogy a választások után, mihelyt arra alkalmam nyilik, hazafias szellemű derék békésvármegyei szervezeteinket meglátogatom. Gömbös Gvuía: Gömbös Gyula. Sí Tisztelt Polgártársai] ? A közbejött és sajnálatos endrődi események megakasztottak abban, hogy Gyulán, kerületem székhelyén elmondhassam mindazt, amiért én, mint volt képviselő a múltban küzdöttem s aminek a megvalósulásáért a jövőben minden erőm megfeszítésével dolgozni óhajtok; egyszerűen szólva : megakadályoztak gyulai programmbeszédem elmondásában. Ez utón kivánom tehát elgondolásaimat Gyula város mélyen tisztelt választóival ismertetni. A forma talán szokatlan kissé, de a rendkívüli körülmények indokolják. Amikor négy évvel ezelőtt a kerület megtisztelő mandátumával a törvényhozás csarnokába léptem, azt azzal az elhatározással tettem, hogy küzdeni, dolgozni fogok legjobb tudásom és tehetségem szerint azokért az eszmékért, melyeket én, hozzám és szükebb pátriám érdekében állónak tartottam és tartok és harcra készültem minden olyan jelenség ellen, amely a nemzet és a társadalom érdekei ellen vannak. Itt mindjárt tisztázni kívánok egy félremagyarázásra alkalmul szolgálható kérdést: az igaz, hogy én több alkalommal kijelentettem volt, hogy a jövőben nincs szándékom képviselői megbízást vállalni. Ezt a kijelentést őszintén tettem. Tettem pedig azért, mert úgy láttam, hogy célkitűzéseimet az akkori kormányzópárt tagjai nem tették teljesen magukévá és igy nem remélhettem, hogy törekvéseim sikert aratnak. Én pedig nem voltam és nem akarok Tart pour fart képviselő lenni. Nekem a képviselőség szent hivatás, különösen az ma, mikor annyi a lenyesni való vadhajtás a nemzet fáján, amikor oly sok a jogosan kielégítésre váró kívánság. Tehát eredménytelennek látva a küzdelmet, szélmalom harcot nem akartam folytatni. A helyzet azonban megváltozott. A Kormányzó Ur legmagasabb elhatározásával az országgyűlést feloszlatta, Gömbös Gyula pedig a nemzet egyetemére appeilált. Tudom teljeS határozottsággal, hogy Magyarország mai miniszterelnöke az ország egyetemes érdekeiért az igaz magyar állam- férfiú tudásával és becsületes akarásával óhajt, még pedig az alkotmányos fejlődés utján haladva, dolgozni. Most már én sem látom akadályát annak, hogy az én célkitűzéseim is megvalósuljanak. Most már kötelességemnek érzem, hogy ebben a nemzetmentő munkában a miniszterelnököt támogassam, annál is inkább, mert a miniszter- elnök ur határozott kívánsága az, hogy nagy munkájában most, amikor célkitűzéseink teljesedésbe szökkenhetnek, cserben ne hagyjam. Ezért vettem fel újból a harcot és kérem ismét a választók bizalmát. Azt mondottam fentebb, hogy sok a lenyesni való vadhajtás. Már négy évvel ezelőtt harcot hirdettem és harcot hirdetek most is a nagytőke, a kartelek túlkapásai ellen. Lehetetlen állapot az, hogy amig a termelő-foglalkozások eredménye a nulla körül mozog, addig a termeléshez szükséges tőkét még ma is 8 százalékért bocsássák a pénzintézetek rendelkezésre. Lehetetlennek tartom, hogy amikor a munkabérek soha nem tapasztalt alacsonysága és az egész termelési költségek csökkent volta éppen az ellenkezőjét tenné indokolttá, hatalmas szervezetekbe tömörült nagyvállalatok olyan árpolitikát folytassanak, amely az amúgy is csökkent vásárlóképességü tömegeket ki- uzsorázza. Történtek a közelmúltban ide vonatkozólag rész-intézkedések, de megközelítően sem elégíthetik ki a jogos várakozásokat. Harcot és pedig a legelszántabb harcot hirdettem és akarom végig küzdeni az állás- halmozások ellen. Erkölcstelen állapotnak tartom, hogy az állam amúgy is szűkén levő kenyeréből sokaknak semmise jusson, másoknak pedig 2—3 szelet is. Ezeknek az állapotoknak meg kell szűnni. A legradikálisabban meg kell szüntetni és pedig első sorban felső fokon. Arra kell törekedni, hogy minden családban a családfő jusson tisztességes megélhetéshez: közpénztárból senkisem húzhasson többszörös javadalmazást. Ép igy meg kell szűnni a mammut jövedelemnek is. Küzdelmem azonban nem merül ki negatívumokban, positiv alkotó munkát szándékozom végezni. Tudom, hogy a nyomasztó gazdasági viszonyok a lehetőségeket meglehetősen korlátozzák és részben ez az oka, hogy a közelmúlt ilyen kevés eredményre tekinthet vissza. De tudom azt is, hogy cél tudatos munkával, őszinte elszánással ezek a lehetőségek nagy mértékben kitágíthatok. A magyarországi gazdatársadalom az adóságok nyomasztó terhe alatt roskadozik. A gazdavédelmi rendelet, számtalan fenyegető végrehajtás elhalasztásával 1 százalékos törlesztési alapon a kérdést egyidőre nyugvópontra hozta. Ez azonban korántsem megoldás. Intézményesen kell biztosítani, hogy a gazdatársadaiom a jelenlegi bizonytalanság nyomasztó hatása alól felszabaduljon és a jövője biztosittassék. De segíteni kell azokon is, akik a földreform során jutottak ingatlanhoz. Tarthatatlan állapot, hogy ma is azokat a magas árakat kelljen fizetniök, amelyek annak idején megszabattak. Ezeket a tulmagas árakat mérsékelni kell. A kisiparosok és kereskedők mindég igen értékes rétegei voltak a társadalomnak. Ma roskadoznak a gazdasági bajok súlya alatt. Eddig csak itt-ott volt meg a lehetősége annak, hogy kisipari és kiskereskedői hitel formájában némi segítséget nyerjenek. Itt gyökeres segítség a gazdatársadalom gazdasági felerősödésével és vásárlóképességének fokozódásával fog bekövetkezni. Az ország lakosságának 60 százalékát kitevő gazdaréteg u. i. olyan fogyasztó tömeg, melynek mai legyengülése az ország egészséges gazdasági vérkeringését megbénítja. A közterhek igazságos és méltányos alapon való rendezése ma már a 12-ik óra követelése. Legyenek a közterhek az ország tényleges szükségleteinek megfelelően, — de csakis addig a fokig — méretezettek, de ezek
